-Elmondanád mégegyszer ,hogy miért is minket küldtek ide?- kérdeztem a mellettem lévő férfit. Evan rám mosolygott ,miközben felnézett a Roxfort hatalmas épületére.
-Nekünk hagyták a piszkos melót gondolom. - mondta ,miközben megálltunk a kapu előtt várva ,hogy beengedjenek minket.
Azok végül varázslattól vezérelve némán kitárultak és mi besétáltunk.

-Tényleg olyan rossz az a nő?- kérdeztem Evant. Lassan beértünk a belső udvarra ,ahol diákok százai sétáltak. Fura volt ismét itt lenni tanulás idejében ,úgy hogy én már nem veszek részt egyikben sem. A szemem egy vörös fej után kutatott a tömegben. Nem tudom ugyan örültem volna, vagy sem ha megtalálom. Fred levele a köpenyem zsebében volt arra emlékeztetve engem ,hogy még mindig nem válaszoltam a fiúnak.

-Azt mondják. De leginkább a pennáját átkozzák sokan. - Evan hangja kiröppentett a gondolataim közül. Megköszörültem a torkom ,majd a szememet eltéptem a tömegtől és a férfira néztem.
-Ezt hogy érted?- kérdeztem teljesen rá figyelve. Evan nem felelt a kérdésemre ,helyette csak egy sokat sejtető mosolyt küldött felém ,majd belém karolva áthúzott a diákok között.

A figyelmemet azonban nem kerülte el a lányok tekintete amit a barátomra függesztettek. Még Beauxbatons lányok is meredten néztek utána.
Alaposabban szemügyre vettem. Hosszú hullámos barna haját hátra fésülve hordta. Fekete inge kiemelte széles vállait és sátáni mosolya ráncokat keltett ,szintén gonoszul csillogó szeme sarkában. Kivűl -belűl Mardekáros volt. Le se tagadhatta volna.
-Mit nézel rajtam annyira?- kérdezte zavartan. Ezúttal én hagytam őt válasz nélkül. Büszkén kihúztam magam, így lépkedtem tovább a társam mellett.

-Mosoly!- kiáltotta a nő ,majd a fotós kattintott egyet a gépen ,mire a vaku hatalmas fényáradattal felkapcsolt. A négyes csoport hunyorogva pislogtak ,amitől Evan mellettem halkan felnevetett.  A könyökömet a veséjébe döftem ,ami belészakasztotta a jókedvet. Több szempárt is éreztem az arcomon, így oda fordultam.

Harry zöld szemei kérdőn fúródtak bele az én barna és kék szemembe. Egy apró gomboc keletkezet a torkomba, amit bármennyiszer is próbáltam nyeléssel eltávolítani nem ment. A kezem reflex szerűen az eskü lenyomatához vándorolt.

-Hihetetlen ,hogy ez a vakarcs tett keresztbe a Nagyúrnak. - suttogta a fülembe Evan ,miközben a fájó oldalát dörzsölte. Hirtelen megdermedt, majd a csoport felé nézve elvigyorodott ,aztán bármennyire is meglepett ,de kacsintott egyet. Zavartan fordultam a figyelmènek írányába és még látthattam ahogy a bajnokok közül az egyetlen lány rákvörösre pirul ,majd a cipőjét kezdi bámulni.
Az egyenruhájából ítélve a francia iskolából jöhetett. Búza szőke haját egy alacsonyan fekvő copva hordta. Az én szétszort fekete tincseim fel se veheték vele a versenyt. A lány nem lehetett több tizenhét évesnél, míg Evan a húszas évei közepén is túl volt.

-Te pedofil!- robbant ki belőlem sértetten és ismét csak vesén böktem. Evan fájdalmasan felnyögött ,majd a vállamnál fogva arrébb lökött magától, hogy kikerüljön a veszélyzónából.
-Te szólalsz meg? Több száz éves létedre egy 12 évesért vagy oda.- sziszegte mérgesen. -Egyébként hány éves is vagy?- kérdezte spontán ,de ha akartam se tudtam volna válaszolni.

-Kedves Mudloon kisasszony ,talán nem érkezett meg a levelem így személyesen próbálkozok. Szeretnék interjút...- kezdte ,de én feltettem a kezem ,így belészorítva a mondandóját.
-Nem.- mondtam egyszerűen majd faképnél hagytam.

-Rovéna?- a halk hangra hátra fordultam. Harry több centit is nőtt mialatt nem láttam. A fejembe emlékeztetnem kellett magamat ,hogy a fiú már 14 éves ,ami még mindig nem volt elég ahhoz ,hogy részt vehessen a Tusán.
-Szia. Jó újra látni. - mondtam kedvesen a halálra rémült fiúnak. Még egy mosollyal is megpróbálkoztam a kedvéért. Harry figyelmesen végig mért zöld szemével ,majd Evanra nézett aki éppen a kviddics játékos fiúval társalkodott.

-Fred tud róla?- kérdezte halkan ,mire nekem döbbentemben a hajvonalamig emelkedett a szemöldököm.
-Nincs miről. Csak barátok vagyunk.- mondtam miközben megköszörültem a torkomat. Harry szeme még mindig erősen fürkészett ,ami kezdett már nagyon kellemetlen lenni.
-Melyik?- kérdezte közelebb lépve még halkabban. Először azt hittem ,hogy valamit félre hallhattam ,de nem tényleg ezt mondta. Döbbenten néztem a fiúra ,akinek a vállán hirtelen megjelent egy piros karmós kéz.

-A legfiatalabbal kezdjük!- rikantotta Vitrol ,majd Harryt magával ráncigálva eltűnt az egyik mellékszobába. Döbbenten pislogtam egy ideig ,majd visszamentem Evanhoz.
-Ez fura volt.- suttogtam neki Viktor két szava között ,ami megdöbbentően hosszú egységnek volt mondható.
-Kétségkívűl.- mormolta vissza a férfi majd bólogatni kezdett Krump egyik kérdésére.

Mikor visszafelé sétálva indultunk ,a folyosókon néma csönd volt. A csukott ajtókon néha kihallatszott a tanárok hangja ,de azon kívűl minden csendes volt. Azzal szórakoztattam magam ,hogy csak oda léphetek ahova az előttem haladó Evan.

-Mit tervezel a mai napra?- kérdezte a férfi ,mire én annak ellenére, hogy háttal volt nekem megvontam a vállam.
-Nem tudom ,neked van valami ötleted?- léptem mellé, majd a vállammal meglöktem. Evan zavartan lemosolygott rám ,majd visszaadta a gesztust.

-Imperio!- a csendes folyosón hangosan vízhangzott az egyik teremből kihallatszódó ige. Döbbenten néztünk össze Evannal ,majd először én mozdultam. Végigrohantam a folyosón a hang írányát követve, míg végül élesen fékeztem az ajtó előtt. Szinte kiszakítottam az ajtót a keretből ,ami hangosan csattant vissza a falról. Kérdő szemek ezrei tapadtak az arcomra ,de egyikkel sem foglalkoztam ,mert valami fontosabb kötötte le az összes gondolatomat.

A teremben egy padon kívűl minden oldalra volt tolva ,hogy több hely legyen a fő atrakciónak. Egy ismeretlen diák üveges szemmel áll a padon miközben valaki a pálcáját meresztve rá már a peremig kényszerítette.

- Mordon!- kiáltottam mérgesen ,miközben egy kis szellő tudata velem .hogy Evan megérkezett ,és a hátam mögött állt. A karja kivágódott ,mint valami kobra és a pálcájából haragos vörös sugár lővelt ki. A hírhedt auror egy könnyed intéssel kivédte a támadást, majd mérgesen felénk meredt. Az egyik szemgolyója egyenesen ,a másik ami varázslat alatt állt ,így mindenen keresztül látott ,a fejüregében forgott.

-Ki engedte meg ,hogy megzavard a tanórát?-kérdezte felháborodott hangon ,majd mintha mi sem történt volna visszafordult a lassan felébredő diákhoz. Ismételten gyorsam mozdulva ,közé és a kölyök közé álltam. Az örült öreg ember kérdőn felhúzta a szemöldökét ,majd morrant egyet. Aztán a pálcája írányt változatott és ismét végre hajtotta az egyik főbenjáró átkot.

-Imperio!- a testem megmeredett ,amikor az átok belém csapódott. Az ismerős érzés régi emlékeket idézet fel ,amihez semmi kedvem nem volt. Könnyedén leráztam magamról az átok súlyát és kihívóan Rémszemre néztem.

-Nem rég küldtem egy főbenjáró átok használót az Azkabanba. Téged is szívesen látunk a gyűjteményben.- mondtam neki hatalmas vigyorral a képemen. A teremben néma csönd volt mindenki feszülten várta az auror válaszát.

-Gondoltam örülsz majd ,hiszen ez a jobb napjaidra emlékeztett. El is felejtettem ,hogy Tudjukki inkább egy másik átkot használt rajtad ,mikor a talpnyalója voltál.- vágott vissza mostmár mind két szemével mustrálva. Mérgesen beszívtam a levegőt és már a karomat felé nyújtva megindultam ,mikor ismét csak rám írányitotta a pálcáját.

-Crucio!- az átok pont középen kapott el. A szívemben mintha villám csapot volna ,ami mint egy égő tűz vonult át az egész mellkasoma. Erősen a számba haraptam ,míg meg nem éreztem a vér vasas ízét. De bármennyire is próbálkoztam egy zihálásba átmenő sóhaj mégis kiszakadt belőlem.

Ezután több dolog is történt egyszere. A terem ajtaja hangosan becsapódott, és valaki  felkiáltott, de az én fájdalomtól eltompult fejembe nem jutott el mi is lehetett az. Aztán egy varázslat kék sugara elrobogott melettem telibe találva Mordon pálcáját ,ami ki is esett ezután a markából. Ahogy az átok végrehajtója elvesztette a hatását az ige fölött az én fájdalmam is elmúlt. A lefegyverző búbájt követve Evan is megjelnt. A karjával megragadta Rémszem torkát majd a tanári asztalhoz szorította ,miközben a pálcáját a torkának fogta.

-Ha már ilyen hatékonyan bemutattál kettőt a főbenjáró átkok közül a kiváncsi nézőközönségenk ,enged meg ,hogy én fejezem be a műsort. Biztosan tudod mi a harmadik átok.- fenyegett meg Evan szinte hörögve az aurort ,miközben a pálcáját mélyen a húsába nyomta. De a sebhelyekkel tarka beismerten örült nem hatotta meg.

-Nem mernéd.-mondta lekicsinyelően, mire Evan elvigyorodot.
-Ismered a származásom. Tudod ,hogy meg teszem.-mondta ,mire én utána nyúltam ,nehogy valami hülyeséget csináljon. Ha a Roxfortban a halál átkot használja ,még hozzá gyerekek szeme láttára egy tanáron ,senki sem tudja megmenteni. Főleg ha az ingújja alá néznek.

A fekete ingnét a kezembe tartva lassan elhúztam őt az aurortól. Lassan hátráltunk ,miközben Evan még mindig ráfogta a pálcáját. Mordon ,ekkor egy gúnyos mosoly kiséretében felemelte mind a két kezét ezzel megadva magát. Mérgesen megfordultam ,és ekkor valamit el kaptam a szemem sarkából.

A vörös haj ,igazából a két vörös répa színű hajjal megáldott fiút ,aki közül én csak az egyikre figyeltem. Fred lefehéredve állt, miközben döbbenten nézett engem. A sápadtságtól még jobban kiütköztek a szeplők az arcán, ami szinte ugyan olyan színű volt ,mint a válláig érő fürtök. A mellkasom ,már ismerős érzéssel összeszorult és a lábaim lefagytak. Ha Evan nem lett volna ott ,talán szégyent hozva magamra percekig álltam volna ott ,míg már késő lett volna hogy észre vegyem magam. De Evan ott volt és erősen a karomnál fogva mozgásra készetett. Erőszakkal, de elszaktottam a tekinetetm a fiúról és a kijáratra tapasztottam őket.

-Nem hiszem ,hogy a talpnyalás a múlt időben maradt. Igazam van?- ezúttal Evan és én is megdermedtünk. Alaistar Mordon keserű gúnyos hangja végig szántott a termen keresztül, mindenkit megdöbbentve. Lassan gyilkos tekintettel visszafordultam felé és percegik ,hanem órákig némán farkas szemet néztem vele. Aztán valami belülről kitört és mosolygásra készetett.

-Aki egysszer áruló volt, mindig az is marad.-suttogtam ,de a néma csöndeben akár kiáltás is lehetett volna. Evan reagált először. Hatalmas lendülettel ismét az ajtó felé kezdett húzni ,de ezúttal ki is értünk. Az örült hajsza azonban a folyosón is folytatódott ,mintha minél távolabb akarna tudni minket abból a földi pokolból. De én nem akartam menekülni.

-Állj meg!- dörrentem rá mérgesen kirántva a kezem a szorításából. Evan mérgesen felém fordult ,majd ismét a kezem után kapott. Egy apró verekedés után fújtattva rám ordított.

-Azonnal jelentenünk kell a látottakat a minisztériumban!-kiáltotta mérgesen ,mire én döbbenten néztem fel rá. Ő biztosan nem az a fajta ember volt aki a szabályok szerint dönt és formálja az életét. Az inkább Hermione.

-Ne nézz így rám! Neked lehet ,hogy elment az eszed emiatt a kölyök miatt ,de az enyém még hála a helyén van.-fakadt ki miközben idegesen járkálni kezdett.-Konkrétan ott helyben elárultad magad egy aurornak. Egy rohadt AURORNAK!-kiáltotta az arcomba.

-És ha ez még nem lenne elég, az auror pont a legőrültebb, legkegyetlenebb a fajtájában és te pont annak adtad ki magad.- sziszegte ,miközben két nagy lépésel letudta a kettőnk közötti távolságot és mefogta a vállam ,majd a fejét lehajtva, hogy egy szinten legyünk dühtől izzó szemeit az enyémekbe mélyeszette.

Mélyet sóhajtottam ,majd felcsúszatattam a eskü álltal megbélyegzett karomat a hátára ,majd menyugtatásként megütögetem. Ezután lefejtettem magamról a két erősen szorító markát, amik ezután lazán a teste mellé érkeztek.

-Emiatt nem kell agódnod-mondtam nyugodt hangon ,mivel az is voltam. A szavaim két értelműek voltak ,hiszen egyszer mind a két félt elárultam. És tudtam valamit ,amit se a tanulók se Evan nem tudott. Hogy az az ember ott a teremben nem az akinek mondja magát.

Lazán elléptem Evan mellett ,majd most már nyugodtan folytattam az utat az iskolán kivűlre.

Folytatás következik...