A műsor 10 perc múlva kezdődik, de megint elkezdett fájni a fejem. Nem igazán szeretném a csapatot és Mr. Richardson-t cserben hagyni, ezért inkább bevettem megint egy gyógyszert aztán vártam a kezdésre. Amint meghallottuk az Evans testvérek nevet egyből indultunk is a porondra. Az előadásunk nagy sikert aratott, de a java igazából csak most jön. Hála istennek mire vége lett az egésznek a fejfájásom is elmúlt. Amint elmentek a vendégek a főnök közölte, hogy mehetünk Los Angeles-be. Egy pezsgővel megünnepeltük sikerünket aztán elkezdtünk pakolni, hogy másnap kora reggel mehessünk az úti célunkhoz. Este 11 volt már, de Alex és én mindig a mai napot emlegettük meg alig akartuk elhinni, hogy sikerült lenyűgöznünk Los Angeles polgármesterét. Rég aludnunk kellene, de én egyszerűen nem tudok ledőlni. A barátom most feküdt az ágyába és már számolgatta a bárányokat. Én is aludni mentem csakhogy ekkor jutott eszembe az a lap, amit az erdőben találtam. Előszedtem a kis mappámat, amiben a rajzos papír megpihent és azt elkezdtem tanulmányozni. Nincs szeme, mindig figyel, Következik, Hagyj békén. Hmm..ez érdekes, de egyben bizarr is ahogy olvasom a lapokat. Tovább elemeztem a papírokat, amikor belépett a sátorba Mr. Richardson.

-William! Miért nem alszik? Holnap nagyon korán el kell hogy induljunk innen ugye tud róla?-kérdezi a főnök karba tett kézzel.
-Sajnos nem tudok aludni az őszintét bevallva.-jelentem ki szégyellve.
-Most fog először más városba menni?-kérdezi felvont szemöldökkel.
-Igen uram.-mondom határozottan.
-Akkor megértem azt, hogy miért nem tud aludni. Én is ennyi idősen ugyan ilyen voltam mikor vittek új helyekre.-emlékezik vissza Mr. Richardson.
-Oh értem.-jelentem ki miközben a papírt szorongattam a kezemben.
-Az mi?-kérdezi a lapon lévő rajzot.
-Őszintén nem tudom. Az erdőben találtam egyik este.-mesélem főnökömnek ami akkor történt.
-Pontosan mi van rajta?-érdeklődik a rajzról.
-A szövegen kívül egy kör amibe van két vonal húzva. A másik két lapon más szerepel.-mondom a férfinak.
-Hmm..ez érdekes.-mondja Mr. Richardson az állát fogva.
-Mégis ez mit jelenthet?-kérdezem a főnökömtől.
-Nem tudom, de inkább menjünk aludni.-jelenti ki miközben a sátor ajtajához ér.
-Rendben uram.-mondom Mr. Richardson-nak aztán ledőltem aludni.

Alex szemszöge: Másnap reggel minden cuccot összepakolva indultunk Los Angeles-be. Nekem ez az út nem lesz újdonság, mert pár évvel ezelőtt onnan jöttem el. A szüleim azt mondták, hogy addig utazgassak ameddig tudok. Ők megbánták, hogy ezt nem tehették meg ennyi idősen. Ahogy néztem a tájat eszembe jutott az, hogy hamarosan újra láthatom a szüleimet 4 év után. Amíg William aludt addig én merengve magam elé és ezen elmélkedtem. Hamarosan elérjük Los Angeles városát ekkor a szívem elkezdett hevesebben verni. Olyan furcsa visszatérni a szülőföldre ennyi idő után. Barátomat azonnal felkeltettem és mondtam neki, hogy most már maradjon ébren. Ő kómásan bólogatott aztán tekintett kifele az ablakon.

Milyen más ez a táj az otthonihoz képest és a város is eszméletlen gyönyörű. Miután megérkeztünk a helyszínre egyből állítottuk fel a sátrainkat és pakoltunk ki a vonatból. Pár órával később múlva készen is lettünk az egésszel és pont időben ugyanis az ebéd pont akkor lett kész. Mindenki egyből ment enni kivéve egy embert és az én voltam. Annyira nem volt étvágyam meg nem is éreztem jól magam, ezért inkább mentem a sátorba aludni. Ahogy bedőltem az ágyamba pont akkor kezdett el erősen fájni a fejem. Még jó, hogy holnap kezdődik a műsor, mert ma nem biztos, hogy tudnék szerepelni. Néhány perccel később a társam betévedt kissé idegesen amire egyből felfigyeltem. Megkérdeztem tőle, hogy mi történt ő válaszként annyit mondott, hogy semmi aztán kiment. Vállat vonva lehunytam a szememet, hát ha tudok még pihenni, de ez nem így lett. Egy ideig bámultam a sátornak a tetejét mintha elgondolkoznék az élet értelmén csakhogy már kezdett idegesíteni. Inkább kikeltem az ágyamból aztán elindultam gyakorolni a holnapi műsorra.

Folytatás..