Ott álltam egy hatalmas vörös színű ajtó előtt, amit arany sárkányok díszítettek. Nina belépett az ajtón, én viszont még meredten álltam az ajtó előtt. A kíváncsiság hajtott engem, de ha Nina így vigyorog rám, akkor már semmi kedvem. Így elmélkedtem magamban, amikor megint Nina állt az orrom előtt. Értetlenül nézett rám és azt kérdezte:
-Na most mivan veled? Nem jössz be?
De nem voltam képes neki válaszolni. Erre megragadta a kezemet és behúzott majd bezárta kulcsra az ajtót. Mire észbe kaptam már bezárt engem ide. Körbenéztem a teremben. Volt benne egy szék egy asztal, bilincs és rengeteg kínzó eszköz. Na nem, nem és nem! El akartam szaladni amikor Nina füttyentett egyet és vagy 20 fekete ruhás őr jött be a szobába, akik elkaptak engem. Laraktak a székre és megkötötték a kezemet és a lábamat. Nina oda jött hozzám és egy gúnyos mosoly keretében megkérdezte:
-Ugye nem gondoltad azt, hogy elszökhetsz előlem?
Kérdezte de én csak a szemébe köptem egy nagyot, amire látszólag nagyon bedühödött. Megparancsolta az őröknek, hogy fordítsanak meg és fogják le a fejem. Próbáltam ellenkezni, de túl erősek voltak hozzám képest. A hátam szabadon volt és nem láthattam, hogy egyáltalán mit tervez Nina. Egyszer csak érzem hogy levágták a pólómat és a fülembe suttogja:
-Mostantól a démonok szolgája vagy!
Őrülten féltem ettől a lánytól majd fájdalmat éreztem a hátamban. Megvágta a hátamat és nagyon mélyen. Ordítottam a fájdalomtól. De nem hagyta abba hanem még nagyon sokszor mélyen megvágott. Ha jól éreztem, a démonok jelképét vágta belém...

Erősen véreztem, mire valaki lenyalta a hátamon folyó vért. Nem volt túl sok erőm ezek után, de még gúnyos hangnemben kimondtam:
-Tehát neked ez a perverziód ribanc!(igen tudom hogy nem szép dolog káromkodni de na...) Erre elém állt, megfogta az állam, hogy szemébe nézzek és azt mondta:
-Velem csak ne is próbálj kekeckedni, mert nagyon pórul jársz! Azzal intet az őröknek, hogy vigyenek el ő pedig ottmaradt háttal nekem. Vittek végig a nagy folyosókon amikor megint egy szoba előtt áltunk. Az ajtó sötétbordó színben pompázott és semmilyen díszítése nem volt. Legalábbis én elsőre nem láttam. Berángattak és ledobtak az ágyam mellé és otthagytak. Próbáltam felálni, de nagyon fájt mindenem. Megtámaszkodtam az ágyon és felhúztam magam rajta. Ott feküdtem hassal az ágyon, miközben még mindíg erősen véreztem. Arra lettem figyelmes, hogy valaki benyit a szobámba és odarohan hozzám. Egy férfi volt fehér köpenyben. Biztosan orvos. Szőke haja és piros szemei voltak. Körülbelül 20 éves lehetett. Megvizsgálta a sebemet, majd a kezemet a nyakába rakta és segített feltápászkodni.
-Hé kölyök..jól vagy? Kérdezte nem sok meglepetéssel az arcán.
-Még gondolkodom rajta. Mondtam egy gyerekes mosoly közben, mire ő is elmolyodott. Bevitt a fürdőszobába és berakott a zuhany alá. Kicsit bánatos arccal rámnézett és csak ennyit mondott:
- Készülj fel, hogy ez őrülten fog fájni és utána még ki kell tisztítanom belőle a piszkot is. Na erre aztán majdnem szívrohamot kaptam, de még idő se volt a sokkolódásra, mert megengette a forró vizet, ami egyenesen a hátamra ment. Ordítottam torkom szakadtából, annyira nagyon fájt. Ezek után, ha még nem lenne elég, fogta és valami kis szivaccsal elkezdte kimosni belőle a koszt, mert az őrök a poros, szöszös földön húztak végig ami így belekerült a sebembe. Mire végre mindennek vége lett, lefertőtlenítette a sebet, majd bekötötte az egész hátamat gézzel. Mielőtt kiment volna csak annyit mondott, hogy pihenjek és hogy kb 2 hét múlva el is múlnak  a sebeim, viszont a heg meg fog maradni. Nem is kellet sok a sötét szobában, szinte azonnal elaludtam. Borzalmasan fáradt volttam és még jött hozzá ez a kínzás. Reggel, mikor felébredtem már kint volt a reggeli és 2 őr állt az ajtóm előtt. Egy ideig csak néztem őket, mire az egyik az ételre mutatott. Észbekeptam és megettem a reggelimet. Majd felkaptam valami pólót és leültem az ágy sarkára. Már vagy 5 perce bámulunk egymás arcába, de senki egy szót se szólt. Ekkor megkérdeztem:
-Na és most mi lesz?
Erre egymásra néztek és az egyikük megszólalt:
-Most, hogy elkészültél, velünk kell jönnöd! Mondta határozottan.
-És mégis hova? Kérdeztem, de erre már nem válaszóltak. Nem mozdúltam meg és vártam a fejleményeket, ám nagyon semmi sem történt. Inkább körbénétem a szobában, hiszen tegnap nemláttam belőle szinte semmit. Láttam az ajtót ami a fürdőbe vezetett, volt egy szekrényem egy cipő tartóm, éjjeli szekrényem, még egy 2-es szekrény és egy ajtó? Miért van három ajtó a szobámban?? Egy a fürdő és a wc, a másik pedig a kijárat. De vajon akkor ez mi. A kiváncsiságtól hajtva elkezdtem odasétálni. Éppen a kilincshez értem volna, hogy kinyissam, amikor az őrök megragadtak és visszahúztak. Tudtam hogy van ott valami, amit nem akarnak hogy lássak. Talán. De mostmár nem engedtek el, hanem kivonszoltak az ajtón. Vittek végig a folyosón, csak most pont a másik irányba. Miközben vittek, megláttam egy teljesen koromfekete ajtót. Nem volt rajta semmilyen felirat. Az ajtót azonban karmolások és egy-két vérfolt barította. Nemtudtam mirevélni a dolgot így elkezdtem megintcsak kérdezősködni:
-Hé...mi az a feket ajtós szoba? És miért van rajta olyan sok vér és karmolás?? Emgem is el fognak oda vinni? Ott is kínozni szokták az embereket?? Vagy ott lakik valaki??? Elhadartam ezt az egészet levegővétel nélkül. A két őr csak egymást nézte és hol rázta a fejét, hol bólogatott. Egyszer csak megszólalt az egyik:
-Tudod, azt a szobát sötét szobának hívják. Mondhatni, hogy egy kínzó szoba, ám ha oda bevisznek, soha többet nem jössz ki onnan. Úgyhogy reménykedj, hogy soha nem küldenek oda! Ezzel elhalgatott.
Csak megszorítottam a kezét amire megtorpant és mereven engem bámult. Mosolyogva ránéztem és csak annyit mondtam:
-Köszönöm!
Na erre teljesen sokkot kapott. Köpni-nyelni nem volt képes. Majd megint elismételtem:
-Nagyon köszönöm. Te vagy az egyetlen, aki válaszol nekem és őszinte velem. Az arcát nem láthattam a nagy sisak miatt, ám a szemét annál inkább. Kék szemével mereven az enyémbe bámult. Elengedte a karomat, majd felsegített a földről. Jöhetsz nyugodtan melettünk. Mondta kedvesen, ám ezek után néma csöndben ment melettem és csak a cipőjet bámulta. Elérkeztünk a célomhoz. Egy nagy edzőterem???? Oké ez most aztán meglepett. A kövér ember ott várt Ninával az oldalán. Gyere csak Shiro! Szólított magához. Kicsit sőt nagyon félve odaléptem.
-Most szépen fuss!  Jelentette ki.
-Hogy mi?? Minek??
-Csak nem ellenkezel velem???
-Nem nem....csak érdekelt.
-Okos fiú. Mert ugye már tudod mi lesz a következménye annak, ha megtagadod a parancsom.
-Igen...
-Rendben, akkor fuss.
Eléggé féltem tőle ahoz, hogy se szó, se beszéd futásnak eredjek. Mikor lefutottam a kört felnéztem rá. Csak a fejét rázta.
-Megy ez neked jobban is. Újra!
Megint futottam. Gyorsabban mint az előbb, de itt nem állt meg. Csak futottam, egyre és egyre gyorsabban. Lefutottam a maximum gyorsaságomat is, ami a suliban volt, (én voltam a leggyorsabb) de neki ez sem volt elég. Csak tovább futatott. Már olyan gyorsan szaladtam, amennyire csak tudtam. Az őrök tátották a szájukat, hogy milyen gyors vagyok, de a "Főnöknek" ez sem volt elég!
-Gyorsabban!!
-De nem megy!
-Ó dehogy is nem!
-Mondom, hogy nem megy!
Ekkor elkezdte rázni a fejét. Ninára nézett, aki ördögi vigyorral közelített felém. Tudtam, hogy ezek után megint visznek engem a Vörös-szobába! De most nem is tettem semmit!! Késő! Elvittek. Lefeszítettek a székbe és Nina egy barna zsákot vett elő. Belemártotta egy lavor vízbe és kicsavarás nélkül ráhúzta a fejemre. A sok víz miatt, teljesen rásimult az arcomra, így már kicsit fulladoztam. Nina elővett kettő áramösszekötőt (Bocsi, de nem jutott eszembe a neve)és elősször a nyakamba vezette az áramot. Majd haladt egyre és egyre csak feljebb az arcomon. A víz vezette az áramot, így az egész arcom égett a sok áramütétől. Miután végigvitte a fejemen, abbahagyta és levette a vizes zsákot a fejemről. Nagyon meglepődtem, hisz eddig nem csinált ilyet. Ám ezekután levágta rólam a pólómat és egy bőrövvel elkezdte csapkodni a hátamat. Nagyon fájt a friss hegek miatt. De nem adtam ki semmilyen fájdalmas hangot, mert akkor megint csak ő nyer. Rosszallóan nézet rám és rázta a fejét. Ekkor levett az egyik fogasról egy ostort. És a feje fölött megpörgetve négyet csattintott. Kerülgetett a szívinkfarktus...ugye nem ezzel akar megütni. Ekkor a számon kiszaladt egy nagyon halk és magas kis sikoly. Ő erre diadalittasan mosolygott és elindult felém. Több pörgetés után rácsapott a hátamra. Ez vagy 10x annyira fájt, mint az öv. Elkezte most az ostorral csapkodni a hátam. Hol meszebb állt, hogy csak a vége érjen, hol közelebb. Próbalkoztam visszatartani a fájdalomkiáltásimat, kisebb-naggyobb sikerrel, ám a sebeim felszakítása után, nem volt könnyű dolgom. Ám késöbb megiscsak beadtam a derekamat Nina játékába és ordítani, sikoltozni kezdtem a fájdalomtól, hisz már rég megnyerte ezt a csatát. "Feladata" végeztével behívta az orvost, aki lekezelte a sebeimet, majd befáslizott és elment. Az őrök felkaptak és megint behurcoltak a szobámba. Lassan felkúsztam az ágyra és sírva, mély álomba merültem.

Sziasztok! Bocsi hogy ilyen sokat kelett várni az új részig...kicsit el voltam havazva. De most végre ez is készen lett. Remélem mindenkinek tetszik és a folytatást remélem nemsokára hozhatom...