Harry kellemesen elhelyezkedett az ágyon, majd kezébe vette a könyvet és olvasni kezdte. Körülbelül már két órája tanulmányozta, mikor tanára megjelent az ajtóban.

-Nemsokára ehetünk. -szólalt meg, mire Harry csak bólintott. -Rengeteg mindent kell majd még tanulnod. -erre Harry felmutatta a kezében lévő könyvet. -Nem, nem csak ezt. Vámpír vagy. Nagyon erős, jók az érzékszerveid, gyors vagy és jobban fogod tudni akár irányítani a mágiádat is. Menekülnöd kell majd!

-Mi elől?

-Mások elől. Nem csak a Sötét Nagyúr fog üldözni, ha ezt felfedezik rólad. Nem véletlenül nem fut össze az ember túl sűrűn vámpírokkal. Vagy csapatokba verődnek és azokon belül és kívül egymást irtják, vagy elkülönülnek és bujkálnak. Többen képesek magukat megvédeni, de egyedül sokszor csapdába kerülnek és más varázslók fegyverévé válnak. Ezesetben általában a fogvatartójuk haláláig nem szabadulnak.

-Úgy rémlik, hogy nem öregednek és gyorsan gyógyulnak.

-Így van. Nem öregednek és szinte halhatatlanok. Ha az ember megfigyeli egy vámpír sérülését, legyen az átok, vagy bármi más okozta is, látni lehet élőben, ahogy gyógyul. Ráadásul a vámpírok nem lesznek betegek, nem válnak rákossá, nem fertőződik el a sebük. Nagyon ellenállók a környezettel szemben és egyetlen gyengéjük a lefejezés. Ahogy olvashattad hetente legalább háromszor vérhez kell jutnod. Ez lehet bármilyen, legyen az sárkány, patkány, ember, bármi.

-Azt mondta, hogy gyógyul az átkok okozta seb is?

-Igen.

-Akkor az én sebem miért nem gyógyult be még? -kérdezte Harry értetlenül.

-Mert azt még az átváltoztatásod előtt szerezted. Ezek a sebek megmaradnak, kivéve az átalakulást okozó nyom, az eltűnik. De lényegében halhatatlan vagy. Ha levágják a karod, először a vérzés áll el, majd visszanő.  -mesélt tovább Perselus.

-De elvérezni el tudok, vagy nem?

-Nem. Nem egyszer találtak már olyan vámpírokat, melyek évszázadokra is csapdába kerültek, vagy amelyek gyorsan, emberek számára halálos mennyiségű vért vesztettek. Nem kell vérhez jutnod, az ösztöneid kívánja, ahogy a tested is, de nincsen rá igazából szükséged. Ha egy vámpír sérülése elállíthatatlanul vérzik, például kígyóméreg hatására, akkor a vámpír teste kiszárad, megaszalódik. Viszont amint újra friss vérhez jut, vagy a sérülése begyógyul, újra visszanyeri az eredeti formáját.

-És képes vagyok mozogni, amikor kiszáradok?

-Feljegyzések alapján igen. A kiszáradt vámpírok egy állapotba kerülnek, ahol szívverésük lelassul, ahogy a légzésük is, de maguknál vannak. Képesek az enyhe mozgásra, de némelyiknél előfordul, hogy ezen folyamat helyett előtör belőle a szörnyeteg és, mint egy vérfarkas képes bárkit megtámadni, amíg elegendő vérhez nem jut.

-Akkor lényegében vagy tombolni fogok, vagy pihenni. -motyogta maga elé Harry.

-Igen, de menjünk enni! Ezt az étkezőasztalnál is megbeszélhetjük. -szólt rá Perselus, mire Harry azonnal felpattant az ágyról és a férfi után eredt.

Mikor az étkezőbe értek Harry meglátta az asztalon a temérdek ételt. Szájában azonnal összefolyt a nyál, ahogy csak az evésre gondolt. A sikátorban történtek óta folyamatosan éhesnek érezte magát. Ezt annak tulajdonította, hogy azelőtt sem evett, sőt azután sem.

-Ínycsiklandozón néz ki! -ámuldozott, ahogy helyet foglalt az egyik székben.

-Gondoltam, hogy rád férne az evés.

-Köszönöm. Elég régóta nem ettem már.

-Mióta is pontosan?

-Ma változtattak át, de az azelőtti napokon sem ettem igazán. Eléggé le voltam törve...

-Dumbledore halála miatt. -fejezte be helyette a mondatot Perselus.

-Igen... sajnálom. -mondta Harry elérzékenyülve.

-Nem kell. Ha hamarabb odaérek, akkor ennek nem kellett volna megtörténnie.

-Hogy érti?

-Ha Dumbledore nem veszi fel a gyűrűt, akkor nem kellett volna megölnöm. -válaszolta Perselus elkeseredetten.

-Milyen gyűrűt?

-A Sötét Nagyúrét, amely egy horcrux. Te is az vagy.

-Én? Miből gondolja, hogy az vagyok? -kérdezett vissza azonnal Harry.

-Dumbledore elmondta, hogy a Nagyúr lelkének egy darabkája hozzákapcsolódott a tiédhez. Ezért fáj a sebhelyed és emiatt vagy képes párszaszóul beszélni.

-És nem tudja meg, hogy mi most itt beszélgetünk? -kérdezte Harry utalva Voldemortra.

-Nem. Elviselhetetlen fájdalmakkal járt neki korábban is, ahogyan most is járni neki, ha megpróbálná átvenni feletted a hatalmat.

-Ó, értem. 

Harry utolsó mondata után azonnal az ételhez fordult és megtöltötte az ínyencségek sokaságával a tányérját. Már ténylegesen nagyon éhesnek érezte magát annak ellenére, hogy még rengeteg kérdése lett volna, de tudva Piton visszahúzódó természetét, ezért is inkább visszafogta magát. Tisztán érzékelte, ahogyan bántják a férfit a Dumbledoreról elhangzottak, ezért sem erőltette tovább a beszélgetést.

Őt követve Perselus is szedett tányérjára az ételből, majd némán enni kezdtek. Harry inkább a kulturáltan falatozó férfivel ellentétben szó szerint falt, figyelmet nem fordítva az olyan csekélységekre, mint a csukott szájjal evés. Erre már Piton is felfigyelt és egy szúrós pillantással értékelte ezen mutatványát. Harry mit sem törődve vele lakomázott tovább, annak ellenére, hogy más esetben félelemmel töltenék el az ónix íriszek, melyek mintha egybeolvadnának pupilláival.

Most mégsem tudott rájuk különösebb figyelmet fordítani, mert el volt foglalva a saját gondolataival és éhségével. Az étkezés után azonnal felment a szobájába, hogy kitakarítsa Pettigrew mocskát. Persze gyakorlatilag semmit sem talált ott, de alaposan kipucolta a gardróbot, megszabadult a ruháitól és berendezte azt saját kedvére.

Ruhái csak azok voltak, amiket magával hozott, amelyre csak utólag jött rá, hogy nem lesz elég. Nyugodtan baktatott le a lépcsőn, mikor odasietett hozzá.

-Bújj el azonnal! Jönnek a halálfalók, nem találhatnak itt! -mondta, majd a lépcső mögé tolta a fiút. -Itt nem láthatnak meg. Amíg ajtót nyitok te használd a képességeid! A konyhaablakot nyitva hagytam. -suttogta, majd a bejárathoz indult. 

Harry azonnal kirohant az ablakon, ahogy tanácsolták, majd elbújt a ház hátsó kertjét körülvevő susnyásban. Körülbelül fél óráig lehetett kint, mikor Perselus megjelent az ablakban és beinvitálta. Harry erre csak küldött felé egy sértődött fintort, miszerint nem használhatja az odavezető ajtót, majd azzal a sebességgel, ahogyan kiment, visszajutott a házba.

Perselus szórakozottan nézte végig a fiatalt, aki megállt előtte és nem moccant onnan.

-Mit akarsz Potter?

-Ööö... uram... hoztam magammal ruhákat, de úgy vélem keveset, ezért lehetséges lenne-e, hogy elmenjek bevásárolni?

-Arról szó sem lehet! A varázsvilág jövendőbeli vámpír megmentője most nem ténfereghet az utcán, mint valami idióta. Használd az én ruháimat, nagyok lesznek, de kedved szerint méretezheted őket! -csattant fel a férfi, majd intett Harrynek, hogy kövesse.

Harry szapora léptekkel igyekezett Piton nyomában haladni a kis házban, ami még így is nehéz feladatnak bizonyult. Idáig nem látta a férfi hálószobáját, de most nemtörődöm módon nyitotta ki Perselus az ajtót, majd beljebb tessékelte a fiatalt. Harry először kicsit habozott, majd ámulva tette be a lábát a ház tulajdonosának felségterületére. 

A szoba Harry nagy meglepetésére egyáltalán nem olyan volt, amilyenre számított, de utólag átgondolva nevetségesnek tartotta, hogy bárkinek is csupa fekete szobája legyen. Butaságára elmosolyodott egy pillanatra, majd gyorsan visszafogta azt, nehogy Piton el kezdje megkérdőjelezni az épelméjűségét, miszerint az ő házában jó kedve van.

-Válogass! A talárokhoz hozzá ne merj nyúlni! -törte meg a korábban beállt csendet Perselus.

-Egyet sem? -kérdezte reménykedve Harry.

-Nem! A többit viheted, ha nem, akkor pedig szólok.

Harry azonnal a ruhák közé vetette magát és elkezdte kiválogatni a neki tetszőeket. Így a ruhadarabok összességét látva megértette, hogy a férfi miért hord ilyeneket. Furcsán mutatott volna bármilyen rövid, vagy színesebb darabban. Harry ügyesen válogatott a fekete-fehér ingek, nadrágok és trikók sokasága között a talárokat engedelmesen kihagyva. 

-Kész. -mondta elégedetten, mire Piton gúnyos tekintetével és felhúzott bal szemöldökével találta szembe magát. -Elnézést. -szólalt meg újra, mikor meglátta a maga mögött hagyott rendetlenséget.

Perselus erre csak lendített egyet varázspálcáján, mire minden a helyére repült. Harry elégedetten ment át kapott szobájába, hogy elhelyezze őket frissen takarított szekrényében. Úgy érezte itt is volt az ideje már lezuhanyozni és átöltözni, ezért magával vitte a Piton által közben megmutatott fürdőbe a férfi egyik pólóját, azt saját nadrágjával társítva. 

A kiadós zuhany után boldogan dőlt végig az ágyon új ruháiban, hogy olvasgassa még egy kicsit a Pitontól kapott könyvet. Zoknit nem húzott, mert jónak tartotta a házban uralkodó hőmérsékletet és ő egyébként is a mezítláb járkálás híve volt.

---------------------------------------

Köszönöm, hogy elolvastad! Sajnálom, hogy sokat késett ez a rész, de nem éreztem magam képesnek a folytatásra, melyre a fő gyanúsítottam leginkább az ötlethiány, de most megmondtam magamnak, hogy dolgozol, ha belepusztulsz is és kész. Ezért leültem és befejeztem ezt a részt és így élveztem is.