Harry minden probléma nélkül a Fonó sorra hoppanált, majd kíméletlenül berúgta Piton ajtaját, mivel senkit sem látott az utcán. Pillanatnyilag semmi sem érdekelte, csak a célja lebegett előtte. Meglátta a nappaliban takarító Pettigrewt, aki ijedten nézett rá, de ő egy laza mozdulattal arrébb lökte szülei elárulóját, aki nyögve és hajlongva indult utána. 

-Pitonért jöttem, te most nem érdekelsz. -mondta határozottan, majd a falhoz szorította a patkányt. -Ha szólni mersz neki -mondta utalva Voldemortra. -akkor én magam tekerem ki a nyakad Júdás. -szólt magabiztosan, majd egy varázslattal a falhoz szegezte és elnémította. 

Érdekes módon észrevette, hogy ereje különösen megnőtt, mióta átalakult, de, hogy ezt varázsereje is követte az egyenesen meglepő volt. Egyenként rúgta be a szobák ajtaját, majd hirtelen lépteket hallott, de reakciósebessége messze alulmaradt ebben a küzdelemben. A sóbálvány átok olyan erővel találta hátba, hogy lélegzete elakadt egy pillanatra. Mikor megjelent előtte a gúnyos képű Piton, majdnem ordítozni kezdett vele, de összeszedte magát. Mély levegőt vett az orrán át, majd belekezdett.

-Segítenie kell!

-És mégis miért tenném Potter? Azt hiszed engem át lehet verni? Bosszút akarsz állni a szenilis vénemberért igaz? -tette fel a kérdéseket sorra Perselus.

-N...nem uram. A segítségére lenne szükségem. -mondta újra.

-És mivel biztosítasz róla, hogy nem támadsz meg? -kérdezte a férfi gyanakodva, miközben körbesétálta Harryt.

-Vér! Hozzon bármilyet! -mondta határozottan, mire a férfi azonnal cselekedett. Sárkányvért hozott, melyet sejtése szerint használt fel. Ujjára csepegtetett belőle és Harry elé tartotta azokat. A fiú mélyeket szippantott a levegőből, orrüregét megtöltötte a vér fémes szaga, mely most számára rendkívül vonzó volt. Szenvedélyesen elnyíló párnácskái között lassan kidugta nyelvét, miközben szemfogai megnyúltak. A férfi ujján a nedűt megízlelve elégedetten sóhajtott, majd tovább folytatta annak gondos letisztítását.

Perselus érdeklődve nézte Harryt, miközben szemében a fiú által észre nem vett vágy volt. Ahogy az ujját olyan élvezettel tartotta a szájában számára lenyűgöző volt. A fiú vámpír, ez egyértelmű, mert veszélyes érintése nem hatott rá. Harry nem öregedett hirtelen, ahogy azok tették, akikhez hozzáért. Ma már ezen ereje egyszerűen húsz éveket öregített azokon, akiket megérintett.

Mégis egy vámpír nem öregszik, ez rá nem hat, de belőlük nem sokat találni. Sokan ha nem is hiszik el Perselus vágyott az érintésre, sokszor legszívesebben megölelt másokat, de senkit sem engedhetett magához túl közel, nehogy véletlen megölje őket. Ha karjaiba zárna valaki még csak, ha öt másodpercre is, az is halálos kimenetelű lehet.

Ujjaira újabb csepp vért juttatott, majd újra Harry elé tartotta. Tetszett neki, ahogy az óriási odaadással dolgozik, de közben igyekszik, nehogy fogával felsértse a bőrét.

-Tetszik? -kérdezte Perselus, miközben ajkai farkasvigyorra húzódtak.

A kérdés hallatán Harry némileg elpirult és a nyalogatásban is megállt, de nem vette ki Perselus ujját a szájából. Örülhettek, hogy Féregfark ezt nem látta, mert ebből sokkal nagyobb bajaik is lehettek volna. Végül a férfi távolodott el Harrytől és feloldotta róla az átkot.

-Öld meg! -suttogta, miközben fejével a földszint felé bökött.

-Nem gyilkos szörnyeteg lettem, hanem vámpír! Egyébként sem tudja, hogy milyen körülmények között. -próbálta terelni a szót.

-Ha életben hagyod az árulót nem tudok segíteni.

-És mégis miért nem? -kérdezett vissza makacsul.

-Mert tudni fogja, hogy segítek neked! Ne légy már idióta Potter!

-Me..megoldhatnám másképpen is? -kérdezte óvatosan. Dühös volt Pettigrewra, hisz miatta haltak meg a szülei, de Pitonra is és mégis itt van.

-Az a lényeg, hogy ne legyen útban. -Harry erre csak lesétált és egy hatásos felejtőátokkal kitörölte a patkány emlékeit, majd kidobta az utcára.

Mit sem törődve azzal, hogy megsérült-e hátat fordított neki, kezeit leporolta, mintha valami undorítóhoz ért volna, majd visszasétált a most már a fölszinten álló férfihoz.

-Elintéztem. -szólt sztoikus nyugalommal, mire Piton felvonta az egyik szemöldökét.

-Azt látom. Miért vagy most ennyire elhivatott, hogy segítsek neked? Megöltem a szenilis vénembert. -nézett a fiúra érdeklődve. Fejét enyhén oldalra döntötte, szemében kíváncsiság csillant.

-Vámpír vagyok uram, de ezt maga is tudja. Okos ember és úgy tűnt, hogy ez igazán nem zavarja, sokakkal ellentétben, akik már a gondolatra is összerándulnak. Meg akarom tanulni használni az erőmet. Dumbledore....ő pedig tudom, hogy kihasznált engem. Hermione pedig hisz abban, hogy maga ártatlan és ez meg volt tervezve.

-És te ezt el is hiszed?

-Most ez a szükséges, erre kell, hogy hagyatkozzak. Tanítson meg rá, hogy uralhassam az erőm!

-Rendben.

-Miért egyezik bele ilyen gyorsan?

-Mert Grangernek igaza van. Dumbledore haldoklott... -mondta a férfi elcsukló hanggal.

Harry megértően bólogatott és közben kezét finoman a férfi vállára emelte.

-Tudod, hogy ez a tulajdonságod sok bajt hoz majd még a fejedre?

-Milyen tulajdonságom? -kérdezett vissza azonnal.

-Az, hogy meg tudsz bocsájtani és még az is, hogy képes vagy együttérezni a leggonoszabbakkal is.

-Lehetséges. -válaszolt szűkszavún. -Mikor kezdjük a gyakorlást?

-Először inkább könyvet adnék. Van részletesebben megírt a témában, ezzel egyszerűbbé téve, hogy megismerd igaz valódat. Majd estére megkapod a vendégszobát és az ágyadra teszem. A gardróbban Féregfark lakott. -tette hozzá jelezve a fiúnak, hogy érdemes lehet kipucolnia a helyiséget.

-Köszönöm, nagyon hálás vagyok. -mondta udvariasan Harry, majd követte Perselust az otthonosan berendezett helyiségbe.

A szoba többségét egy elegáns franciaágy foglalta el, mely zöld ágyneműjével kiemelkedett a meleg árnyalatú fabútorok közül. A férfi meglepően barátságosan rendezte be a ház minden szegletét, a falon cserepes növények függtek, az ágy keretén a korábbihoz hasonló színű baldachin volt fellelhető. Továbbá a szobában könnyen megközelíthetően egy lábakon álló tükröt helyeztek el, mellette a fapadlón, mely a lakktól erősen csillogott fekete szőnyeg terült el. A falon ízléses festmények lógtak még inkább megalapozva a szoba alaphangulatát, amely leginkább a fényre és a világosságra épített a szőnyegtől eltekintve.

-Ez gyönyörű. -szólalt meg ámulatában az ifjú. Szeme ragyogott a boldogságtól, melyet az otthon gondolata keltett benne.

-Örülök, hogy tetszik. -válaszolta Perselus, majd pár perc múlva visszatért a könyvvel. -Tessék, olvasgasd, még van idő a következő étkezésig.

-Köszönöm. -nézett rá hálásan az ifjú.

--------------------------------------

Itt van ez a későn érkező rész, sajnálom, de nem éreztem a motivációt magamban.