*T.O.P szemszöge*

-Haver siess már! Mindenki türelmetlen!

-Egy pillanat valamit még be kell pakolnom...

Gyorsított eljárásban csuktam össze az utolsó bőröndömet és rohamléptekben siettem a szobám ajtajához. Ma új dormba költözik a Bigbang és a manager mindjárt felrobban az idegességtől, mert a rajongók valahogy rájöttek a lakcímünkre ezért egyik pillanatról a másikra kellett új szállást kerítenie nekünk. Mindenki idegesen várt a kocsinál... Gyorsan bevágtam a cuccomat és beestem a minibuszba. Felberregett a motor hangja és pont az utolsó pillanatban jutott eszembe ami számomra a legfontosabb...

-Ajussi kérem állítsa meg a kocsit!!!

Fejvesztve rohantam vissza a szobába, hogy előtúrjam a rajongói ajándékok alá temetett fa ládikát. Ebben az ősrégi ládában őriztem valakinek az emlékeit...

Emlékszem amikor azzal a bűbájos lánnyal először találkoztam. Egy hajtűt szúrt a mellkasomba, mégis azonnal megkedveltem...
Szomorúan vettem elő a dobozból a szamurájkardot, a kimonóját, a hajtűt, a holmijait és a búcsúlevelét...

Kedves Kwon Ji Yong!

Ha ezt olvasod valószínüleg már nem vagyok és nem is emlékszel rám... Mégis szeretném, hogy legalább egy titokzatos levél írójaként megmaradjak a szívedben. Most csak arra kérlek olvasd ezt végig figyelmesen, a levelet pedig ne dobd el magadtól!
Régen, amikor még te voltál az uralkodó és démonok irányítottak, akkor találkoztál velem. Számomra csak te léteztél, számodra pedig csak én. Tudnod kell, hogy soha előtte nem éltem annyira teljes életet mint veled abban a pár hétben. De te haldklottál... én pedig nem bírtam végignézni.
Bár mindig óvtál tőle én mégis üzletet kötöttem a démonokkal...
Esélyt adtak nekem arra, hogy megmentselek... de túlságosan kapzsi voltam, ennyivel nem elégedtem meg. Nem volt elég az életed, a démonoktól is meg akartalak szabadítani. Ugyanakkor T.O.P-nak is segíteni akartam, hogy hogy ne legyen többé magányos.
Mivel most nem vagyok melletted, már kezded sejteni milyen ára volt ezeknek...
Én törtem össze helyetted! A démonok azt mondták, hogy ezért cserébe három feltételemet teljesítik.
Az első: mentsenek meg téged!
A második: téged, T.O.P-t és Taehyangot is szabadítsanak fel és élhessetek démonoktól mentes életet!
A harmadik: Mind az öten legyetek halhatatlanok!
Hogy miért? Mert időközben kiderült, hogy a szüleim felkeresik és levadásszák az álmodókat. Így próbálják a démonokat távol tartani az emberektől... Így biztonságban tudhattalak titeket. Ráadásul négy hű barátot tudhattam melletted az örökkévalóságig.
Lehet mérfes vagy rám amiért egyedül döntöttem mindenről, de egy percig sem bántam meg.
Senki sem emlékszik rám közületek mert a démonok töröltek a memóriátokból. Csak T.O.P-nak fogok néha eszébe jutni, mert a halhatatlansága miatt őt nem tudták befolyásolni.
Szeretném ha találnál egy másik lányt akit ugyanúgy tudnál szeretni mint engem...
Ha évente akár csak egyszer előveszed a levelet, átolvasod és eszedbe jut a nevem akkor már megérte az áldozatot.

Szép életet kíván: a te Hyemid

Könnyes szemmel tettem a kabátzsebembe a levelet... Még mindig nem voltam képes odaadni GD-nek, de ma végre rászántam magam.
Kivittem a minibuszba Hyemi holmijait és vártam amíg az új dormba nem értünk.

Ott rögtön félrehívtam GD-t egy üres szobába.
Remegő kézzel nyújtottam át a több száz éve íródott levelet...

GD lassan olvasta. Amikor a végére érve felnézett rám könnyek peregtek végig az arcán.

-Mi van velem? Miért sírok? Mégis miért fáj annyira a szívem, nem is ismerek semmiféle Hyemit...

Szavai ellenére egyre jobban úrrá lett rajta a sírás, a végén már zokogott.
Megveregettem a vállát és csendesen megjegyeztem:

-Ennek így kell lennie. Ennyit megérdemel...