*Hyemi szemszöge*

Egyenletesen szedtem a levegőt GD karjaiban, miközben próbáltam megbarátkozni a gondolattal, hogy már nem vagyok szűz. Hihetetlen érzés volt a karjai közt feküdni, úgy, hogy csak egy alsónemű volt mindkettőnkön. A hátam nekisimult a tökéletes felsőtestéhez, amire a sok évi edzés festett hibátlan izmokat.

Ebben a pillanatban annyira boldogok voltunk amennyire csak lehetséges ebben a helyzetben, sőt talán még boldogabb. A fejem még mindig tele van azokkal a képekkel , ahol GD elviselhetetlen kínokkal küzd...

Bár úgy aludtam el, hogy csak részleteket tudtam, mire felébredtem már összeálltak a kirakós darabjai. Miután GD felébredt, megjelent egy démon és visszautadíthatatlan ajánlatot tett. Üzletet kötöttem a halállal, de egy percig se bántam meg.

Úgy éreztem a fejemben helyreállt a rend, a lelkem, pedig békére lelt. Megsimogattam szerelmem kézfejét, mire ő mégjobban magához húzott es belepuszilt a hajamba.

-Finom illatod van... - sóhajtott.

Már éppen mondtam volna valamit, amikor hatalmasat kordult a gyomrom. Felállt az ágyról és felém nyújtotta a kezét.

-Menjünk... együnk valamit.

Normálisan felöltöztünk, és kézenfogva lesétáltunk a konyhába. Összefutott a nyál a számban amikor megéreztem a finomabbnál finomabb illatokat.

GD-n nem látszott sem félelem, sem feszültség. Csak úgy sugárzott a jókedvtől és mindenkivel kedves volt, ami rám is átragadt. Mintha a természet is megérezte volna, milyen szép éjszaka után kelt fel, teljes erejével sütött, ami kellemes tavaszi napot eredményezett.

A jó időnek köszönhetően kiültünk a kerti pavilonba, hogy megvárjuk a reggelinket, amit nemrég rendeltünk meg a szakácsnőtől. Akit láthatólag nagyon meglepett az érkezésünk. Gondolom egy király nem nagyon jár a konyhára.

Miközben arra vártam, hogy kihozzák azt a sokmindent, amit GD felsorolt - mellesleg még egyik nevét sem hallottam - hátradőltem a székemben, és csukott szemmel élveztem a napsütést. Amikor már teljesen feltöltődtem D vitaminnal, kinyitottam szemeimet, majd tekintetem azonnal találkozott az övével.

GD egyik kezét előrenyújtotta az asztalon, azon pihentette a fejét és engem bámult. Elmondhatatlan aranyos látványt nyújtott. Hívogató szájához hajoltam és egy rövid csókot nyomtam szájára.

Felállt a székéből, elémlépett és hozzám lehajolva viszonozta. A szívem újra boldogan nekiállt maratont futni, amint nyelveink összetalálkoztak. Mind a ketten belemosolyogtunk a csókba. Még akkor sem hagytuk abba amikor mögöttünk megszólalt valaki.

-Menjetek szobára!

Ekuncogtam magam, és megpróbáltam elhúzódni, de ő nem engedte. Szorosabban vont magához és zavartalanul folytatta amit elkezdett. Végigsimított arcomon, majd megadta magát. Még egy kis puszit adott az orrom hegyére, majd önelégült vigyort villantott T.O.P-ra, aki az asztalon könyökölve, mindenttudó kifejezéssel az arcán bámult.

-Te most komolyan felvágtál velem a barátod előtt?! - akadtam ki, de nem igazán nehezteltem emiatt.

-Ugyanmár, veled muszály eldicsekedni, hiszen jobb nőt lehetetlen találni.

-Tényleg egy vadmacskát fogtál ki, az éjszakai hangokból ítélve... - sompolygott T.O.P , miközben fél szemöldökét a homloka közepéig húzta. -Részleteket akarok hallani...

-Na azt már nem! -csattantam fel, de ugyanakkor nevettem is.

-Hyemiiiii.... legalább annyit árulj el... GD milyen volt?

-Profi - pukkadoztam a nevetéstől

-Tudtam én, hogy jó tanítvány vagy, de hogy már elsőre ilyen hangokat tudj kicsalni valakiből... elismerésem

GD eddig csöndben ült és hallgatta a szócsatánkat, de most felpattant és hisztizve elkezdte előre hátra ráncigálni barátját.

-Naaaaaa...... ezt most miért kellett elmondaniiiiiiii....

-Visszaszívom az elismerést, most megint ugyanolyan vagy, mint egy szűz kislány.

GD sértődötten visszahuppant a székére és karbatett kezekkel duzzogott. Tudtam, hogy csak megjátsza, ezért úgy döntöttem, nem veszem figyelembe és folytatom az eszmecserémet.

-Mindenesetre egy cseppet sem látszott meg rajta, hogy kezdő, bár ebben közrejátszhatott az én tapasztalatlanságom is - jelentettem ki magabiztosan, egy cseppet sem szégyellve, hogy egy nő legdrágább kincsét adtam oda annak az összegömbölyödött lénynek aki még mindig a székénhagyva meredt maga elé.

-Na nemár, hogy három napos ismeretség után odaadtad neki a szüzességed - esett le az álla - Ha egy kicsit kedvesebb vagyok akkor velem is lefeküdtél volta?

Tudtam, hogy csak elvicceli, de azért eléggé felment bennem a pumpa. GD is felkapta a fejét és egyenesen engem bámult, várta a válaszomat.

-Sajnálom, de téged nem lehet összehasonlítani GD-vel. Egész életedben próbálkozhatnál, még csak meg se csókolnálak!

-Ez azért fájt - hüppögött T.O.P. Egészen megsajnáltam, ezert áthajoltam az asztal fülött es egy baráti puszit nyomtam az arcára.

-Csak, hogy mégse érezd magad elhanyagolva - mosolyogtam

GD látszólag meg volt elégedve a válaszommal. Végre feladta a duzzogást és az ölébe húzott. Hátulról átkarolt, majd az állát a vállamra rakta, onnan figyelve barátját.

-Egyébként van számodra egy meglepetésem - mondta szórakozottan T.O.P, mikörben az asztal lapjával játszadozott. - vegyék le a láncokat...

A hátom mögött lánccsörgés hallatszott, én pedig egy gepárdot megszégyenítő gyorsasággal tüntettem el magam GD öléből, hogy Daesung nyakába ugorhassak. Olyan szorosan öleltem, hogy félő volt, megfullad, de akkor sem akartam elengedni, sőt még a puszijaimmal is meg akartam fojtani.

A boldogságrohamomnak Daesung csikizéssel vetett véget, ezt a fegyverét már jól ismertem mégse tudtam ellene semmit tenni. Amikor ujjai megtalálták a bordáimat ami közismerten a gyengepontom, sikoltva estem a földre, hogy aztán nevetve próbáljam védeni magamat. Szerencsére az én drága bátyókám csak félig szadista, ezért a halálom előtt pár pillanattal megkegyelmezett és hátrébb lépett, hogy levegőhöz jussak és visszavonulhassak GD mellé. Lezuhantam a székemre, majd megütögettem a melletem lévőszéket, jelezve Daesungnak, hogy üljön le.

Egy nagy sóhaj után körülnéztem. Mindeki lefagyva nézett engem. GD mintha álomból riadt volna elkezdte a tarkóját masszírozni.

-Aish.... mit kezdjek veled, ha mindenkit összepuszilsz???

-Csak nem féltékeny vagy? - nevettem fel.

-De igen, az vagyok... Ilyenkor ki nem az?

Látszott rajta, hogy komolyan veszi amit mond ezért, bár így is kicsit későn észbekapva igyekeztem felvilágosítani.

-Hidd el nekem, hogy erre semmi okod nincsen. Bemutatom Daesungot... a batyámat.

-Jaaaaaaaa, hogy őőőő..... Akkor nem haragszom - gyerekesen mosolygott - de miért a bátyád a foglyom? - erősen gondolkodott, az én szám pedig ismét mosolyra húzódott a látványától.

-Én jobbat kérdezek, de meg is válaszolom. Miért a foglyod a bátyám? A válasz pedig az, hogy a démonoktól ezt az utasítást kaptad.

-Te.... te meg honnan tudok ezeket - emelte meg kissé a hangját T.O.P, de GD abban a pillanatban leintette, majd aggódva hozzám fordult.

-Miután felébredtem te még találkoztál velük, igaz?

-Igaz - sütöttem le a szemem mintha ez valamiféle bűn lenne.

-Az ajánlatot visszautasítottad?

-Igen - NEM! Nem utasíttam el. Üzletet kötöttem velük. Most pedig GD szemébe hazudok, de tudom, hogy így a helyes... és én is így akarom.

-Te levitted magaddal a démonokhoz? Ugye tudod, hogy már nem állsz a szolgálatukban? Ők is tudják, hogy hasznavehetetlen vagy már ezekben a napokban. - szólt az ismeretlen hang, majd az egyik széket, nem messze tőlem használatba vették.

Elég volt csak odanéznem, máris tudtam, hogy ő csakis Taeyang lehet, GD testőre. Pontosan tudtam, hogy ő végzett azokkal az emberekkel, akikhez GD-t érzelmi kötelék fűzte, de ezért egyikünk sem neheztelt rá, hisz tudtuk, nem önszántából tette.

Kicsit kényelmetlen bevallani, de nem hiszem, hogy bármi olyan titokban maradt volna előttem, ami ennek a kastélynak a falai között történt.

Már jelen volt mindenki, csak Seungri hiányzott, de abban reménykedtem, hogy annyi szeretet még szorult belé a bátja iránt, hogy legalább az utolsó órákban kibéküljenek.

Megérzéseim nem csaltak. Seungri a reggelivel egyszerre lépett ki a napfényre, majd kissé feszülten, de helyet foglalt körünkben.

Egy idő után beszélgetésbe elegyedtek és ők öten mégjobban kijöttek egymással, mint remélni mertem volna.

Minden a kijelölt mederben folyt és a víz nem háborgott, nem kényszerített arra, hogy gátat emeljek a kordábantartására. A terv kezdetét vette.

A terv amivel megmenthetem GD-t....