Sziasztok! Megérkeztem az újabb fejezettel, ami még több izgalmat és fordulatot rejt.
Jó olvasást kívánok és várom a kommenteket szeretettel ❤️

Ahogy visszasétáltam az asztalunkhoz, éreztem, hogy fülig vörösödök, és képtelen voltam abbahagyni a vigyorgást. Tudtam, hogy hiba volt megcsókolnom őt, de valamiért ő tűnt jobb választásnak Damiano és Victoria közül, gondoltam, könnyebben kimagyarázom majd, mert feltett szándékom volt megmagyaráznom neki a történteket, ezerszer bocsánatot kérni, és remélni, hogy nem romlott meg a barátságunk emiatt. Mikor leültem a lányok közé, ők elég feltűnően visongani kezdtek.
- Nem hiszem el, hogy megcsókoltad Victoria De Angelist - visított fel Nera, és megragadta a kezemet.
- És jól csókol? - rohant le a kérdéssel Gabriella.
- Inkább... váltsunk témát - kértem. Arcom borzasztóan vörös volt, égett. - Ez egy borzasztó ötlet volt! - pirítottam rá mindannyiukra.
- Hát, én nem úgy láttam, mintha annyira rosszul éreznétek magatokat - sóhajtott Emilia. - Mutasd meg neki - biccentett Nera felé.
És Nera megmutatta. Telefonjával videóra vette az egész jelenetet. Ahogy néztem a felvételt, két szenvedélyesen csókolózó lányt láttam, mintha nem is mi lettünk volna. Filmbeillő jelenet volt ez a videó.

Többet nem beszéltem Damianóékkal aznap este: ők is jól elvoltak, majd továbbálltak, és én is most a barátnőimnek szenteltem a figyelmemet, de egész este ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy itt vannak az új barátaim is. Hajnalban értem csak haza jó néhány ital után, és úgy omlottam be az ágyba, mintha öreg lennék már a bulizáshoz. Elnyomott az álom, melyben az elmúlt órák eseménye kavargott, s közben émelyegtem az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt.
Korán ébredtem, kialvatlan és nyúzott voltam, a fejem hasogatott. Egy pillanat erejéig csak bámultam a plafont, és nyammogtam. Kiszáradt a szám, szükségem volt vízre, de mielőtt felkelhettem volna, eljutott tudatomig, miért ébredtem fel: a telefonom megállás nélkül csörgött. Victoria keresett.
- Szia - nyöszörögtem, és visszaomlottam a párnára, behunytam a szemem, és úgy hallgattam Victoriát.
- Ez most komoly? - szólt bele idegesen.
- Mi a baj? - értetlenkedtem, de nem volt erőm kinyitni a szemem.
- A kis barátnőd feltette instagramra, ami tegnap történt - sziszegte idegesen.
- Mi van? - ugrott a hangom egy oktávot, kinyitottam szememet, és felültem az ágyban. A hirtelen mozdulat miatt fejem lüktetni kezdett és megszédültem.
- Szedjétek le - mondta.
- Vic, figyelj, fogalmam sem volt róla, hogy felveszi, ne haragudj - válaszoltam, s közben térdeim közé szorítottam fejemet, hátha elmúlik a fájdalom. - Azonnal szólok neki, tényleg ne haragudj.
- Bocs, hogy lekiabáltam a fejed - sóhajtott. Hallottam a hangján, hogy borzasztóan feszült.
- Jogos volt - ismertem el. - Én is ezt tettem volna. Figyelj csak - vettem nagy levegőt. Hirtelen ötlet volt, talán nem kellett volna, de akkor jó ötletnek tűnt. - Nem tudom, mit csinálsz ma, de ha nincs semmi dolgod, átjöhetnél. Főznénk valami ebédet, és megdumálnánk a tegnap történteket.
- Nem is tudom... - hezitált.
- Nem kötelező - feleltem azonnal.
- Tudod, mit? Legyen!
Valami biztos lejátszódott elméjébe, mert úgy tűnt a hangja alapján, mintha dacból mondott volna igent, de fogalmam sem volt, mire gondolhatott, mert azt nem osztotta meg velem. Megbeszéltük, mikor jön és mi a pontos címem, majd letettük a telefont, és én visszahanyatlottam a párnára. Fogalmam sem volt, miért hívtam meg magamhoz; legszívesebben egész nap aludtam és sorozatoztam volna. Ki kellett pihennem a tegnapi éjszakát.
Úgy döntöttem, gyorsan letusolok, rendbe szedem magam, mielőtt Vic megérkezik, így nagy nehezen kitornáztam magam az ágyból, és minden erőmet bevetettem, nehogy lezakózzak a galéria lépcsőjén. Szédültem, hányingerem volt és borzasztóan szégyelltem magam a Victoriával történtek miatt. Mikor leértem a nappaliba, tárcsázni kezdtem Nera telefonszámát, hogy megkérjem, szedje le a videót.
- Mit akarsz? - vette fel köszönés nélkül. Nerát felébreszteni bulizás után reggel egyet jelentett az öngyilkos hajlammal. Annyi szerencsém volt, hogy messze lakott tőlem, így nem tudta megtorolni ébresztésemet.
- Mégis mi a francnak tetted fel azt a csókot az instagramra, mi? - háborodtam fel.
- Mert milyen menő már, hogy csókolóztál Victoria De Angelisszel! - élénkült fel, s halkan heherészett.
- Persze, aztán arra kelek, hogy Vic idegesen hív, hogy milyen videó került ki rólunk - szaladt ki a számon. - Nera, ez nem vicc, ő híres ember, és az a csók csak vicc volt. Mi lesz, ha felkapják és valami durva pletykát csinálnak belőle?
- Várj, várj, várj! - Szinte láttam, hogy felteszi a kezét, hogy lassítsak és döbbent arcot vág. - Felhívott? Mármint telefonon? - kezdte összerakni a képet. - Te ismeritek egymást?
- Igen, ismerjük egymást, egész jóban lettünk, főként Damianóval és Vickel - vallottam be. - Hosszú sztori, és nem is fontos. A lényeg, hogy szedd le azt a videót légyszíves.
- Te ismered őket?! - Nera leragadt ennél az információnál, amit meg is tudok érteni a tegnapi reakciójukat látva.
- Ígérd meg, hogy leszeded - erősködtem.
- Jó, leszedem, de cserébe mindent el kell mesélned! - ígértette meg velem.
- Rendben, mesélek majd, de nem most - adtam be a derekam. - De te most szedd le.
- Jól van - sóhajtott, s szinte láttam magam előtt, ahogy szemeit forgatja.
- Szedd le! - szóltam rá idegesen, majd bontottam a hívást.
Beléptem a fürdőszobába, ledobtam a pizsamát magamról, és beálltam a tusoló alá. Jól esett a forró zuhany, és az, hogy nem szárítottam meg a hajam utána. Egy egyszerű, fekete pólót vettem fel, és otthoni, bő rövidnadrágot. Kinyitottam az összes ablakot, hogy kiszellőztessek, és a konyhapulton ülve ettem meg öt szelet vajas kenyeret. Másnaposan mindig éhes voltam, nem tehettem róla. Tudtam, hogy Vic nemsokára ideér és főzni fogunk, de teljesen kényelmesen éreztem magam, olyan volt, mintha olyasvalakit várnék, akit egész életemben ismertem és közel állt hozzám.

Victoria dél előtt nem sokkal érkezett, és szerencsére már voltam annyira józan, hogy biztosan álljak a lábamon, és a hajam is félig megszáradt.
- Szia - nyitottam ajtót. Velem ellentétben Victoria csodálatosan nézett ki. Fekete trapéznadrágot, fehér crop topot viselt és karika fülbevalókat, fején fekete kalap pihent.
- Szia - mosolygott rám, majd megölelt, kikerülve belépett a lakásba, és úgy akasztotta fel kalapját a sarokban álló fogasra, mintha otthon lenne. Lerúgta cipőjét, és beljebb sétált, hogy aztán ledobja magát és vászonszatyrát a kanapéra, miután egy gyors pillantással körbenézett. Becsuktam az ajtót, majd mellé ültem.
- Remélem, nincs harag - sóhajtottam, mikor leültem mellé.
- Ugyan - legyintett, majd grimaszolva végignézett rajtam. Úgy tűnt, mintha most nyugodott volna le és nézett volna meg igazán, mióta megérkezett. Victoria tipikusan olyan személy volt, aki folyamatosan pörgött. - Fhu, de rosszul nézel ki.
- Kösz - szóltam szarkasztikusan, de nem sértett meg, sőt viccnek fogtam fel.
- Úgy értem... Nyúzottnak tűnsz - nevetett.
- Tudom - húztam el a számat. - Láttam magam a tükörben, és arra jutottam, hogy felesleges törnöm magam, nem lehet ezt ma már rendbe hozni - mutattam végig magamon, Vic pedig felnevetett.
- Ugyan már - legyintett. - Én voltam már rosszabb passzban is - horkantott. - Tudod, mit? Na, gyere - állt fel a kanapéról, megragadta a kezem, és magával húzott.
Azonnal feltalálta magát, úgy mozgott, mintha otthon lenne, és gátlástalanul lépett be a fürdőszobába, majd kezdte kinyitogatni a szekrényajtókat és fiókokat. Mondjuk jogos, nem volt nehéz kitalálni, mi merre van, elég kicsi volt nem csak a helyiség, de az egész lakás is, és Vic sokkal pörgősebb és gátlástalanabb volt, minthogy feszélyezve érezze magát a lakásomban. Behúzott a fürdőszobába, leültetett a lehajtott fedelű toalettre, kutakodott egy rövid ideig, majd előkaparta az összes sminkcuccomat.
- Csak ennyi? - grimaszolt.
- Nem vagyok nagy sminkes - vontam vállat. - Na, várj... Nem! - kezdtem tiltakozni, mikor rájöttem, mire is készül.
- De igen - bólogatott. Erről eszembe jutott a múltkori nap, mikor ugyanezt a beszélgetést folytattuk le Damianóval, majd bevágott a medencébe. A különbség az volt, hogy Damiano arcán incselkedő arckifejezés ült, Victoria pedig egyszerűen eldöntötte, hogy márpedig széppé fog most varázsolni, és nevetségesnek tartotta, hogy egyáltalán megpróbáltam ellenkezni.
- Jól van - sóhajtottam.
Persze, hogy azonnal beleegyeztem. Minek tiltakoztam volna? Még mindig úgy éreztem, hogy ki kell engesztelnem a tegnapi és a felkerült videó miatt, és nem is volt annyira ellenemre, hogy becsukjam a szemem egy kicsit, és mikor kinyitom, jól nézzek ki. Mi veszítenivalóm lett volna? Victoria utasítására behunytam a szemem, és éreztem, hogy ő különféle ecsetekkel, festékekkel, krémekkel kezelésbe veszi az arcomat.
Egy ideig mindketten hallgattunk, majd végül Vic szólalt meg először.
- Szóval... - nyújtotta el a szót. - Van valami, amit el kéne mondanom, mert szerintem még nem tudod.
- Oké... - mondtam hosszan, és bár rossz érzésem támadt, nem nyitottam ki a szemem, nem néztem rá, csak vártam, mit is mond.
- A kis barátnőd nem volt elég gyors - mondta.
- Mi? - értetlenkedtem, grimaszoltam, de még mindig nem pillantottam rá.
- Nagyon sokan megtalálták a videót, amin csókolózunk, és... Nem csak rajongók - mondta ki. - Ha csak rajongókról lenne szó, a legrosszabb az lenne, hogy képernyő videóval felvették, vagy valamilyen applikációval letöltötték, de...
- De...? - emeltem fel a hangom ijedten. Sejtettem, mi lesz a folytatás, de nem akartam hallani. Nem akartam, hogy igazam legyen.
- Kikerült néhány cikk is - ismerte be.
- Hogy mi van?! - ugrott hangom egy oktávot, s most már kinyitottam szemeimet, persze pont akkor, mikor Victoria a szemceruzával ügyeskedett szememnél. Hangos kiáltással adtam hangot fájdalmamnak, mikor a szemceruza szememhez ért, de ez volt a legkisebb problémám akkor.
- Figyelj - tette le a kozmetikumokat. - Nem tragédia ez, ötperces hírnév, ennyi - vont vállat. - Hidd el, jobb, ha nem látod a cikkeket, és holnapra el is felejtik majd - legyintett. - Csak akartam, hogy tudd - húzta el a száját.
- Jól van, de... De... - dadogtam. - Nem akartalak téged ilyen kellemetlen helyzetbe hozni.
- Ugyan - legyintett. - Nyíltan biszexuális vagyok, miért ne csókolózhatnék egy csajjal egy kocsmában? - nevetett. - Itt inkább rólad van szó.
- Rólam? - kérdeztem vissza. - Én sem vagyok heteró...
- Oh... - lepődött meg, s elgondolkozott. - De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy felfigyeltek rád. Mikor öt perc hírnevet mondtam, tényleg hírnévre gondoltam. Mindketten meg voltunk jelölve a videón, ezért többen eljutottak hozzád. Például... - gondolkozott el. - Nem tudom, mennyi követőd volt instagramon...
- Olyan kétszáz körül mozoghatott - vontam vállat. - Nem nagyon használom a közösségi médiákat. Sokszor a telefonomat is elhagyom, mert megfeledkezem róla.
- Oh... - ismételte. - Hát, reggel, mikor ránéztem az instagramra, tízezer körül mozgott a követőid száma.
- Hogy mi van?! - ismételtem magam. Úgy tűnt, ahogy egyik döbbenetből esek a másikba, csak ezeket és hasonló, megrökönyödő szavakat ismertem.
- Igen... - húzta el a száját. - De tényleg nem fontos ez - próbálta elterelni a figyelmemet, nem sok sikerrel. - Csukd be a szemed - szólt rám, és persze engedelmeskedtem. Be kellett látnom, hogy nem sokat tehetek. - Csak szerettem volna, hogy tudd, de ne tulajdoníts nagy jelentőséget neki. Pár nap, és elfelejtik.
- Akkor... - puhatolóztam. - Most azt gondolják, hogy együtt vagyunk, vagy mi?
- Hát, találgatnak - felelte, és szinte láttam, ahogy vállat von, miközben tovább festette arcomat. - Sokan gondolják, hogy együtt vagyunk, mások szerint csak kavarunk.
- Megnyugtató - szusszantottam gondterhelten, hangom gúnnyal telt meg.
- Ne aggódj, minden rendben lesz - biztatott.
Pár perccel később Vic elkészült a - szerintem tök felesleges, de gyönyörű - sminkemmel, felhúzott a toalettről, és a tükör felé fordított. Arcomat lealapozózta, korrektorral eltüntette azt a kevés bőrhibát, ami arcomon volt, enyhe, szinte alig látszó pirosítót használt. Szemhéjamon narancssárgából vörösbe forduló színátmenetes festés díszelgett, szemceruzával emelte szemem alakját, szempillaspirált is használt, ajkaimon fekete, matt rúzs virított.
- Azt a... - tátottam el a számat.
- Elképesztően nézel ki - bólintott, s elégedetten szemlélte munkáját. - Tudod, mit?
- Mit? - fordultam felé.
- Keresünk neked valami szexi ruhát, felöltözöl, és lövünk egy képet - mondta. - Tisztázzuk a félreértést.
- Rendben - egyeztem bele néhány másodpercnyi gondolkodás után.
Persze nem is álmodhattam róla, hogy én választok ruhát, Victoria már rohant is a szekrényemhez, és birtokba vette a ruháimat, amiket egymás után hajigált maga mögé, míg meg nem találta a tökéletes szettet. Rám parancsolt, hogy vegyem fel, és én egy hang nélkül bevonultam a választott darabokkal a fürdőszobába. Míg öltöztem, azon gondolkoztam, milyen könnyű és egyszerű Victoria barátjának lenni. Olyan egyértelműek voltak a szerepek, és tökéletesen megbíztam benne annak ellenére, hogy nemrég ismertem meg. Az egész lány természetes, életvidám, és könnyen szerethető volt. Olyan érzés volt, mintha ezer éve ismerném.
- Kész vagy már? - rontott rám kopogás nélkül, de össze se rezzentem. Egyrészt már elkészültem, másrészt pedig egyáltalán nem éreztem, hogy rejtegetnem kellene magamat előtte. - Király - pillantott végig rajtam.
A tükörben néztem kettősünket; jól néztünk ki, ehhez kétség sem fért.
Kócos szőke hajával, trapéznadrágjában és crop topjában Vic szinte tökéletes volt. Nekem hosszabb és kicsivel sötétebb volt a hajam, de majdnem ugyanúgy állt, mert a hajmosás óta nem fésülködtem, hozzá Victoria előkotorta szekrényemből a fekete bőrnadrágomat  és egy sminkemhez színben tökéletesen passzoló, poliészter inget, aminek ujját feltűrtem a könyökömig, és csak mellkasom előtti egy gombot gomboltam össze.
- Na, gyerünk - mondta, s előhúzta zsebéből a telefonját.
Automatikusan vigyorogni kezdtem, és felemeltem bal kezemet, mintha a plafonra mutatnék, így ingem egyik oldala is megemelkedett, s kilátszott a hasam, Vic pedig egyik kezét derekamra tettem, és a kamerába nézve nyújtotta ki nyelvét. Egy pillanattal később már el is készült a tükör-szelfi.
- Királyok vagyunk - nézte meg a képet, én pedig közelebb hajoltam hozzá, hogy én is megnézzem, de nem tudtam vitatkozni vele.
- Amen, sis - bólintottam, s pacsira nyújtottam kezem, amit azonnal meg is adott. - És most?
- Posztolom a képet, aztán szépen elmegyünk találkozni a srácokkal - felelte magabiztosan, mintha egy előre leegyeztetett programról lenne szó.
- Igen? - vontam fel a szemöldökömet.
- Igen, nem hiszik el, hogy nem vagy a csajom - hülyéskedett, majd már fordult is ki a fürdőszobából, én meg csak lestem. Egy éjszaka alatt több ezer, talán millió ember úgy ismert meg, mint Victoria De Angelis barátnője.
Mégis mi történik az életemmel?!