Sziasztok! Megérkeztem a 14. fejezettel - tele izgalmakkal és fordulatokkal. Hogy tetszett a rész?
Jó olvasást kívánok és várom a kommenteket szeretettel.

Mikor megérkeztünk a koncert helyszínére, a srácok elvonultak öltözni, engem pedig bevezettek a színpad elé, ahonnan az élő közvetítést is indították, és ahol a stábtagok is helyet foglaltak vagy még a dolgukat tették, hogy minden tökéletes legyen a koncertre. Mikor az élő adás elindult TikTokon, néhány másodperc után megérkezett a házigazda: egy fehér inges, farmeros, szemüveges férfi, aki angolul kezdett el beszélni arról, kik lesznek a fellépők, milyen elismeréseket zsebeltek be eddig, és milyen sok országból nézik most az adást. Erős német akcentussal beszélte az angolt, de az olasz kiejtése egészen szép volt, mikor köszöntötte az olasz nézőket, és bemutatta a srácok egy albumját. Elképedve hallgattam, ahogy felsorolja azt a rengeteg országot, akik mind élőben nézik az adást, és el sem tudtam képzelni, hogy milyen sokan láthatják most a zenészeket, akik a konferálás után elindultak be a színpadra. Összeöltöztek, mint minden fellépésen. Ethan fekete mellényt viselt, de a többieken hosszú ujjú, csillogó felső volt, ami egész felsőtestüket láttatni engedte, hiszen olyan volt, mint a neccharisnya, ami ma reggel volt rajtam. Nadrágjuk fényes bőr volt, mellbimbójukat X-szel ragasztották le, számtalan ékszert viseltek és sötét, erős sminket, arról nem is beszélve, hogy Damiano ajkain koromfekete, fénylő rúzs díszelgett. Öltözéke merészségén csak Thomas enyhített, aki bőrdzsekit is magára vett.
A nyitószám után Damiano angolul kezdett beszélni, mire elmosolyodtam. A szüleim miatt anyanyelvi szinten beszéltem az olaszt és az angolt is, ezért mosolyognom kellett Damiano kiejtésén és azon, milyen magabiztosan beszél. Csak néhány szót szólt, majd odasúgott Vicnek valamit, a lány bólintott, Damiano hátrasétált Ethanhez, majd folytatták is a koncertet a második számmal, amit angolul énekelt a fiú. Imádtam nézni, ahogy Victoria zenél: még az is csodálatos volt, ahogy a zene ütemére mozgott, ő maga volt a zene.
Szám számot követett, már nem is számoltam, hányadik dalt adják elő, teljesen belemerültem a koncertélménybe még úgy is, hogy egyedül voltam a közönség soraiban: a zene átjárta a termet, a testeket, a lelkeket. Olyan volt, mintha egy szabadtéri, több ezres koncerten lennék, amit talán azért érezhettem, mert látszott a négy zenészen, hogy ők maguk is mennyire élvezik az egész helyzetet. Táncolva gitároztak és énekeltek, egymással játszottak, mosolyogtak, úgy buliztak, mintha egy garázsban lennének otthon, csak a zenének élnének, és nem egy több százezres nézettségű felvételen dolgoznának. Csodálatos volt. És aztán eljött az a dal, ami mindent megváltoztatott. Talán nem Victoriának, Thomasnak vagy Ethannek, de Damianónak és nekem mindenképpen. Persze, gondolhattam volna, hogy csak én látok bele többet a dalba, mint kellene, talán tényleg csak bennem lobbantak fel az érzések olyannyira, mint már évek óta senki iránt sem, de Damiano rám szegeződő, sötét szemei, és szája sarkában bujkáló, szinte alig látható mosoly elárulta őt. Összekapcsolódó tekintetünk elárult bennünket: nekem énekelte ezt a dalt, és én képtelen  voltam elszakítani tekintetemet tőle, úgy bámultam, mintha muszáj lenne. Teljesen megbabonázott, a szöveg pedig olthatatlan tűzként lobbantotta fel bennem a vágyat.
- I wanna be the first man you look at tonight - énekelte, s közben mutogatva nyomatékosította szavait, s olyan távolról is tökéletesen egyértelmű volt, hogy a szemembe néz éppen. - I wanna be stuck in your head and make you go wild - folytatta, s úgy tekergett közben, mint egy csábító kígyó. Mintha egy személyben lenne a kígyó és a bűvölő. - I wanna drive you 'til the morning light and I wanna leave you alone in the middle of the night. I wanna be a good man and see you smile - Rettegtem. Rettegtem, mert ekkor eszembe jutott, hogy én ezt a dalt már hallottam, és pontosan tudtam, mik lesznek a következő sorok. Nem akartam hallani ezt Damiano szájából. Nem akartam, hogy kiejtse nemrég még engem érintő, feketére festett ajkain ezt a három sort. - And I wanna swim between your thighs. I wanna fuck you till you scream and cry, I wanna hold you in my arms tonight!*
Remegtem, úgy remegtem, mint még soha, nehezen vettem a levegőt, és azt hittem, ott menten elájulok. Tudtam, hogy még azelőtt írták a dalt, hogy megismertük volna egymást, Damiano átható tekintete miatt azonban mégis úgy éreztem, mintha nekem szólna a szöveg minden egyes sora.
A For Your Love után teljesen elvesztettem a fonalat. Damiano visszarázódott a koncert hangulatába, újra zenésztársaira koncentrált, és én ott maradtam egyedül a tomboló érzéseimmel. Nem akartam kirohanni a teremből, mert semmi kedvem nem volt magyarázkodni, de képtelen voltam egy helyben maradni. Fel-alá sétáltam, összefontam karjaimat mellkasom előtt, mintha így visszafoghatnám magam  és visszafojthatnám feltörő érzéseimet. Eddig a dalig fogalmam sem volt róla, milyen mély, szenvedélyes érzéseket táplálok Damiano David iránt.

A koncert nem volt hosszú, a For Your Love után mégis örökkévalóságnak tűnt, míg véget nem ért. Mikor lement az utolsó dal is, Victoria a gitárjával kezdett foglalkozni, Damiano azonban leugrott a színpadról és kisétált a teremből, őt pedig Thomas követte. Legszívesebben lerohantam volna az énekest, hogy kérdőre vonjam. Az arcába akartam kiabálni, hogy ez mégis mi a franc volt, de ott volt Thomas, aki miatt nem lehettünk volna észrevétlenek, és egyébként is féltem tőle, hogy Damiano hülyének néz és leolt. Főleg azután, hogy nemrég utasítottam vissza, miután csókolóztunk.
A koncert után elpakoltak, de nem öltöztek át, és úgy döntöttünk, megiszunk valamit, s úgy ahogy voltunk, taxit fogtunk, miután visszaküldték a felszerelésüket a hotelbe. Egy nagyobb autó jött értünk, hogy mindannyian beférjünk: Ethan ült elől, Thomas és Vic középen és leghátulra kerültünk Damianóval ketten. Halkan szólt a zene az autóban, a sofőr angolul próbált beszélgetni a többiekkel, de én teljesen csendben maradtam. Borzasztóan feszült voltam, amiért Damiano ilyen közel ül hozzám és ránk telepedett a minden titkot elfedő sötétség. Berlin utcáit néztem, hogy még csak véletlenül se kelljen Damiano arcát látnom, s fél füllel hallgattam, ahogy leginkább Victoria beszélget a sofőrrel. Mindannyian tudtak angolul, de Damiano és Vic voltak a legjobbak, így most is a banda egyetlen lánytagja dominált a beszélgetésben, míg Thomas és Ethan csak helyeseltek inkább. Damiano szótlanul ült mellettem, s majd kiugrottam a bőrömből, mikor ujjai finoman érintették az enyémeket. Hirtelen kaptam felé a fejem, s elmémbe üvöltött a kérdés: Mit művelsz?! De Damiano felém se pillantott. Thomas fejtámlájára könyökölt, s bekapcsolódott a beszélgetésbe, amit Vic a sofőrrel folytatott, de közben ujjai az enyémekkel játszottak. Visszafordultam az ablak felé. Túlságosan féltem tőle, hogyha Damianót nézném, valami olyasmit tennék, amit később megbánok, így inkább csak figyeltem a mellettünk elsuhanó, német várost és hagytam, hogy Damiano úgy érintsen, ahogy kedve tartja. Bal kezem ujjait lazán tartottam, így végig tudta simítani mindegyiket egyesével, majd alkaromat cirógatta végig. Gyomrom görcsbe ugrott, kipirultam, szinte fojtogatott a forróság. Mikor már harmadszorra érintette csuklómat, s arra számítottam, hogy ismét felszaladnak ujjai a karomon, akkor egy váratlan mozdulattal áttért bőrnadrágba bújtatott lábamra, s megszorított a térdem fölött. Levegőt venni is elfelejtettem.
- We arrived** - mondta hirtelen a sofőr, lefékezett, én pedig feltéptem az ajtót és kiugrottam a kocsiból, mikor megéreztem, hogy Damiano kisujja már a combomat érinti.
- A kurva életbe - motyogtam magam elé, s kifújtam a levegőt, mikor már biztos talajon álltam a szórakozóhely előtt, ahova terveztünk jönni. A többiek is kiszálltak a taxiból, elköszöntek a kedves, beszédes sofőrtől, s mellém léptek.
- Minden rendben? - ráncolta a szemöldökét Thomas, míg engem nézett.
- Persze, csak... - hebegtem, s akkor megláttam Damiano visszafojtott, diadalittas, elégedett mosolyát. - Hányingerem volt a kocsiban - feleltem végül, s fagyos pillantást vetettem az énekes felé, majd gyorsan rámosolyogtam Thomasra, hogy ne értse félre a dolgot.
- De már rendben vagy? - kérdezte.
- Persze, tökéletesen - bólintottam. Bár közel sem volt az igazsághoz, mégis jól esett Thomas törődése. Beszélgettünk mi már, és kedves fiúnak találtam őt, de talán Thomas volt a csapatból az, akit a legkevésbé ismertem és aki a legtávolabb állt tőlem.
Nagykorúságunkat igazoltuk, majd beléptünk a szórakozóhelyre. Nem olyan volt, mint ahol Damianóval először találkoztunk, inkább elegáns hely volt. Kör alakú asztalok húzódtak a fal mentén, amik köré bársonyszékeket tettek le, a bárpult az ajtóval szemben helyezkedett el: három pultos is dolgozott ma este. Élénk színű fények váltogatták egymást, így nem villództak, mint egy diszkóban, de kellemes hangulatot teremtettek a hangos zene mellé. Rendeltünk italokat, majd leültünk az egyik asztalhoz, s koccintottunk a ma esti, sikeres fellépésükre. Bár a zene hangereje miatt kicsi volt rá az esély, hogy sikerül, mégis próbáltunk beszélgetni.

Két ital után döntöttünk úgy, hogy visszamegyünk a szállodába, mert másnap sok dolguk volt a srácoknak, és időben fel kellett kelniük, de szerencsére csupán néhány sarokra voltunk a szállodától, így nem kellett fuvarra várni. A hazafelé vezető úton Victoriával beszélgettem, végig mellette haladtam, hogy még csak véletlenül se kerüljek Damiano közelébe, ha már a szórakozóhelyen sikerült bepréselnem magam Ethan és Thomas közé. Még mindig éreztem a tüzet, amit a For Your Love gyújtott bennem, amit csak tovább szított Damiano a taxiban. Képtelen voltam elfelejteni.
Becsekkoltunk a szállodában, felmentünk az emeletünkre, és mindenki a saját szobája felé vette az irányt, miután elköszöntünk egymástól. Victoriával a mi szobánk a folyosó másik felén volt, így mi ketten voltunk már csak az egész folyosón, mikor jó éjszakát kívántunk egymásnak, s Vic bement a szobájába. Kezem a kilincsen volt már, de megálltam a mozdulatban.
- Mi a francot művelek? - suttogtam magamnak.
Nem nyomtam  le a kilincset, helyette inkább visszafordultam a folyosón, és ahhoz az ajtóhoz csörtettem, amin Damianót láttam bemenni. Nem kérdeztem, nem kopogtam, és tudtam, hogy nem szabad megállnom egy pillanatra sem, különben elkezdek gondolkozni és végül nem teszem meg azt, amire készülök.
Kérdés és engedély nélkül rontottam be Damiano szobájába, beléptem, s azonnal kulcsra zártam magam mögött az ajtót. Damiano a szoba közepén állt, s még csak addig jutott el, hogy levegye fölsőjét és leszedje mellkasáról az X-ragasztót. Döbbenten pillantott fel, s dobta a ragasztót a padlóra, mikor beléptem.
- Mila...
Csupán ennyit tudott mondani, mert nem álltam meg, odaléptem elé, és mindenféle felvezető nélkül lábujjhegyre álltam, hogy felérjem, s hevesen, szenvedélyesen megcsókoltam. Egy pillanatra meglepődött, de a következő másodpercben már derekamnál fogva húzott egészen közel magához. Úgy szorított, mintha az élete múlna rajta, s heves csókcsatába kezdtünk, amitől minden tagom megremegett, s borzasztóan vágyni kezdtem Damianóra.
- Mila, biztos vagy... - kezdte volna a csókok közben, a számba lehelte a szavakat, de én zihálva félbeszakítottam.
- Fogd be - utasítottam, s újra megcsókoltam.
Éreztem, ahogy felsőm aljánál matat, s a következő pillanatban már a földön hevert a vékony, átlátszó anyag, meztelen felsőtestünk pedig összesimult. Hajlakkos hajába túrtam, ő pedig hátamat simogatta egyik kezével, míg a másikkal nadrágom gombjával ügyetlenkedett csípőnknél.

*Måneskin: For Your Love
Fenti sorok fordítása:
Én akarok lenni az első férfi, akire ma este nézel
Meg akarok ragadni a fejedben és őrületbe akarlak kergetni
A reggeli fények megjelenéséig akarlak vezetni és
Egyedül akarlak hagyni az éjszaka közepén.
Jó ember  akarok lenni és látni akarlak mosolyogni
És a combjaid között akarok úszni
Addig akarlak dugni, míg sikítani és sírni nem kezdesz
A karjaimban akarlak tartani ma éjszaka.

**We arrived - Megérkeztünk (Eng-Hun)