- Mert néha a sötétség ereje nagyobb, mint az Univerzum bármely Napjának fénye. Ha velem vagy. -

JAEMIN – Én csak szeretném, hogy tudd, nem vagy egyedül. Mert minden egyes nap, mikor a Hold letűnik az égről, a Nap pedig még álmodik; én ott leszek Neked, s cserébe csak annyit kérek, hogy hunyd le a szemed.

JENO – Mert amikor veled vagyok, nem számít sem tér, sem pedig idő, csak a hangod lágysága, mikor nevemet suttogod, s mindennek a különleges misztikuma; hogy tudom, ha sosem láthatlak is, közelebb vagy hozzám, mint valaha bárki is.

- EGY TÖRTÉNET, MELY A DECEMBER ELSŐ HÓPIHÉJÉVEL KEZDŐDIK, ÉS AZ UTOLSÓVAL ÉR VÉGET. MELYBEN JENO CSAK ARRA VÁR, HOGY ÚJRA MEGPILLANTHASSA A FÉNYT, JAEMIN AZONBAN A SÖTÉTSÉG RABJA. -

——
Talán néhányan már olvastátok az Epiphany című történetemet, amelyet tavaly Karácsonykor írtam. Idén úgy gondoltam, szívesen alkotnék ismét egy ilyen rövid, könnyed és kissé talán butácska történetet; így született meg "A Hajnal Csillaga".
Nagyon bízom abban, hogy elnyeri majd a tetszéseteket, és kérlek, fogadjátok szeretettel az én aprócska, karácsonyi meglepetésemet! <3
(A képszerkesztéssel egyelőre csak próbálkozom, kérlek nézzétek el nekem, hogy béna vagyok.)