Egy levél volt...

              (T/N) szemszöge

Kedves (T/N)
Lehet hogy teljesen hülyének nézel,de ez nagyon fontos.
Szeretnék mondani valamit.
Többet érzek irántad mint egy egyszerű barát iránt. Szeretlek.
Megértem hogyha te nem úgy viszonyulsz hozzám,mint én hozzád,de nekem nagyon fontos volt ezt elmondanom.
Hiányzik a mosolyod ha nem vagy velem,hiányzik a hangod,hiányzik az illatod,hiányoznak a parancsaid,hiányzol ha nem vagy mellettem. Fáj hogyha nem beszélsz velem,fáj ha nem lehetek ott veled hogy megvédjelek bármi is történjék. Én öltem meg az apád,mert meg akartalak védeni.
Ben.

Megdöbbentem. Gyorsan felöltöztem,magamhoz vettem a baseball ütőt amit szülinapomra kaptam. Szó nélkül elrohantam a tóhoz ami a bázistól kicsit messzebb van. Most a távolság nem érdekelt. Mikor megérkeztem lerogytam a stégre és elkezdtem sírni. Nem tudom miért sírtam. Mindenért. Egyszer csak azt hallom hogy valaki van rajtam kívül a stégen. L.Jack és Ben.
-Menjetek el!-kiáltok rájuk
-Nem-jelentették ki egyszerre.
-Mondom tűnjetek innen!!-kiáltom sírva. Azt hallom hogy mindketten fájdalmasan felordítanak. Ijedten hátra fordultam,mindkettejük testéből kicsi fekete penge szerű dolgok álltak ki. Gyorsan oda rohantam és kihúztam L.J karjából egy darabot. A kezemben egy késsé alakult. Kiejtettem a kezemből a tőrt. L.J-ből az összes penge kiesett. Tényleg,ő egy démon. Bennek annál rosszabb volt a helyzete.
-Vidd a bázisra!-kiáltom L.J-nek.
-Jó-felkapja a félájult fiút.
-Szeretlek-mondja majd elfut Bennel a karjai között. Újra lerogyok a stégre,de most nem azért sírok mert az apámat Ben megölte. Nem. Azért mert a két legjobb barátomat bántottam.
Emésztette a szívemet a bűntudat. Képes voltam őket bántani. Egy szörnyeteg vagyok.
El kell menekűlnöm mielőtt valaki meghal miattam. Futásnak eredtem
az erdőbe.

Time skip

Fogalmam sincs mióta futok. Nem is érdekel. Azt hallom hogy valaki utánam ordít. Most ez sem érdekelt. Amíg meg nem lőtt a puskával ami nála volt. Telyesen elsötétűlt körülöttem a világ.

Ben szemszöge

-Hogy van?-kérdezem a csápostól.
-Örülhet hogy nem halt meg.-válaszolt.
-Bemehetek hozzá?
-Persze de óvatosan mert a te sérüléseid is nagyon durvák.
Feltörtek az emlékek.
Az hogy (T/N) hátából tüskék állnak ki. Az éles fájdalom.
Az ahogyan kilövi a kicsi pengéket.
Pedig már több mint egy hete történt.
-Ben!-lengeti meg a fejem előtt a kezét Slendy.
-Bocsi,meg tudnád ismételni?-kérdezem ijedten.
-Azt mondtam hogy ne keltsd fel.
-Jó.-válaszolom és elindulok fel.
Felbicegek a lépcsőn,és bemegyek az orvosiba.
Leülök az ágya melletti székbe.
-Szeretlek-suttogom az ájult lánynak,és elkezdek sírni.

              (T/N) szemszöge

Arra ébredek hogy valaki fogja a kezem és mellettem sír.
-Ben-nyögöm ki a nevét.
-(T/N)!!-kiált fel könnyes szemmel.
-Én is szeretlek....