Aki nem ismerne bemutatkoznék. Danielle Blake vagyok, és ez az én történetem folytatása.

Egy nap alatt elvesztettem mindent. Ez 4 éve volt, azóta a világ is, és én is megváltoztunk.

Most is épp pár társunk kiszabadításán dolgozunk. Természetesen megint én vagyok a csali. Ezek a vadászok pedig a horgunkra akadtak, de rendesen. Miután bevittek a búvóhelyükre,és én bentről megadom a mentális jelet a többiek támadnak.

-Mehet!-csak ennyit sugallok a többieknek. Pár perc múlva mikor puskaropogást hallok, gyorsan kiszabadítom magam, és kiütöm az ott levő vadászokat. Kinyitom az ajtót a többieknek. A csapat velem együtt 8 fő. 4-en ellenőrzik a területet, mi a maradék négy a cellákhoz megyünk. Ellenőrizzük a kamerákat. 4 cella vagy 20 vérfarkas. 

Én a kettes számú cellához megyek. 3 farkas van bent. Sötét van, nem látom őket rendesen. 2-en térdelnek, a harmadik srác mellett, aki a földön fekszik.

-Hey! Gyertek! Sietnünk kell!-mondtam, mert azt hittem a mi társaink.

-Danielle?-kérdezi egy ismerős hang. Majd az egyik farkas feláll.

-Derek?-kérdezem.

-Gyertek! Kijuttatlak titeket innen. Sietnünk kell!

-Liam haldoklik-hátranézett a földön fekvő fiúra.

-Mi történt?-kérdeztem.-Mindegy! Egy alpha ereje megmentheti?-kérdeztem tőle.

-Igen!-válaszolt, szemöldök ráncolva.

-Megtudjuk mozdítani?-kérdeztem, mire bólintott.-Akkor vigyük ki a kocsihoz!-mondtam majd odafutottam a fiúhoz. Az eddig mellette térdelő fiú felpattant.

-Theo!-mondta.

-Danielle!-mondtam neki, majd megemeltük Liamet. Csúnya seb éktelenkedett a mellkasán. Ezt egy farkas tette.-Derek, most már érdekel, mi történt?-kérdeztem, miközben elindultunk kifelé.

-Harcolniuk kellett egymással, egy alphával harcolt, és ez lett a vége.-Halottam ahogy a fiú pulzusa lassul, gyorsan meg kell gyógyítani vagy meghal. Döntöttem.

-Tegyük le! Meggyógyítom! Theo ha végeztem te kiviszel engem, Derek te meg őt-mutattam a haldokló fiúra. Ők némán bólintottak. Láttam, hogy Derek mondana valamit, de tudta, hogy most nincs időnk veszekedni.

Megfogtam Liam kezét, elvettem a fájdalmát. Nem először próbálok így életet menteni, és most jobban fáj mint bármikor máskor. Érzem ahogy még utoljára felvillan a vörös vérfarkas szemem, majd kékké változik. Miután végeztem elengedem Liam kezét, felállnék, de ez az egész eléggé kifáraszt így összeesnék, valaki elkap. 

A lakókocsinkban zötykölődve ébredek, az ágyamon betakarva. Nem nyitom ki a szemem, de érzem Derek jelenlétét.

-Nem kell őrizni! Nem sérültem meg!- mondtam neki csukott szemmel.

-Attól még elég veszélyes volt amit csináltál!-felelte a férfi.

-Nem ez volt az első alkalom, de nem is az utolsó.-feleltem majd, megfordultam az ágyban. És aludtam tovább.

Pár óra múlva Tony keltett fel.

-Danielle! Lucas hívott telefonon, veled akar beszélni.-odafordultam és elvettem a telefont.

-Halo!-szóltam bele.

-Szia Danielle! Itt Lucas! Haza kéne jönnöd tudnod kéne valamit!

-Ah! Lucas, nem lehetne telefonban?-kérdeztem.

-Ez nem telefon téma.-felelte.

-Ah, oké egy pillanat.

-Kansasbe kéne mennem! Elme...-kérdeztem volna Tonyt, de ő közbevágott.

-Te vagy a főnök, ha akarod veled mehet az egész csapat.

-Nem! Te, én, Callie és az ikrek elmegyünk. A többiek haza mennek. Mennyi idő alatt érünk oda?

-Max 7 óra, ha én vezetek 5 és fél.-felelte a férfi.

- Oké! Szólj a többieknek! Álljunk meg.

-Itt vagyok-szóltam bele a telefonba- 6-7 óra múlva ott leszünk. 

-Rendben! Szia!-köszönt el Lucas.

-Szia!-köszöntem el én is. Kiszálltam az ágyból. Kiroppantottam a gerincem, a nyakam és az ujjaim. Kellett ez az alvás. A kocsi megállt. Az alvó részből átmentem a társalgóba és mondtam a többieknek:

-Gyertek ki! Megbeszélés. Derek ti is gyertek!

Miután a másik autóban ülőknek is szóltam, egy térképet terítettünk a lakókocsi motorháztetőjére. Körbeálltuk, és mindenki figyelt.

- Lucas hívott Kansasből. Oda kell mennem. Megmutattam a csapatnak, a helyet ahova megyünk. Tony, Callie, Kyle és Ryan ti velem jöttök. A többiek haza mennek, pihennek, és utána néznek a következő célpontnak.-mindenki bólintott.-Indulás pakolni, 10 perc múlva legyen leszedve az egyik kocsi és legyetek mellette.-mindenki elindult.-Derek ti hova mennétek?-kérdeztem a férfit.

-Én veled szeretnék menni Kansasbe, beszélnék Lucassal. Srácok?-nézett a két fiúra.

-Elmennék Scotthoz.

-Oh, nem kell elmenned hozzá, itt vannak, azt hiszik rabok vagytok.-halkabban nem tudnak suttogni? Vagy nem is tudom, mert ha jól tudom van egy haverotok aki láthatatlanná tud válni és ő pont ott áll.-mutattam a hátam mögé. Theo és Liam összenézett.

-Fenébe! Pedig a többiek már nem vesznek észre.-mondta a hirtelen előtűnő fiú. Hirtelen jött egy kocsi, vagy 2-en ugrottak elő átváltozva, kiengedett karmokkal és egy lány emberi alakban, és egy férfi puskával.

-Nyugi srácok! Ők mentettek meg minket!-mondta Liam.

-Nyugalom! Akkor és oda mennek, amikor és ahova akarnak.-A vörös szemű farkas emberré változott. A kék szemű vérprérifarkas lány átváltozva maradt.

-Had tippeljek! Lydia, a banshee-mutattam a vörös hajú lányra-Malia, a vérpréri-a még farkas alakban levő lányra mutattam-Scott Mccall az igaz alpha-mutattam a kreol bőrű fiúra.

-Eddig stimmel-mondta a srác aki láthatatlanná tud válni.

-Te Cor, öhm Corey vagy!-mondtam a fiúnak.- Ön gondolom Chris Argent-mondtam a puskás férfinek, aki csak bólintott. 

-És te ki vagy?-kérdezte Scott.

-Danielle Blake. Eme csapat vezetője!-hirtelen körbe állták őket a farkasaim.-Most, hogy bemutatkoztunk, srácok, menjetek vissza pakolni, nincs baj!-az egész Mccall falka Derek,Theo és Liam kivételével nagyot nézett.-Na jó , nincs időm erre az egészre. Nekem mennem kell, mert sok még a dolgom! Derek akkor jössz?-kérdeztem

-Igen!-beszélnem kell Lucassal.

-Mi is mennénk veletek, ha lehet!-állt elő Liam és Theo, egyszer rám, egyszer az alphájukra pillantva.

-Hova mentek?-kérdezte Scott.

-Kansasba, egy régi barátomhoz.-felelt helyettem Derek. Scott mindenkire ránézett a csapatból, szemmel megbeszélték.

-Mi is megyünk.

-Akkor Derek ha nem baj menjetek velük, mert nálunk már nincs több hely.-a férfi bólintott.-Most viszont gyorsan összeszedem magam és indulunk! Mi megyünk elől.-Lydia elővette a telefonját, megcsörgetett valakit, majd egy autó jelent meg. Egy fiatal néger srác vezette. Ő biztos Mason. Ha jól tudom. Corey, Theo, Liam beült a Mason által vezetett autóba. A többiek az elsőnek jött autóba ültek. Beszaladtam a kocsiba, egy táskába bepakoltam a dolgaimat és az autóhoz sétáltam. Bepakoltunk a csomagtartóba, beültem az anyós ülésre, Tony vezető ülésre, a három tanítványom hátra. 

Lehúztam az ablakot.

- Mindenki vigyázzon magára! Otthon találkozunk!-felhúztam az ablakot-Mehetsz!-elindultunk, a két kocsi követett minket.-Én most pihenek, de ti hallgatózzatok mit mondanak rólam a többi kocsiban. Tony, te meg ne nyírj ki minket!-mondtam a a vezetési stílusára gondolva, majd becsuktam a szemem és aludtam is.

Mikor újra meg újra lelőtték a tanítványaimat hirtelen felriadtam a rémálmomból.

-Minden oké?-kérdezte Callie.

-Persze.Milyen messze vagyunk?-kérdeztem.

-Fél óra és ott leszünk.-válaszolt Tony.

-Miről maradtam le?-kérdeztem.

-Semmi érdekesről. A férfi elmondta, hogy kapták el őket, hogy megmentetted a srácot, aztán mesélt rólad. Olyat amit mi sem tudtunk...-elég szemrehányó hangsúllyal mondta a végét. Tiszteletlen volt, és tudta, hogy ezt utálom. Hátrafordultam.

-Szerinted én tudok róla mindent?-kérdeztem Tonyra mutatva.-Hát nem. Van amit nem kell tudnotok. Ha azt hiszed kiismertél, vagy valaha kiismerhetsz, tévedsz. A múltam felét sem tudod, és engem a múltam határoz meg leginkább, és nem csak az a nap 4 éve.

-Bocsánat-mondta lesütött szemmel a lány.

Visszafordultam. 15 perc múlva már ott is voltunk a bárnál, amit Lucas vett miután a másikat  felrobbantották.

-Nem azt mondtad fél óra?-kérdeztem. Tony elmosolyodott.-Tipikus.-kiszálltunk a kocsiból és elindultunk be a bárba.

Az ajtóban ott állt Simon,aki eléggé kigyúrta magát mióta utoljára láttam.

-Belépő?-kérdezte a fiú teljesen komoly arccal, de biztos voltam benne, hogy megismert. A tanítványaim megszeppentek, Tony pedig mosolygott

-Jajj Simon!-felvillantottam a szemem-Ez elég, vagy a pólómat is fel kell húzzam, és a tetkót is meg kell mutassam.

-Bőven elég!-kezdett nevetni, majd megöleltük egymást.-Rég láttalak!-súgta.

-Én is!-mormoltam a fülébe.-Menjetek csak!

-Hogy vagy?-kérdeztem miközben kinyitottam az ajtót, és a többiek bementek.

-Jól vagyok!-mondta elgondolkozva-Megházasodtam!-mutatta a kezét, az ujján gyűrűvel.

-Gratulálok!-mondtam mosolyogva és elindultam befelé.

-Várj Danielle!-megálltam-Ez kemény lesz!-vártam, hogy folytassa Csak ennyit akartam mondani, a többit hamarosan úgy is meglátod-mondta és bennem gyanakvás ébredt. Beléptem az előtérbe.

-Danielle! Ez nem jó ötlet!-mondta Tony aki elém állt, mielőtt beléphettem volna a bár belső helységébe.

-Tony engedj!-mondtam határozott hangon, sóhajtott egyet és elállt az utamból. Belépve ott láttam őt.-Ez nem lehet! Ez nem lehet valóság!-mondtam ki elég hangosan. Minden zaj abbamaradt, teljes csend költözött a bárba. Mindenki engem és őt kezdte nézni...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Itt is lenne az új könyv első része. Remélem tetszett! Ha nem jelezd nekem, ha igen akkor is! További jó olvasást! Szeretettel: 

Lovaslany28