-I..Iss...aac!-nyögtem a fiú nevét, meglepődötten

-Danielle! Hey! Ne beszélj! Semmi baj!-nehézkesen láttam ahogy fogja a karom, és a karmaival mély vágást ejt rajta. Olyan erős volt a fájdalom, hogy meg sem éreztem amit Isaac csinált. Liam állt, és lefagyva figyelt. A vadászok elkapták Isaacet.

-Liam segíts neki!-ordította miközben a vadászok vonszolták. Kapkodtam levegőért, belülről égetett az a folyadék. Liam vívódott, végül mordult egyet, és leguggolt hozzám.

-Mit csináljak? Danielle!-nem tudtam figyelni semmire sem, elmerültem a kínban. Valamivel próbálkozott, de nem hatott, majd hirtelen megcsókolt.

Éreztem ahogy fájdalom távozik belőlem. Visszacsókoltam. Nem múlt el teljesen a kín, de ez a kevés fájdalom elvétel elég volt ahhoz, hogy gondolkodni tudjak. Miután elváltunk, az ajkaim még bizseregtek. Egy érzés, egy rég elfeledett érzés újra szikrát kapott bennem, de most nem figyelhettem erre-
-Liam... amikor szólok.. - szaggatottan vettem levegőt-vágd el az eret a bal csuklómban, oké? - szó nélkül bólintott.
A testemre koncentráltam, a véremre megkerestem benne a méreganyagokat. És megpróbáltam egy helyre a bal csuklómba összpontosítani minden nem oda valót.
-Most! - nyögtem, mire Liam karmaival felszakította az ereket a bal csuklómban. Fekete vér folyt a sebből, és egy chipp szerű eszköz.
Egy kissé megkönnyebbültem, de még mindig kínzóan égtem belül. Liam tekintetében fájdalom és düh tükröződött, és még valami amit nem tudtam megfejteni. Egyik percről a másikra elkezdett rázni a hideg, nem volt kedvem mozdulni mivel az ereimben, az izmaimban éreztem a mérget. Remegve feküdtem ott, mozdulatlanul, és próbáltam gondolkozni, hogy hogyan juthatnánk ki. Liam lehajolt hozzám, és felkapott. Messzebb vitt a vértócsáktól, és óvatosan letett. Mögém feküdt, és két kezével átkarolt. Bizsergett a bőröm az érintésétől, és jóleső melegség öntött el,de a fájdalmaim nem hagytak alább. 

Teltek múltak az órák,aztán megjöttek a vadászok. Liam nekik ment, de esélye sem volt, árammal gyengítették, majd feltettek rá egy nyakörvet és megbilincselték. Én pedig nehezen mozogtam így simán megbilincseltek. Nem a szokásos helyre vittek egy nagy terembe. Hegyi kőrist szórtak körénk majd ott hagytak. Azonnal le is rogytam a földre. Hirtelen egy csapat gyereket hoztak be egészen kicsitől a tinédzserig. Voltak vagy 20-an. A legtöbbjük vérfarkas, vagy vérprérifarkas volt, de néhány más természetfeletti is akadt köztük. 

-Ezek a gyerekek az utolsó vadászatunk alkalmával lettek begyűjtve, mocskos vérfarkasok, és természetfelettiek, mint ti! - szólt egy hangszóró a plafonról.- Megmutatom, hogy mit érdemeltek egytől egyig.-hirtelen kinyílt az ajtó és vagy 8-9 férfi jött ki, wendigók, éreztem a szagukat.

-Próbáljatok bejönni ide!! - ordítottam, mire pár gyerek nekifutott , de beleütköztek a hegyi kőris falba . Liam értetlenül figyelt. A Wendigók vadászkutya módjára feszülten vártak.

-Csak a vérfarkasokat! Jó étvágyat!-szólt Monroe hangja a hangszóróból.

- Wendigók!- mondtam miközben nehézkesen feltápászkodtam. Nekifeszültem a hegyi kőrisnek. A Wendigók kieresztették fogaikat, és elkaptak pár gyereket. Élve kezdték megenni őket. Fáradt voltam, és mindenem fájt, de minden erőmet beletettem, hogy áttörjem a hegy kőrist. Esélyünk sem volt, de küzdöttünk. Liam is szintén próbálkozott, de nem tudott mit tenni, a gyerekek  sikítoztak. A látványtól hányingerem lett. 10 perc múlva minden farkas gyerek halott volt, volt akit csak megöltek és megkóstoltak, volt aki darabokban hevert. 

-Mostmár végezhettek a többivel is!-folytatta a nő. Hányinger kerülgetett, végül fekete véres epét hánytam. Nem bírtam odanézni. Megöleltem Liamet, és csukott szemmel szorítottam. Könnyek égették a szemem, ahogy Liamét is. Nem kellett lássam az arcát, hogy ezt tudjam. Egy pillanatra reménytelennek éreztem mindent. És ahogy teltek a percek ez az érzés elhatalmasodott rajtam.

Fél óra múlva a wendigók befejezték az evést, és elmentek. Nem bírtam elengedi Liamet. Nem voltam képes körülnézni. A gyászos szomorúságot, düh váltotta fel, gyilkos düh.

-Ezért megöllek te ribanc!-ordítottam elengedve Liamet.-Ezek csak ártatlan gyerekek voltak!!-megöllek, de nem gyorsan, szenvedni fogsz! Minden számodra fontosat elpusztítok. Nyílt egy ajtó, és megint repült a nyíl a torkom felé, de elkaptam. Felvillantottam vörös szemeimet.

-Bízzuk őket a wendigókra!-elmélkedett Monroe. Senki sem helytelenítette az ötletet. Senki sem szólalt meg. Megszakította a kört, én pedig rájuk támadtam, elkaptam a torkát.-Nem tenném!-mutatott a vadászra aki Liam fejéhez tartotta a pisztolyt, aki bólintott.

-Tedd meg!-tátogott. Elengedtem Monroet, kimentek a vadászok, és jöttek vissza a wendigók. 

-Még lesz alkalmam megölni!-mondtam Liamnak.-A falkádnak szüksége lesz rád!-némán bólintott.

Minden méreganyag eltűnt belőlem, az éhségen kívül semmi bajom nem volt. Átváltoztam, felvillantottam a vörös szemeimet. A wendigóknak támadtam, az elsőnek egy villámgyors mozdulattal elvágtam a torkát. A másodiknak pedig kitörtem a nyakát. Mikor ketten jöttek nekem egyszerre, az egyiknek kitéptem a gigáját, a másikat pedig has tájékon karmoltam meg, olyan mélyen, hogy látszottak a belei. Volt olyan aki megkerült és neki ment Liamnek, aki csak leütötte ellenfelét. Aztán a maradék három ellen együtt harcoltunk, teljes harmóniában, valahol legbelül éreztem, hogy mikor hova és mekkorát üt, és rúg. Az egyiknek eltörtük a gerincét, majd elvágtam a torkát. a következőt Liam földre terítette, én pedig széttapostam a fejét, eltört a koponya csontja, és szétlapult az agya. A következőnek eltörte a kezét és a lábát is, én pedig kitéptem a gerincét. Úsztam a vérben. Végül akit az előbb Liam leütött, feltápászkodott és a fiúnak szaladt. Liam elkapta és karmait a wendigó nyakának szorította. Rám nézett, nem tudta meg tegye-e. Nem kellett megtennie, de nem kellett tanácsot adjak, mert könnyes szemmel, elvágta a férfi torkát, majd elengedte a már élettelen testet.

Percekig nem mozdult, majd rájött mit tett. Felemelte véres, remegő kezét és csak könnyes  figyelte. Visszaváltoztam és odamentem hozzá, ahogy közelebb értem felvillant a vérfarkas szeme. Bűnös kék volt, és akármennyire fájdalmas is, egyszer el kellett jöjjön az ideje.

-Danielle!-lehelte a levegőbe.

-Tudom!-mondtam neki és megöleltem.-Én is átéltem, egyszer majd elmúlik, de most ki kell jutnunk innen!-még egyszer megszorítottam, majd elengedtem. Megfogtam a nyakörvét, és minden erőmmel nekifeszültem, de nem engedett.-Tudod Liam, nem mi kezdtük a háborút, de mi, az az én fogom befejezni. Ha vadászok ezreit is kell megöljem, akkor is véget vetek ennek. Nem halhat meg több ártatlan!!!-üvöltöttem és letéptem Liam nyakából. Ő kezeivel odakapott, és akármilyen fájdalmat is érzett, hálásan elmosolyodott. A nyakörv két darabjával a kezemben, megfordultam , és az egyik ajtó feletti kamerába bámulva kihívóan felvillantottam vörös szemeimet.-Megöllek téged te ribanc!-vártam mit reagál, és közben mentálisan felvettem a kapcsolatot Ryannel.

~Ryan! Itt vagytok?~kérdeztem, mire egy képet kaptam válaszul, a nagy raktárról amelyben voltunk. Éreztem, hogy nincsenek messze.~Mennyi idő alatt lesztek készek?

~10 perc és képesek leszünk támadni, amennyire tudtuk felmértük a helyzetet. De kell majd belső segítség!-halottam mentálisa hangját, napok óta először. Ez pedig még több erőt adott.

~Mi kijutunk a jelenlegi helyünkről és szerzünk belső segítséget...~a következőt elmondjam-e~ Ryan, kapjatok el néhány vadászt, a többivel azt tesztek amit akartok!~meghökkenést éreztem rajta.

~El kell mondjam, mert bízom benned. Nem tudom mit láthattál, de ha ezt mondod, nem is akarom tudni. 5 perc múlva támadunk. Itt vannak vagy 20-an a tőlünk és Mccallék is teljes harci készültségben várnak. Vigyázzatok!

-Ti is!-üzentem vissza és mikor Monroe emberei bejöttek elkezdődött a harc...

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok! 

Egy új résszel itt is vagyok! Remélem tetszett nektek! Kérlek kommenteljetek,hogy tudjam tetszik-e ez a könyv, mert olykor talán "erősnek" érzem. Mármint értitek hogy értem, vagy nem? Ti hogy vagytok ezzel? Na mindegy! Igyekszem minél előbb folytatni, de addig is Jó olvasást! És jó éjt! Szeretettel:                                                                                                                                                 Lovaslany28