Sziasztok!!

Tudom, hogy régen volt rész, és volt is aki kérdezte mikor folytatom, öhm..most!! 

Szerencsére a közösségi szolgálatot befejeztem, az érettségi meg messze van még, de köszönöm, hogy szurkoltok! Habár ha a következő tanév is online oktatásban zajlik, akkor én mindenből a 2-esért megyek!Na de ne legyünk borúsak!

Egy kis előrejelzés, ha minden jól megy 1-2 hét múlva megindult számunkra is a dinnyeszezon, addig is próbálok minél több energiát fektetni az írásba. Sőt, most olyat teszek amit nem szoktam. Megígérem nektek, hogy Július végéig kirakok még két részt(amilyen balfácán vagyok, lehet, hogy csak 31.-én kaptok majd két részt), néha elgondolkozom, hogy miért teszem ezt magammal. 

Amúgy el kell áruljam nektek, hogy megálmodtam (nem szó szerint) a story végét. Természetesen addig még sok van hátra, de szeretném a storyt teljes mértékben lezárni, és minden felmerülő kérdést megválaszolni.

Sokakban, például anyukámban is( Pedig neki meg van tiltva, hogy olvassa. Mindazonáltal, mikor meséltem neki a megtekintési számokról, amik amúgy nem is olyan nagyok, csak nekem számít soknak. Szóval elkezdett érdeklődni a sztori felől, és miután meséltem neki, hogy ez az utolsó rész) felmerül a kérdés- Mi lesz ezután?

Halvány lila gőzöm sincs! Úgy gondolom, hogy Danielle világát a story végén, szeretném magamban is lezárni. Hiszen csodás 4 év van mögöttünk, és igazán hozzám nőtt a karakter, de szerintem mindketten eleget fejlődtünk a továbblépéshez. Nem tudom, hogy kezdek-e új könyvet, mivel ott lesz az érettségi, és szeretnék felelősségteljes lenni. Ezalatt az értem, hogyha új könyvet kezdenék annak rendszeresen, fix időnként pl.: 2 hetente minden csütörtökön(csak mondtam valamit) tennék ki részeket. Ez most nem azt jelenti, hogy itt áttérnék erre, hiszen ahogy Jeff Davis is fogalmazott: " Befejezést írni a legnehezebb!"-és értem mire célzott. Itt össze kell fussanak a szálak, és le kell zárni egy korszakot. Mindent alaposan meg kell tervezni, és időigényes.

Megint sokat ömlengek! Bocsi!

Eddig nekem nem voltak meg a gépemen a részek amiket írtam, mert hát nem is tudom miért... Egyszerűen csak neten írtam. Szóval most nekiálltam és leszedtem mind a három könyv összes részét. Beraktam őket egy word dokumentumba(ez a rész nincs benne, és egy személyes megjegyzést sem másoltam be), és a következő számokat kaptam:

353 oldal

79 110 szó (címekkel és minden ilyennel együtt)

473 594 karakter(szóközök nélkül)

Na jó, most hogy írtam egy kb 400 szavas ömlengős rész elővezetőt, jöjjön a rész. Jó szórakozást hozzá! Jó olvasást! És további szép napot!!

Szeretettel:

Lovaslany28

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ilyet még sohasem tapasztaltam, ez a hang nem a kinti világban, hanem a fejemben volt. Kyle és Ryan a fejüket fogva, üvöltve estek térdre. Én is fogtam a fejem, de elzártam az elmém. Így is bántott a hang, de kevésbé volt erős. Viszont én is térdre estem.

-Zárjátok...el az elméteket!-mondtam nehézkesen.-Zárjátok el!-üvöltöttem, de fiúk továbbra is üvöltöttek.

Majd az a valami megtámadta az elmém, a falat amit annak védelmére emeltem. Minden erőmmel a falat védtem. A támadások eleinte nem tartalmaztak emlékeket vagy képeket, egyszerűen csak egy elme erejének támadása volt, aztán a támadások emlékekkel együtt jöttek. 

Láttam magam Nicoleal beszélgetni és együtt nevettünk. Láttam magam Lukeal. Milliónyi fájó emlékkép villant fel, olyan emlékek amik csak Deantől és Luketól származhatnak.

Aztán megszólalt az a mélyebb, rekedtes női hang.

~Ne küzdj ellenem!~-morajlott a hangja a fejemben~ Segíteni akarok! Ha nem engedsz be a fejedbe, és erővel kell betörnöm, akkor az nagyon fájdalmas lesz!~nem nyitottam ki az elmémet.

-Danielle, hidd el, könnyebb lesz ha beengeded! Ha erőszakkal jut be, azt sosem felejted el!-mondta Dean, de én továbbra sem engedtem be az illetőt.

~Ne feledd, mi figyelmeztettünk!~mondta a női hang, és hirtelen mint egy tsunami tört át a falaimon. 

A falak amik mintha acélból lettek volna, kártyavárként omlottak össze. Mintha az egész lényemmel együtt, a testem minden porcikáját is átvizsgálná az a valami mindenem fájt. Erőtlenül estem a padlóra, a tanítványaim is. Az egész testemet fájdalmas, kínzó zsibbadás járta át. Pár pillanat múlva már elsötétült előttem az egész világ.

Amíg nem voltam magamnál, az emlékeimben sodródtam. Gondolom úgy sodródtam velük, ahogy a fejemben kutakodó nézte őket. Gyorsan zajlottak az események, aztán a Purgatóriumi beszélgetéseknél kezdett lelassulni minden. A nagyi szavai, hogy van egy titkos rekesz a kandallóban, és abban egy papír, és, hogy azt vigyem el az ügyvédjének.

A következő pillanatban láttam magam, ahogy megtaláltam a papírt, az volt rá írva, hogy "feledés". és hozzá volt kötve egy kis rézkulcs. Aztán az étteremben voltam, ahol találkoztam Jacksonnal, a nagyi ügyvédjével.

3,5 évvel ezelőtt

-Szia Danielle! Jól megnőttél az utolsó találkozásunk óta. Milyen rég is volt már?-köszöntött a férfi.

-Szerintem kb. 10 éve volt.-öleltem meg.

-Hallottam a szüleidről. Részvétem.-mondta a férfi mikor helyet foglaltunk az egyik asztalnál.

Egy pincér sietett mellénk, két étlappal.

-Esetleg hozhatok valamit inni vagy előbb megtekintenék az étlap italkínálatát?

-Én egy colát, szeretnék!-mondtam miközben szemeimmel az étlapot pásztáztam. 

-Két colát! Köszönjük!-mondta Jackson mosolyogva.

-Szóval Danielle, miért akartál velem találkozni?-kérdezte a férfi mikor elment a pincér.

-Erről szeretnék többet megtudni-vettem elő a táskámból a papírt, és megmutattam a nyakamban lógó kulcsot.

Jackson először a papírra majd rám nézett, a szemében meglepettséget láttam.

-Nem hittem, hogy ilyen hamar eljön ez a nap!-sóhajtott egyet, majd folytatta- Mary mondta, hogy egy nap eljössz majd, hogy elmeséljek neked egy történetet.

Meghozták a coláinkat.

-Sikerült választani?-kérdezte a pincér.

-Én egy véres steaket szeretnék, egy kis burgonyával.-mondtam zavartalan hangon.

- Én a szokásosat szeretném.-bólintott a pincérnek.

-A hölgy is oly módon kéri mint ön?-kérdezett vissza a pincér.

-Nem!-válaszolt röviden Jackson, majd a pincér elment. Kérdőn néztem a férfira, aki gyorsan kortyolt egy nagyot az italába, majd nekiállt megmagyarázni az előbb történteket.- Ha az nálad van, azt jelenti, hogy beszéltél Maryvel, és az csak természetfeletti úton lehetséges. Vagyis már te is természetfeletti vagy.

-Várj! Mi? Én is? Akkor te is?-kérdeztem meglepődve.

- A szagodból nem tudom megmondani, hogy mi vagy, úgyhogy el kell árulnod.

-Én még nem találkoztam olyannal mint te, mert nem ismerős a szagod.-feleltem, mire ő körbenézett, és egy csomó éles fogat villantott rám.-Az a baj ez sem mond semmit, talán Wendigo vagy?

-Igen az vagyok, de hogy lehet az, hogy nem találkoztál a fajtámmal? Mindegy, de mi vagy te?-én is körbe néztem, majd felvillantottam a kék szemeimet.

-Gondolhattam volna, bár azt reméltem olyan leszel mint Mary! Térjünk a lényegre, az a papír csak egy jelzés nekem, a kulcs nem tudom mit nyithat. Viszont erről itt nem igazán szeretnék beszélni-óvatosan körbenézett- Így is sokan figyelnek minket!-nem néztem körbe. Igaza volt, jobbra a harmadik asztalnál két vérfarkas hegyezte a fülét. A Jackson mögötti asztalnál vadászok ültek, éreztem a puskapor szagát. Más természetfeletti lények is voltak az étteremben.

-Melyikünk keltette fel az érdeklődésüket?-kérdeztem válaszolni akart, de inkább folytattam- Nem számít, inkább mesélj! 10 éve nem találkoztunk, mi történt errefelé?-nem válaszolt csak elgondolkozott.

-Tavaly nyáron lábra kelt egy szóbeszéd. Egy 16 éves lányról Dél- Dakotában, akit megharaptak,túlélte és vérfarkassá változott. Aztán azt hallottuk, hogy csatlakozott az egyik legerősebb falkához, a Kansas-i fő alphához. Aztán hallani lehetett, hogy a falkát óriási támadás érte, és az egész rendszer összeomlott, a lány túlélte, de elhagyta a falkát, egy nagyon erős farkas jelenlétében. 

-Mire akarsz ezzel..?-felemelte kezét, mutatva, hogy hagyjam, hogy végigmondja.

-Szóval a lány felszívódott, és te pont most jelentél meg. A szóbeszéd szerint a lányt Daniellenek hívják, de eddig nem raktam össze a képet. Pedig a nagyanyád mindig mondta, hogy nagy dolgokra leszel hivatott. Csak azt nem tudom, hogy hogyan beszéltél Maryvel, ha nem vagy banshee.

Hirtelen megjelent a pincér az ételünkkel. Jackson ételének furcsán ismerős szaga volt, majd bekattant, a Wendigók embert esznek. Megköszöntük az ételt.

-Az?-mutattam az előtte levő tányér tartalmára.

-Igen, ez az! Ez egy étterem ahol minden természetfeletti megtalálja a számára szimpatikus fogásokat...-még folytatta volna, de megállítottam.

-Jól van! Nem szeretnék többet tudni!-elmosolyodott-Ne értsd félre, de én maradnék a marhánál.-folytattam.

-Nyugodj meg nem baj! Mindazonáltal nem tudod miből maradsz ki!-felhúztam a szemöldököm és ijedten néztem rá, mire ő csak nevetni kezdett.-Na, de hol is tartottunk?-állt neki az ételének, én is nekikezdtem a steaknek. -Ja igen. Hogy beszéltél a nagyanyáddal?-kérdezte némi gondolkodás után. 

Bíztam Jacksonban, mégsem akartam elmondani az igazat, így kitaláltam egy storyt.

-A támadásnál, majdnem meghaltam, és élet-halál között lepergett előttem egy csomó emlék. Abból a korból mikor még nagyon kicsi voltam, és a tinédzser éveimből is. Dolgok amikre nem emlékezhetek, dolgok amikre fáj emlékezni. Ezek között az emlékek között volt egy olyan amiben a nagyi elmeséli, hogy hova rejti a papírt, és hogy keresselek téged.

-A kulcsról nem mondott semmit?-kérdezte, de én csak nemlegesen ráztam a fejem. Mérlegelt pár percig, addig csöndben ettünk, aztán témát váltott.

- Majdnem meghaltál, de az a támadás hónapokkal ezelőtt volt, nem? Miért nem jöttél előbb?

-Igen, pár hónapja volt, de a falkának szüksége volt rám, segítettem nekik nagyjából talpra állni, és el kellett intéznem a személyes dolgaimat is. Hiszen a szüleim halála után, egy barátomékkal éltem, az ő szülei voltak a gyámjaim. A háború pedig senkit sem kímélt, még a család emberi tagjait sem. Az összes falkatag házát, a bentlakó emberekkel és farkasokkal együtt felrobbantották. Mindenki sérült, mind fizikailag, mind lelkileg. Időre volt szükségünk.- letöröltem a könnyeimet, és folytattam az evést.-Most már készen állok, és itt vagyok. 

Lassan befejeztük az ételeinket, közben pedig  az elmúlt évek történéseiről számolt be, hogy a lánya orvos lett, és hogy vadászok ölték meg a feleségét.

-Írja fel hozzám!-mondta Jackson a pincérnek mielőtt megszólalhattam volna.-Menjünk! Sok még a dolgunk. Követtem, a parkolóba mentünk, ahol egy újabb típusú Wolksvagenhez vezetett.

-Kocsival jöttél vagy buszoztál, esetleg valami más?-kérdezte, mire rávágtam:

-Hoztak!

-Akárki is hozott nem követhet minket! Túl veszélyes!-mondta körbekémlelve a parkolóban.

-Ha őt követni tudják a tudta nélkül, akkor nagy bajban vagyunk. Hidd el!-mondtam a végét nyomatékosan. 

~Az már biztos!~ halottam Tony hangját a fülemben.

-Rendben! Induljunk!- mondta Jackson, majd beültünk az autóba. Kb 1 óra oda vissza autózás után, végül a nagyi házához mentünk. Nem is értem miért kellett a követés miatti hercehurca, de mindegy. Felmentünk a padlásra, majd egy titkos ajtón le mentünk a ház alá, majd egy hosszú alagúton keresztül kilyukadtunk egy nagy föld alatti csarnokban, közepén egy terebélyes fával. 

Valami végig vonzott, egyre közelebb a fához. A sötét alagútban a farkas látásomat kellett használjam, majd a fánál minden világos volt. Mindent átjárt a természetfeletti energia.

-Ez egy Nemeton?

-Igen, az egyik legősibb, elveszettnek hitt fa. Szerencsére mivel mélyen a föld alatt vagyunk nem okoz annyi gondot, mint a Californiai. Illetve a vadászok sem tudnak róla.

-De a nagyi honnan tudott róla?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Én is ezt kérdeztem mikor megláttam itt egy éjjel.

-Az én családom évszázadok óta őrzi a titkot, úgy ahogy a tiéd is. A nagyanyád családjában, majdnem minden 2. generációban volt egy természetfeletti, általában banshee, aki őrizte és ápolta a fát és annak titkait. Most te lettél a fa őrzője, nemsokára én is átadom a titkom a lányomnak.-hagyta, hogy alaposan szétnézzek. A fa erős volt, és nagy, energiája pedig visszatarthatatlanul vonzott, majd mikor újra figyeltem rá Jackson folytatta- A túloldalt, van egy ajtó, a fa gyökereinél található terembe vezet-előhalászott a zsebéből egy a nálam levőnél sokkal nagyobb kulcsot- ezzel ki tudod nyitni! Ott minden feltett, és fel nem tett kérdésre is megtalálod a választ. A te kulcsod, nem tudom mit nyit, de vigyázz rá, még hasznos lehet. Ezt is tartsd meg, a nagyanyádé volt!-mutatott az előbb adott kulcsra- Menj csak, addig maradunk ameddig akarsz!

Határozott léptekkel kerültem ki a fát, kinyitottam az ajtót, lelépdeltem a lépcsőn. A fa gyökerei alatt egy a gyökerek által megvilágított helységben találtam magam, 3 állványon, 3 hatalmas könyv. Odasétáltam az egyikhez. Végigsimítottam a könyv kemény fedelét. Ahol hozzáértem a könyvhöz a kezem bizsergett, és hangokat hallottam. 

-Az ősök krónikája I. -állt a borítón.

-Az őseid írták ezeket a könyveket, a saját vérükkel. Minden benne van ezekben. A fajaink teremtésétől kezdve, a nagyanyád haláláig minden fontos esemény. Neked kell továbbírnod.

-Azt mondod, hogy ebben a könyvben le van írva, hogy honnan jöttek a farkasok és a többi természetfeletti faj?

-Le van írva, hogy ki, hogyan és miért teremtette meg a természetfelettit...