Sziasztok!

Teljes ihlet hiányban szenvedek, de tényleg! Szörnyű, és borzasztó írnék, de nem tudok mit. Mármint tudom mit akarok, csak nem tudom leírni, nem jönnek a szavak. Nem mintha amúgy nagy író lennék,de most még inkább szarul megy ez az egész.

Tudom hogy teljesen eltűntem, de...most sem tudom pontosan mit kéne írnom. Úgy terveztem, hogy január végén tetováltatok, és mikor a tetoválásom teljesen gyógyult lesz, akkor a résszel együtt megmutatom nektek. (Az új tetoválásomat berakom fentre, nézzétek el nekem, a vádlimon van, nem volt egyszerű lefotózni). Hát most épp május eleje van. 3 hónap alatt haladtam az írásban 200 szót, magyarul kurva szarul állok, de ma eldöntöttem, hogy leülök és ténylegesen befejezem ezt a részt, ha törik ha szakad.

Ezekben a szar időkben mindenkinek sok kitartást kívánok, hiszen ez az egész megköveteli. Tudom a csapból is ez folyik,de:

Ezzel kapcsolatban, most a diákokhoz szólnék, én magam sem tartom be a kijárási tilalmat, de csak a lovammal megyek, biciklizem, dolgozom és a kutyámat sétáltatom (egyedül, vagy apukámmal). Az ilyesmi dolgokkal nincsen baj, de azzal van, hogy bandáznak a diákok, mert nem veszélyeztetettek, sok a szabadidejük, meg minden. Ebben a korban vagyunk a legönfejűbbek, és a legfelelőtlenebbek, de most valamennyire mindannyiunknak fel kell nőnie. (Tudom, hogy mindenki ezt hajtogatja, de okkal) Az én életemnek szerves részei a nagyszüleim, akik mellesleg mellettünk laknak, ők veszélyeztetettek, a szívbeteg unokahúgom szintén veszélyeztetett. Miattuk nagyon aggódom, nagyon fontosak számomra, és szeretném megóvni őket. A családunk, barátaink védelmében kérlek csak okkal mozduljatok ki, és mossatok alaposan kezet!

Ez elég hosszú bevezetés lett! Na mindegy..

Vigyázattok magatokra és családotokra! Na, de térjünk vissza ide, remélem tetszeni, fog ez a rész, sokat szenvedek vele. Elmondhatatlanul, vagyis inkább leírhatatlanul sokat szenvedtem vele, és legalább 3x újra kezdtem.

Jó olvasást és Jó éjt!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Monroe nem jött be hozzánk, csak pár embere. Az elsőkhöz teljes erőmből hozzávágtam a nyakörv darabjait. Ájultan estek össze, az utánuk jövőknek nekimentünk. Liam, csak leütötte akit tudott, én viszont vágtam, és átharaptam a torkokat. Amint a kis, 6 fős csapatot elintéztünk elindultunk, egy kezelő termet kellett keressünk, hogy tudjuk hol vannak bezárva farkasok. 

Minden ajtón benyitottunk ami mellett elhaladtunk, az egyik teremben megpillantottam plafonról lógó holttestet, nem volt feje. Egy fiatal lány lehetett, ahogy közelebb mentem, megláttam a karóra tűzött fejét. A kislány 10 perce még élhetett, most tették ezt, és ez olyan dühöt váltott ki belőlem amit sohasem éreztem még. A világ vörössé vált, a gyilkolási vágyam még akkor sem volt ilyen erős mikor az első pár teliholdam volt. Liamen is hasonló érzelmeket láttam átsuhanni, elindultam, hogy beengedjem a társainkat. Minden szembejövőt akit értem megöltem. Válogatás nélkül minden emberrel végeztem. Liam csak leütötte őket, vagy megkarmolta őket. Mikor van 8-an támadtak ránk egyszerre akkor együtt harcoltunk. Mindig tudtuk mire készül a másik, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Épp elhajolt egy ütés útjából amit egy vadásznak szántam.

Nagyon sok sérülés ért minket, de a vörös köd nem oszlott fel a szememről. A düh elnyomta a fájdalmat, és azt, hogy a testünk fárad.

Órákkal később miután a többieket sikerült beengednünk, és nagyjából átnéztük a területet, még mindig tombolt bennem az adrenalin. Indultam volna a többiekkel titkos kijáratokat keresni mikor, valaki visszafogott. Liam volt az, nem nézett ki túl jól. Több sebből vérzett, és fal fehér volt. Mondani akart valamit, de aztán csak azt vettem észre,hogy összecsúszik, gyorsan elkaptam, és a jobb karja alá bújva támasztottam meg.

-Srácok!-kiáltottam, hirtelen Scott és Theo futott oda hozzám. Átvették Liamet, és aggódóan vizslatták.- Vigyétek el innen, nézessétek meg Matteoval! Mi már kipucoljuk a helyet.

-Theo vidd el! Mi többiek, maradunk segíteni!-mondta határozottan az igaz alpha.-Amúgy meg neked sem ártana ha megnézne az a Matteo!-mutatott rám.

-Ez most nem számít, jól vagyok!-mondtam neki, majd elordítottam magam-Indulás!

Elindultunk egyre mélyebbre jutottunk, egyre több vérfarkast és más természetfelettit találtunk, a természetfeletti lények nagy része ránk támadt, meg akartak ölni minket. A legtöbbet vissza tudtuk zárni , volt amelyik elmenekült, a többit pedig meg kellett öljük. Nem hezitáltam ha ölni kellett, de volt olyan akit ha nem tör az életünkre nem ölök meg. Eddig a napig azt hittem a vörös ködöt sikerült legyőznöm, de most az segített ki minket, így örülök, hogy meg van még. Viszont most el kell temetnem egészen addig amíg készen nem állunk a nagy harcra.

Órákkal később remegő lábakkal igyekeztünk kifelé. Egy pillanatra nem bírtak el a lábaim. 

-Főnök!-ugrott oda hozzám Alexander-Vigyelek?

-Nem!-nyögtem és feltápászkodtam- van bőven elég farkas akinek segíteni kell, nevetséges lenne ha pont engem kéne kitámogatni.

-De..-kezdte Alex.

-Nincs, de! Haladjunk!-mondtam és megerőltetve magam elindultam. 

Nagy nehezen az egész csapat kijutott. Szerencsére a srácok mindenre felkészültek, és kisbuszokat is hoztak. Mindenkit kocsiba raktunk és elindultunk a helyre ahol a többiek megszálltak. A tanítványaimmal egy autóba ültem, beadtam magamnak egy nagy adagot a kilencek nevű gyógynövényes keverékből az esetleges mérgezés miatt.Ennek a "gyógyszernek" az egyik kellemetlen mellékhatása a szörnyű, egész testet égető fájdalom, amit a hosszú évek alatt még mindig nem szoktam meg. Ettől függetlenül egész úton aludtam, majd mikor megérkeztünk minden farkasnak beadtam/beadattam a keveréket. A falkámra rábíztam a sérültek ellátását és lefeküdtem aludni. 

-Őt nem kéne összefoltozni? Nincs túl jó színben. - kérdezte Scott Alexet, az egyik bétámat. 

-Nem kell! Helyrejön! Neki a legjobb gyógyítási forma az alvás. Nem hiszem, hogy nyugodtan aludt volna az elmúlt napokban, kialussza magát és jobb formában lesz mint bárki más. Ne aggódj Scott, volt már rosszabbul is.  

Igaza volt, voltam már sokkal szarabbul is, hassal lefelé levetettem magam egy matracra a földön és el is nyomott az álom. 

Arra ébredtem, hogy valaki sutyorog, és engem bámul, legalábbis éreztem magamon a tekintetét.

-Szerintetek jól van? Nem mozdult meg több mint egy napja.-súgta Theo.

-Hát a sebei begyógyultak! Külsőleg legalábbis.-mondta Scott.

-Belül is meggyógyultak!-mondtam miközben a hátamra fordultam.  Kinyújtóztam, és kiropogtattam a csontjaimat. Felálltam és kiropogtattam az ujjaimat és a bokámat is.

-Van valahol valami kaja. Szó szerint farkas éhes vagyok!-mondtam és elmentem a fiúk mellett, akik csak döbbent arccal néztek utánam. Alex és társai pedig nevetve nyújtottak felém valami hamburger szerűt.

Az első hamburger után jött egy második, majd egy harmadik is, aztán 1,5 liter víz következett. Miután mindent legyűrtem, kerestem magamnak törölközőt és ruhát, majd elmentem zuhanyozni. Nem nagyon volt a szállásunkon meleg víz, de a meglévővel is spóroltunk. Nem is bántam, hogy hideg vízzel kell zuhanyozzak. Jól esett ahogy a  víz lehűt, és ez segített gondolkozni is.

Tony halála óriási csapás volt számomra, és a temetési ceremóniáját is el kell végezzem. Itt volt a kiszabadított farkasok és a Mccall falka ügye is. Vagy 10 perc ázás után elzártam a csapot, megtörölköztem és felöltöztem. 

-Alex hány farkas maradt velünk a kiszabadítottak közül?-kérdeztem visszaérve a többiekhez.

-42, de ebből csak 34-en akarnak hozzánk csatlakozni. 5 nagyon gyanúsan nyomul,  12 pedig  furcsán viselkedik, de a maradékból sem sok olyan van akit a főhadiszállásra vinnék.-némán bólintottam.

-Az ikrek?-kérdeztem körbenézve.

-Itt vagyunk. Már kihallgattuk őket, de azt mondják ők nem dolgoztak össze a vadászokkal.-kezdte az egyik-Kínzás után is ragaszkodnak ehhez a válaszhoz.- folytatta a másik, majd Egyszerre fejezték be- A fejükbe nézéssel pedig téged vártunk.

-Hangszigetelt szobák?-bólintottak- Lukeal kezdek, csak én leszek bent, Dean kihallgatására bejöhettek, de Luke a személyes ügyem.- Az ikrek aggódóan összenéztek, majd elindultak. Követtem őket, majd bementem a szobába amire mutattak, majd magamra zártam az ajtót.

-Akkor beszélgessünk...