- Nyugodjatok meg!-kiáltotta Derek. A szobában nagyban zajlott a veszekedés leállítására.

-Miért nem próbáljátok megérteni mi történt itt?-kérdezte Isaac a falkát.

-Miért mi történt? Megfenyegetett minket!-villantotta fel a szemét Malia.

-Tévedés! Aki fenyegetőzött az te voltál!-szólalt meg Isaac megelőzve Dereket. Malia visszaszólt volna, de Derek folytatta Isaac helyett.

- Van valami amit nem tudtok, Danielle a WOLF tagja. Ők a legerősebb vérfarkasok, akik őrzik az ősi tudást, a vérfarkasok minden képességét ismerik, és valamennyit alkalmazni tudnak. Mivel az ősi tudás birtokában vannak, tartják az ősi szokásokat. Az hagyján, hogy alpha, de ő a vendéglátónk, aki nem mellesleg megmentett engem, Limaet és Theot. Meg baszus Scott! Mióta ismered? 1 hete? Én 5 éve ismerem, és én sem kérném számon ilyen stílusban. Pedig merem hinni, hogy engem tisztel.

-Én az alphája voltam!-nyitott be Lucas- Én is 5 éve ismerem, és sokkal több szarból jutott ki győztesen mint ti.

-Ezt kötve hiszem!-felelte Malia.

-Megmutassam?-kérdezett vissza kihívón Lucas, felvillantva alpha szemeit.

-Scott mi akartuk megtalálni őt, és a segítségét kérni! Ne rontsd el a lehetőséget, mert nem lesz még egy!-mondta Derek az igaz alphára nézve. Scott nagyot sóhajtott.

-Ha esetleg, talán meg is értem valamennyire, hogy harcolhatnék mellette. Bármikor képes bárkit megölni és.....-mondta volna tovább Scott, de Lucas a szavába vágott.

-Miért a vadászok kérdés nélkül végeznek mindenkivel? Mennyivel rosszabb ez annál amit ők tesznek?-kérdezte Lucas, majd mikor nem kapott választ folytatta- A falkám nagy része nem követett el semmit! Nem öltek, nem követtek el bűnöket és tudod mi történt velük? Elkapták, kínozták majd megölték őket, aztán miután kiszabadítottuk a túlélőket bombát robbantottak. Emberek, farkasok, küldöttek. Fejbe és szíven lőttek mindenkit! Nem nézték kivel végeznek, csak halljon meg minden farkas és aki támogat minket. Az összes farkasfalka központját, a falkatagok házait, mindenünket felrobbantottak. Rengetegen vesztek oda. Ott voltunk-nézett Derekre, szomorú tekintettel- Mind a hárman ott voltunk, és mi magunk is átéltük, majdnem meg is haltunk.-egy pillanatra elhallgatott, majd mondta tovább- Tudom, hogy ti is sokakat elvesztettetek, de mi mindent, és majdnem mindenkit. És lásd, most felálltunk és harcolunk! De a világ megváltozott,  vadászok fejlődtek, és egyre brutálisabb eszközöket vetnek be. Ha túl akarjuk élni, nekünk is fejlődnünk kell! És használni amink van, mert ha te vagy ti nem is, mi túl akarjuk élni!- nagyon erős hangsúllyal mondta az utolsó mondatot, majd ahogy jött, olyan hirtelen távozott is.

- Szerintem ideje lenne hagyni pihenni Isaacet!-mondta Derek és ő is elindult Lucas után. 

Majd a Mccall falka többi része is otthagyta a még kissé dühös Isaacet. Majd kerestek egy elhagyatottabb helyet, és amint Derek csatlakozott tanácskozni kezdtek.

- Utálom, hogy ezt kell mondanom Scott, de igazuk van...-mondta Lydia határozottan

-Szerintem is-szólalt fel bátortalanul Liam.

-Liam neked elvette az eszed a szerelem! Szerintem hagyjuk őket, keressünk mást!-mondta Theo.

-Mason? Corey?-nézett rájuk Scott.

-Szerintem nagyon erős, és a megfelelő feltételek mellett, akár működhet is.-felelte Corey.

-Nem tudom! Tudod, hogy nagyon a gyilkolás ellen vagyok!Én nem támogatom.

-Én sem!- szólt közbe Malia.

-Argent szerint, ő egy személy, azon pár farkas közül akik képesek segíteni-mondta Scott, majd a vadászra gondolt, aki elment, hogy megnézze, hogy vannak az általuk védettek. Végül Scott Derekre nézett.

-Kérdezned kell?-mondta a férfi karba tett kézzel.

-Nem, nem kell. Ilyenkor annyira hiányzik Stiles.-morogta magában Scott az utolsó mondatot. A fiú elgondolkozott, merengéséből Derek hangja zökkentette ki.

-Scott! Mit akarsz csinálni?-kérdezte Derek.

-Nem tudom! Lassan nem tudjuk hova bújtatni őket, ha az ő menedékében biztonságban lesznek akkor... legyen. A csapat egyik fele, morcosan rázta a fejét, míg a többiek elmosolyodtak.- Ha végzett a dolgával, beszélni fogok vele!-jelentette ki.

-Én is megyek veled!-mondta Malia és Derek egyszerre.

-Nem! Egyikőtök sem jön! Egyedül akarok vele beszélni.-Derek közbe akart szólni, de Scott leállította.

Eközben Danielle

-Dean!-ment be a férfihez a szobába, a tanítványai követték, majd bezárták az ajtót.

-Danielle! Megtudtál bármi érdekeset?-kérdezte Dean.

-Láttam pár érdekes dolgot, de a kérdéseimre nem kaptam választ.

-Mármint melyik kérdésedre?-kérdezte Dean.

-Hogy miért nem jelent meg? Hogy miért nem keresett? És miért nem akarta elmondani, hogy él?

-Azt hittem Logan jobban kitanított, és észreveszed ha belenyúlnak valakinek az emlékeibe. Vagy csak én törlöm el elég jól a nyomaimat?

-Ha azt nem is-hazudtam, mivel nagyon jól tudtam ha valakinek hozzányúlnak az elméjéhez- De azt tudom, hogy te milyen manipulatív vagy. Nem nyúltál az elméjéhez, de el akarod hitetni.-valahogy a tanítványaimat is bele kell vonnom-Oh, had mutassam be a tanítványaimat. Kyle és Ryan. Egy petéjű ikrek, egy nagyon erős alpha fiai, megtanítottam őket pár dologra, de még bőven van hova fejlődniük.

~Váljatok eggyé!~sugalltam a fiúknak.

Levették a pólójukat és a tanult technikával eggyé váltak. Egy óriási, izmos, vörös szemű farkassá váltak.

-Tudom mi a terved!-mondta Dean.- Meg akarsz félemlíteni, hogy elmondjak mindent!-vágott ijedt fejet. Ennél ő jobb színész. Valami nincs rendben

Hirtelen egy hangos sikolyt hallottam a fejemben. Kyle és Ryan is szétváltak. Két kezükkel a fejüket fogták, összeestek és üvöltöttek. Dean mosolygott. A hang olyan hangos és kínzó volt, hogy az egész testemre kihatott, én is földre kerültem....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!

Teljesen őszinte leszek, teljes, totális ihlethiányban szenvedek. Bűn rosszul érzem magam, amiért nem írtam az elmúlt időszakban, de ez a távoktatás. Ez egy vicc, na mindegy!

Ha ez vigasztal bárkit a tudat, hogy nem olvastam wattpadon egy fél éve, akkor most ezt is elárultam. Pedig az egyik olvasóm könyvét is elkezdtem, és nagyon kíváncsi vagyok rá, de egyszerűen nincs időm.

Ennek a résznek nekiálltam kb 1-kor,és most 5-kor fejeztem be. Nagyon szenvedtem az írással, és nem is vagyok vele megelégedve.

A jóhír, legalábbis az én napomat nagyon feldobta a dolog, hogy az első, és második könyv is egyenként elérte a 10K megtekintést, így összesen már több min 20K megtekintésnél járunk, ami egy hatalmas nagy dolog nekem. Nem lehetek érte elég hálás. Az én kis sztorim 2016-ban vette kezdetét, és legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha eléri ezt a számot. Nem árulok el nagy dolgot ha azt mondom, hogy ez a könyv lesz a befejezés, a vég. De ennek a könyvnek a vége, még nagyon, nagyon messze van. Remélem velem maradtok, és végigkövetjük Danielle útját.

Na jó, ennyi ömlengés után, még egyszer nagyon köszönöm, hogy vagytok, és támogattok. Vigyázzatok magatokra! További szép napot! És jó olvasást!
Szeretettel:

Lovaslany28