Ő csak odasétált hozzám, és szó nélkül megölelt. Nagyon jól esett, a visszatérésem egyik legjobb pillanata volt. Miután elengedett a szemembe nézett, és nem szólt semmit. Vagy fél perc csönd után Lia szólalt meg.

-Vagy beszélgessetek, vagy én most elrabollak és körbevezetlek!-mondta Lia.

-Beszélgetünk, aztán körbevezethetsz!-mondtam nehézkesen.

-Akkor én most megyek, ti pedig ne egymásra nézettek, hanem beszélgessetek!-utasított minket, mire mindketten elmosolyodtunk.

-Szia!-kezdtem.

-Szia!-mosolygott Thomas.

-Biztos vagyok benne, hogy még haragszol rám! Sajnálom, de el kellett mennem. Nem tudtam itt maradni. Nem tudtam továbblépni.-hadartam

-Ne légy hülye! Az elején tényleg haragudtam, de megértettem. Na és sikerült tovább lépni?

-Azt hittem igen!-feleltem a kérdésére.

-Azt hitted? Miért mi történt?-kérdezte aggódó hangon.

-Lucas felhívott, hogy tudnom kéne valamit, és hogy ahhoz haza kell jöjjek. Hazajöttem. Eddig nem is volt nagy gond, de amit megtudtam felborított mindent. Tovább tudtam lépni, de most egy részem vissza lépett és az a baj én azt nem engedhetem meg magamnak. Erősnek kell lennem.

-Mit tudtál meg?-kérdezte most már gyanakvó hangsúllyal.

-Oh, basszus. Nem mondhatom meg, de Lucas téged, Josht és Carlost is elhívta ma este, hogy megtudjátok. Carlosék majd hívnak ha jönnek érted, ők akartak szólni, de mondtam, hogy majd én szólok.-bólintott.

-Egy kicsi részletet sem mondhatsz meg?-kérdezte.

-Nem, csak annyit mondok, hogy készítsd fel magad, mert ez kemény lesz!-megráztam a fejem-De ne erről beszéljünk! Hogy vagy?

-Tudod, amikor először idehívtál-mutatott körbe- nem akartam ezt az egészet, de ez segített megtalálni a hivatásomat.-felhúztam a szemöldököm a "hivatás" szóra- Állatorvos leszek, állatorvosi asszisztens végzettségem már van és itt dolgozom-mutatott körbe mégegyszer.

-Ez király! Örülök neked!-mondtam mosolyogva.

-Te nem jössz a bárba?-kérdezte, elgondolkozva.

-De, csak megvárom, hogy ti elinduljatok. Futok egy kört és utána visszamegyek. Sok alkohol fog kelleni, szóval iszunk.-feleltem én is elgondolkozva.

-Akkor viszont átadlak Liának, és a bárban elmesélek mindent! Ja és iszunk!-kacsintott egyet, majd elindultunk befelé.

-Lia!-kiáltottam.

-Lia, a srácok jönnek értem valamikor, majd lelépek jó?

-Persze!-felelte, de témát váltott-Ezt gyorsan lebeszéltétek!-mondta és elindult egy folyosón. Követtem.

-Danielle, akkor később!-szólt utánam Thomas.

-Oké, szia!-kiáltottam, miközben Lia karon ragadott és vezetett a folyosón. 

Minden helyet megmutatott. Az "hiper, extra, csúcs szuper"(-ahogy ő jellemezte) állatorvosi rendelőt, a kenneleket, a kutyafuttatót, a külön kutyák nyírására, kozmetikáztatására való helységet, az irodákat, és a nyári kenneleket. Mindent ami eszébe jutott. Sosem halottam ennyit beszélni. Másfél óra alatt elmesélt mindent ami az elmúlt években történt.

2 perccel ezelőtt halottam a srácokat, szóval elindultak, ideje volt búcsút vennem.

Megnéztem a telefonomon az időt. 22.34-van megy az idő.

-Lia későre jár! Mennem kell!-mondtam fájó szívvel.

-Uh, basszus! Tényleg elszaladt az idő! Holnap is beugrasz?-kérdezte bizakodó tekintettel.

-Sajnálom, de csak erre a napra jöttem. Sok a dolgom, és nem terveztem be ezt az utat. Ezért is jöttem el ilyen késői órában. 

-4 éve nem láttunk, úgyhogy ígérd meg, hogy nem 4 év múlva látlak viszont! Ígérd meg, hogy gyakrabban meglátogatsz!

-Nekem is jól esett itt lenni, úgyhogy megígérem!-mondtam. Megöleltem.

-Kikísérlek!

-Ne, nem kell! Ki találok, késő van és megzavartalak valamiben! Majd legközelebb!-kacsintottam.

-Szavadon foglak! Vigyázz magadra! Szia!-köszönt el.

-Te is vigyázz magadra! Szia!-köszöntem el, kimentem az épületből. 

Kerülő úton mentem vissza  a bárba és nem is siettem. Most Simon helyét Jason váltotta fel.

-Szia Danielle!-üdvözölt komor arccal. Nem tudtam mit várjak tőle, nem igazán találkoztunk azóta.

-Szia Jason!

-Szépen elrendezted a csajt!-mondta, és a komor arcát, nevetés váltotta fel.-Engem is így elvernél mi?-kérdezte.

-Őszinte választ vársz?-kérdeztem vissza. Nemlegesen rázta a fejét.-Milyen hangulat odabent?-kérdeztem.

-Ha az átlag hangulatra gondolsz, az jó. Ha az alphánkra és a haverjaidra akkor sok mindent lehetne mondani, de azt nem, hogy jó!-bólintottam.-De menj be! Hátha feldobod a hangulatukat!-így is tettem, elmentem Jason mellett, be a bárba. 

Ahogy beléptem csend lett. Thomas, Carlos, Josh, Simon és Lucas ült az asztalnál. Egy hely Thomas mellett üres volt. Odasétáltam az asztalhoz, ekkor már mindenki a saját dolgával törődött.

-Miért van az, hogy ennél az asztalnál csak pasik ülnek?-kérdeztem.

-Azért drága hölgyem!-vette fel a figurát Carlos-Mert a hölgy akit várunk még nem foglalta el a helyét.-mutatott a Thomas melletti székre.

-Akkor a hölgy érkezéséig elfoglalnám a helyet én!-leültem Thomas mellé. Ahogy leültem mindannyian elkezdtünk nevetni. 

-Hogy vagytok srácok?-néztem végig az összes srácon.

-Eddig jó hangulatom volt. Aztán bejöttem és elkapott a hányinger!

-Nekünk mondod! Tudod te, hogy a féltékenység milyen büdös?-kérdezte Carlos.

-Szerintem olyan erős szaga van, hogy emberként is lehet érezni!-mondta Lucas, Simonnal helyeslően bólintottunk. A féltékenység szaga Luke irányából áramlott leginkább.

-Danielle, azt mondtad, hogy durva lesz, de hogy ennyire!-fakadt ki Thomas.

-Hát akkor ezt a kört én állom!-felálltam és a pulthoz sétáltam. 

Nagy Bob állt a pult mögött.

-Hello!-köszöntem neki

-Szia Danielle! Mit adhatok?-kérdezte.

-Elsősorban egy ölelést, utána pedig 6 korsó sört, és 6 felest.-mondtam a fiúkat méregetve.

-Igenis hölgyem!-megölelt, majd csapolt sört, és kiöntötte a felest és tálcára rakott mindent. 

-Köszönöm! Számlát nyitnék!-alig mondtam ki, Lucas is megszólalt.

-Nem! Danielle a ház vendége!-kiáltotta Lucas. Luke alig hallhatóan felmordult. Szóval neki nem fizeti Lucas a piát. Lucasra néztem aki kacsintott egyet, szóval valamilyen szinten direkt csinálja. Megfogtam a tálcát, az asztalnál lepakoltam a tartalmát, majd visszavittem a pultra. Leültem a helyemre. Majd a kezembe vettem a felest.

-Igyunk a régi barátokra!-mondtam és mindenki a poharáért nyúlt.

-És igyunk a hazalátogatásodra!-tette hozzá Simon. Megemeltük a poharainkat és legurítottuk a piát.

-Ez jól esett! Bár be tudnék rúgni!-mondtam az egyik korsó sörért nyúlva.

-Ma én is így vagyok ezzel!-mondta Lucas, a saját söréért nyúlva.

-Dettó!-mondta Simon.

-Van még szabad hely?-kérdezte Derek, a sarkában Theoval.

-Nincs, de sok jó ember illetve farkas kis helyen is elfér.-szólalt meg meglepődésemre Josh. Carlos és én fogtuk a fejünket, egy régi viccünkre gondolva.

-Most miért? Én ember vagyok, ő is.-mutatott Thomasra.-Ti meg farkasok!-és ha akarunk elférünk 8an emellett az asztal mellett.

-És egy kilencedik is oda fér?-kérdezte az ajtón belépő Liam.

-Azt is megoldjuk.-mondta Simon.

Végül nehézkesen mind a kilencen az asztal köré ültünk. Mellettem bal oldalt Liam, jobb oldalt Thomas ült.(ide ha minden jól megy be vágom ki hol ült)

Derek hozott piát maguknak, majd elkezdődött a történet mesélés. Mindenki mesélt az elmúlt évekről, vagy akit nem annyira ismertük úgy ánblokk (/ámblokk<--keresgéltem hogy kell helyesen írni, de ennyire jutottam) elmesélte a történetét. Nagyon jól szórakoztam, addig a pontig amíg Cara le nem ült a tanítványaim asztalához. Direkt nem figyeltem rájuk, koncentráltam, hogy ne lehessen érezni rajtam a feszültséget.

-Srácok ha gond van, szóltok!-sugalltam a feléjük. 

Kyle felállt, és elindult felénk, hirtelen összeesett volna, de a bátyja elkapta. Felvillantottam a farka szemeimet, és felálltam. Kylera koncentráltam, elindultam felé, éreztem a fájdalmát.  Ryan lassan leengedte a földre, a többi farkas minket figyelt. Nagyon erős mentális energia kínozta. Luke felől jött.

-Hagyd őt békén!-mondtam neki a teljes mentális erőmmel.

Hirtelen Kyle felébredt. A bátyja felsegítette.

-Ha még egyszer a közelembe, vagy a közelükbe mész, akármilyen formában. Megöllek!-sugalltam úgy hogy Dean és Cara is hallja.

-Danielle!-halottam Thomas hangját. 

-Lucas! Van hangszigetelt pince?-kérdeztem mentálisan. Némán bólintott.

-Josh, Thomas, Lucas és Luke!-néztem rájuk egyenként.-Beszélgessünk! A pincében!-A srácok némán elindultak, Lucas is. Luke méregetett egy darabig, majd elindult. Derek kérdőn nézett rám, de nem mondtam semmit, csak Kylenak. -Ha lent végeztem megbeszéljük!-némán bólintott. Lementem. Miután mindannyian beértünk bezártam az ajtót.

-Luke, szállj le a tanítványomról! Ha bosszút akarsz, mert elvertem a barátnődet akkor rajtam állj bosszút!-ordítottam

-Azt hiszed, ezért csesztettem?-mutatott Kylera.-Szarok rá, ha megvered Carát! De telebeszélni a barátaim fejét? Tudod mi volt mikor bejöttek?-ordítottam nekem-Leültek és átnéztek rajtam, nem foglalkoztak velem, mintha itt sem lennék, mintha halott lennék!

-De Luke!!! Te meghaltál!-ordította-És mikor visszatértél az életbe, nem vetted a fáradtságot arra, hogy megkeress minket! Csak annyit kellett volna mondanod, hogy idióták élek még!-ordította rekedtes hangos Thomas.

-De nem akartam fájdalmat okozni! Úgy is elmentem volna.

-Az tök mindegy!! Luke, kevésbé fáj a tudat, hogy élsz, de messze vagy, mint, hogy halott vagy. -kiáltotta most Josh.

- És az fáj még nagyon, hogy nem akartál szólni senkinek. Ha Danielle nem ordítja le a fejed, akkor nem mondod el a srácoknak sem. Képzeld már magad a többiek helyzetébe!-mondta normál hangon Lucas.

-Mi a fenéért kellett lejönnünk?-kérdezte Luke.

-Mert akármennyire próbálták leplezni, feszültek és dühösek. És ha most elmész lehet, hogy nem lesz alkalmatok megbeszélni. Mert akárki, akármit mond háború van. Akármennyire is utállak, még mindig szeretlek, és ezért nagyon utálom magam. Nem érdemled meg, hogy ilyen kedves legyek veled!-könnyek gyűltek a szemembe.-Azt hittem továbbléptem, erre megjelensz, és azt csajt csókolod. Csalódtam benned! Mindegy! Thomas, Josh és Lucas kérlek beszéljétek meg, mert ha most nem teszitek lehet, hogy legközelebb bánni fogjátok ezt a döntést. És neked-mutattam Lukera-Simontól is bocsánatot kéne kérned, és az egész falkától, mert ha én nem is ők többet érdemelnek....

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Az előző részt és ezt kb. egymás után írtam. És ez még nem volt kész mikor a másikat kiraktam, és amikor volt időm írtam ezt részt. Most pedig itt vagyok. Remélem tetszett mindkét rész. Ha igen írj véleményt, ha nem akkor is! Vagy valamilyen formában hagyj nyomot magad után. Amint tudok jövök a folytatással. Jó olvasást, és jó éjt! Szeretettel:    Lovaslany28