-Tudod, hogy ki vagyok?- jött a kérdés a hátam mögül, megfordultam és szembenéztem vele.

-Flidais, vagy nevezzelek Artemisznek? Megszámlálhatatlan sok nevet aggatak rád az idők során.- válaszoltam az előttem álló vörös hajú nőnek.

Hosszú répavörös haja még ebben a sötét barangban is csillogot, szemei zöldek voltak mint a legszebb fák koronái. Ha ember lett volna akkor 20-30 évesre tippeltem volna, de sütött róla, hogy több mint egy ember. Csak egy fehér hálóing szerű ruhát viselt, de áradt belőle a felsőbbrendűség és a gőg. Tőle jobbra egy férfi állt, Michelion az első vérfarkas. Az ősök krónikáiban már láttam, és most sem tűnt semmivel sem idősebbnek. A tőle balra álló lány Isoldea, a kanima mesterből lett kanima állt, valamivel fiatalabb volt a farkasnál, belőle mégis több erő sugárzott.

Jól ismertem a kanimák képességeit, hogy milyen nehéz végezni velük és, hogy még nehezebb megmenteni őket.

-Az Aurora nevet használom manapság, de hívhatsz bármely másik nevemen is. Tudod, hogy ki vagyok, hogy a név mit takar, mégsem hallottam imádat harcba vonulás előtt.

-Régen, miután megtudtam, hogy hogy jöttek létre a vérfarkasok imádkoztam hozzád. De annyi gyötrelem, félelem és halál után rájöttem, hogy szart sem ér egy olyan istennőhöz imádkozni, aki csak azért teremtett minket, mert megsérült az egója.

-Szégyentelen!- indult el felém kieresztett karmokkal Isoldea.

-Majd később!- mondta Flidais. A lány felmorrant, de visszahátrált. Csak kihívóan néztem rá, és ravaszul mosolyogtam. Nem féltem, sem tőle, sem Micheliontól, sem az istennőtől, nem féltem a halált. Teljesen tisztában vagyok vele, hogy a tetteimért, akármennyire is szükségesek voltak, a pokolban végzem. A farkasaim életét viszont féltettem, a tanítványaimét, és az összes elrejtett falkáét, ők voltak nekem minden.

-Sok mindent tudok, és még több dolgot nem, többek közt azt sem, hogy mit keresek itt? És egyáltalán hol vagyok?

-Ez a barlang annak az erdei tisztásnak a helyén van, ahol minden elkezdődött. És az itt létednek egy oka van, vagy mondhatjuk, hogy sok millió.

-Sok millió? Inkább egyre kevesebb. Ha a háborúról van szó, akkor segíts nekünk, emellett a modern technika mellett egyedül kevesek vagyunk.

-Pontosan ez a baj! Hogy egyedül harcoltok, fogjatok össze, és ne azt várjátok, hogy valaki segítsen.- rátapintott a gyenge pontomra, az egómra.

-Ne várjuk, hogy valaki segítsen? Mit segítettél te nekünk? Ki épített menedéket? Ki harcol és küzd az életéért nap mint nap. A farkasok élete fenekestül felfordult, nem élhetünk már normális életet. A munkahelyekre járnak a vadászok razziázni, a gyerekeinket wendigókkal tépetik szét. Azt mondod fogjunk össze? Azt akarod, hogy mindannyian gyilkosokká váljunk?

- Azért vagy itt, mert keresem azt a személyt, aki képes összeszedni, kiképezni és vezetni a világ legerősebb vérfarkasait, és természetfeletti lényeit. Aki képes végleg lezárni a háborút, és békét teremteni a természetfelettiek és az emberek között.

-Mi ez valami kampányszöveg?– nevettem gúnyosan- Úgy adod elő ezt az egészet, mintha olyan egyszerű lenne. Még ha valaki össze is szedi a természetfeletti legjavát, akkor is évekbe telik kitanítani őket, és elérni az erejük legfelső határát. Addig pedig az összes ártatlant megölik, gyerekeket, öregeket, mindenkit! Az ártatlanok erősebbé vállhatnak, mint a legkegyetlenebb gyilkosok. Ezt a háborút pedig csak gyilkolással lehet megnyerni. Én pedig nem akarok gyilkosokat faragni senkiből sem, főleg nem a fiatalokból. Az én célom, hogy megőrizzék ártatlanságukat, és az erejüket mások segítésére használják. És az sem mellékes, hogyha ki is képzek egy sereget, a nagy részük belehalna a harcba, mert akármilyen erősek is, a mai modern fegyverekkel szemben nem állnak ellen. Ha már így belegondolok magukat a harcosokat is megtalálni és rávenni, hogy harcoljanak az is maga vagy fél év lenne, ha nem több.

- Ki mondta, hogy te vezetheted őket?-kérdezte a kanima. Csak akkor lehetsz te a vezető a kiállod a próbákat és bizonyítod, hogy te vagy a legerősebb a legerősebbek között.

-És ha én nem akarok részt venni?!-kérdeztem, gyanítva, hogy ez nem ilyen egyszerű.

-Nincs választási lehetőséged! Ha nem kezdesz neki a próbáknak akkor véged!- mondta miközben felvillant kígyószeme és így folytatta- Ha bármely próbán elbuksz meghalsz! Innen csak győztesen vagy holtan távozhatsz, sehogy máshogy!

-4 próba van! Az első a lélek útja, egyúttal egy kis kirándulás a Purgatóriumba.-mondta Flidais, majd előhúzott egy tőrt.-Ezt a tőrt Baskyennek hívják, de ezt már tudod, és azt tudod, hogy mire képes.

-Igen!-hátráltam pár lépést. Baskyen egy olyan tőr volt amiről egyik mitológia sem írt semmit, ezzel szemben Ősök Krónikája sokszor említi a fegyvert. Ha valakit szíven szúrnak vele, akkor az illető a Purgatóriumba kerül. Minden általa ismert személlyel találkozik, barátokkal, ellenségekkel, mindenkivel. Aztán a végén ugyanúgy döntenie kell, de a csavar az, hogy bárkivel is találkozz a halálod akarja, majd. Sok farkas választja a halált a szerettei miatt, mások az életet választják és rövid időn belül öngyilkosok lesznek. A próba azért lehet a lélek útja, mert ez lelkileg teljesen tacsra tesz.

Mindhárman egyszerre indultak meg felém, az ősfarkas és a kanima lefogtak, Fliadis pedig egy gyors és precíz mozdulattal vágta a tőrt a mellkasomba, a szívembe.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Sziasztok!

Igen, teljes tudatában vagyok annak, hogy szeptember van, meg hogy mit ígértem, de nagyon sok minden jött közbe. Aztán a koliban nem is volt netem, de mindegy itt vagyok 2 résszel. Remélem boldogok vagytok, és tetszettek a részek! Ne utáljatok nagyon! Vigyázattok magatokra! További jó olvasást, és Szép Napot!!!!

Szeretettel:

Lovaslany28