Az Őrszemek folyamában Senn farkasszemet nézett a Rangidőssel. Ahogy a szeme fehéren világított, úgy fogta fájdalmában fejét is Senn. A Rangidős az emlékeit nézte. Kegyetlen sok szenvedés, és annál több fájdalom. Összesen egyetlen mondat hangzott el értelmesen az emlékek között „Mégis ki gyermeke?". A hang forrása határozottan úgy hangzott, mint Thalleousé, de nem lehetett biztosra mondani. Amint végzett, az Őrszemek kidobták a folyóból. Levegő után kapkodva köhögte ki az összes vizet a szájából és torkából.

-Senn! Senn, mondd, jól vagy? – kérdezte aggódva Igneous.

-Igen, megvagyok – szólt fulladozva, ami lassanként kezdett eltűnni.

-Mi történt? – érdeklődött.

-Nem... Nem tudom... – rázta meg a fejét. – Egyszerűen csak elengedtek – próbálta megmagyarázni ezzel magának is az egészet. Timber viszont valami másra kapta fel a fejét. A vízből prizmarinok úsztak fel, ezzel egy hidat alkotva a folyón. Mindketten felálltak, hogy jobban szemügyre vegyék a jelenséget.

-Ha! Azt hiszem, tiszta az út. Gyere! – majd semmivel sem törődve elindult a folyó túloldalára.

-De várj! Még azt sem tudjuk, biztonságos-e! – szólt utána, de Timber is követte Igneous példáját így Senn is elindult. Végül is mi baj történhet, ha átkelsz egy hídon?