Késő délután volt és Lucan és Niika megérkeztek a Zuka erdőhöz. Amint a toronyőr meglátta őket intett, hogy húzzák fel a kaput.

-Mindig is látni akartam a Zuka erődöt belülről – csodálkozott Niika már a várfalnál. Ekkor kijött a másodtiszt, Alec, hogy köszöntse őket.

-Biztos te vagy Lucan! Üzenetet kaptunk a széllel, hogy ide jössz hozzánk.

-Hát ö, én lennék. Direktívát hoztam a kapitánynak – vette elő a papírt.

-Kövessetek – intett nekik. A kapuban őrök sorakoztak, mind arany fegyverrel ellátva vigyázztk a helyet.

A kiképző kis arénában három újonc harcolt a kapitány ellen, biztosan valami gyakorlásszerű tréning volt. Azonban ahogy rontottak rá, ugyanis estek el mindannyian. A kapitány leverte őket pár egyszerű mozdulattal. Természetes, hogy Lucan azonnal felismerte, amint ránézett.

-Kiyoshi?! – lepődött meg rajta. A neve hallatán az említett megfordult.

-Jó téged itt látni, Lucan. És ha nem bánod, akkor már Kiyoshi Kapitány – javította ki.

-Hát, jó tudni, hogy Felden bárkit képes előléptetni a megfelelő háttérrel – forgatta szemeit Lucan. – A világ sokkal biztonságosabb a te megbízható kezeidben – viccelődött.

-És akkor veled mi van? – fogta meg vas lándzsáját, és megpörgette, hogy visszaálljon rá a keze. – Nagy a szád, pedig tudjuk, hogy több börtönt megjárták, mint ahány karom van egy kezemen.

-Voltál börtönben? – lepődött meg Niika.

-Semmiség volt – vágta rá rögtön.

-Ó, biztos vagyok, hogy már a legtöbb helyi börtönt oda-vissza fújja. De elég lesz az értelmetlenségekből, add csak Felóra parancsait – ezzel odacsapta a tenyerébe a papírt, hogy minél hamarabb eltűnjön a helyről.

-Gyerünk Niika, menjünk – intett neki, de a kapitány megállította.

-Várj csak! Itt az áll, Lucan, hogy velem tartasz... a támadásban – olvasta a végét az irománynak.

-Hogy... mi?! – fordult gyorsan meg, ahogy ezt meghallotta, amin Niika csak kuncogott.

-Viselkedjünk profikhoz méltóan. Szintúgy nem szeretnék bűnözőkkel harcolni, ahogy te alattam szolgálni, de a szabályok kötnek. Így jobb lesz, ha gyorsan letudjuk, mindkettőnk kedvéért – ezzel nyújtotta kezét egy egyezségre, amit Lucan pici hezitálás után elfogadott. – A dolgok lehetőleg maradjanak helyükön – mosolygott kicsit. Ezzel elkezdődött egy olyan kaland, ami sokáig fog még tartani.