Az elmúlt részekben sok minden történt, nézzük vissza mit csináltak eddig karaktereink, és útközben egy kis bepillantást is nyerhetünk az elkövetkezendő részek tartalmába.

-Úgy hívták, Haláldalnok – olvasta Thalleous. Northwind királyságában az Idők falánál álltak mindketten.

-Hallottam pletykákat valami jelenlétéről a Velgrin-hegy csúcsán – közölte Hawken.

-Úgy hiszed, hogy a voltáriszok a Velgrin-hegyen vannak? – a Velgrin-hegyen egy nagy obszidián kapu volt, és egy nemrég használt barlang.

-Miért hagynák ott a dolgaikat, ahol mások megtalálják azokat? – a szendár csak sóhajtott.

-Miért még mindig itt vannak – a háttérben voltáriszok tűntek elő.

-A nevem Tygren Voltaris – bemutatkozásuk egy harcban végződött. Dallamokat használtak, és végül veszteséggel ért véget az összecsapás, ahogy Thalleous látta Hawken-t meghalni. – Sok év, mit előkészületekkel töltöttünk ehhez, és te... még bele sem avatkozol – a voltárisz képes lett volna leszúrni Thalleoust, de ő sikeresen elmenekült.

Két tolvaj Ethéria várába készült betörni egy sárkány kőért.

-Itt is van, Grim – nevetett. – Ha sikerre visszük, akkor egy nagyon gazdag ember leszek – a várban egy csomó tornyot végig jártak, mire megtalálták azt, amiben a kő volt. Viszont nem csak őrökkel volt védve. Ahogy felemelte, az jelzett az őröknek, akik nem tudták elfogni őket, így sikeresen meglógtak a lopott értékkel. – Megcsináltunk, Grim! Gazdag leszek!

Viszont az ember nem ünnepelhet túl korán, mert ahogy megálltak egy szirt szélén, elejtették a követ.

-Ó... Grim! Most ÚJRA meg kell találnunk, mielőtt valaki más tenné – viszont ezzel elkésett. Másnap reggeltájt valaki rálelt.

-Mi ez a cucc? – szólt Abigél, majd megfogta, és hazavitte.

-Mi földművelők vagyunk, Abigél, csakúgy, mint a szüleid voltak – mondta neki, így Abigél estére betakarította a terményeket. – És m-mi ez, amit a házhoz gurítottál? – nézte a követ.

-Ó, az? Semmiség.

-Ez egy sárkány kő, Abigél – az este folyamán az a kő elkezdett világítani, és mintha hatással lett volna Abigél álmára is.

Egy helyen ébredt, mit szürke, fekete és lila színek uraltak. Szemben vele egy trón állt, azon egy korona ült. Ahogy közelített felé, csontokra lépett, mögüle pedig a Pokol serege jött, kiesve álmából, ezzel Sam ugatására ébredve.

Kirohant, és két tolvajnak nézett szembe, akik a követ vitték volna el.

-Tedd le a követ, és tűnés! – mutatott rájuk a kardjával. Harcba torkollott az egész, a tolvaj többnyire csak mutogatta magát, s mikor Abigél felé kerekedett, ő szimplán leütötte.

-Nem rossz, kölyök, de erre most nincs időm – az egész délelőttöt kómában töltötte, míg napnyugta tájt fel nem ébredt.

-Épp készültem orvost hívatni – szólalt fel Mr. Finch, majd Abigél kiment az útra, mialatt íját a hátára szögezte.

-Elindulok a kő után. Ha Ethériát hívjuk segítségnek, az már késő – ezzel elment a tolvajok után Sammel az oldalán.

Útközben találkozott régi barátjával, Darlénnal, akitől megtudott egypár dolgot.

-Az nem csak egy sárkány kő, Abigél, hanem egy végzetsárkány tojás. A Végzetlovagok vigyázták régen a földet sárkányaikkal. Az sok éve volt. Mind a Végzetlovagok és a sárkányaik is köddé váltak – mesélte. – Úgy tűnik eddig jöhetek veled, Abi. Vigyázzatok magatokra! – ezzel visszafordult, mialatt Abigél és Sam folytatta az utat a Tabóra bérc felé.

Történetünk másik szála Riversteadben indul.

-Jól van, Lucan, bányászati munkát végzel a Bazalt part közelében – köztudott, hogy a Bazalt bánya és maga a part is rettentő közel van a szomszédos vulkánhoz, így nem csoda, ha a bánya mélyen megállnak, mert Lucan hall valamit.

-Állj már meg! Csak egy percre csituljál el! – a fura hangok rossz előérzete beigazolódott, ahogy Lucan elkapott egy Wither csontváz fejet.

-Zombik! – rántotta elő kardját Eddy, ahogy azok az alagutakból előjöttek.

-Eddy! – kiáltott utána Lucan, majd egy zombival a bánya mélyére esett, hangoswn sikoltva. Lucan Eddy elejtett kardját használva próbált kijutni, végül pár nyílvesszővel a hátában elérte Riversteadet.

Felórába szállították, amint ellátták őt.

-Szóbeszéd járja, hogy láttak... Nekrománcorokat, akik az élőholtak irányítására törekszenek, így hadsereget alkotva belőlük – szólt az egyik parancsnok.

-Lucan, megbízlak, hogy vizsgáld ki az ügyet – a parancsokat komolyan véve Lucan az estét egy közeli erdőben töltötte, várva, hogy a Nekrománcorok észre vegyék. De valaki más figyelt fel rá.

-Te vagy a legostobább Nekrománcor, akit valaha láttam – szólt Niika, úgy vélve, hogy Lucan egy Nekrománcor.

-Segítened kell – nézett rá.

-Rendben. De amint megtaláljuk a Nekrománcor bázist, te eltűnsz innen – kötöttek alkut.

A következő este Lucan ugyanott ült, ugyanazzal a céllal, de ezúttal Niika is vele volt. Jöttek az élőholtak, és az őket vezető Nekrománcort leterítették.

-És most mi a terv, akkor? – érdeklődött Lucan.

-Csak vedd fel a ruháját! – ezután Lucan elindult egy közeli alagútba, remélve, hogy megtalálja azt, amit keres. – Hé! – szólt utána. – Sok szerencsét – majd megfordult és elindult, hogy rendbe tegye a Nekrománcort a Riverstead fogdában.

-Nem csak szerencse fog kelleni – ezzel elindult lefelé.

A történet egy újabb részében Ardónok játszák a főszerepet. Ahogy ketten egymás ellen harcoltak, Thalleous meglátta őket.

-Az apád... nem engedné az ilyen edzéseket – majd odaadott nekik egy-egy dallamot.

-Dallamok? Nekünk? – csodálkozott Ria.

-Annakidején gyakori volt, hogy a ti korotokban lévő ardónok dallamokat használtak – aznap sok minden történt, többek között, hogy Senn és Ria valószínűleg utoljára látták egymást, és Thalleous elvitte Sennt az utazására. – Van egy... okom azt hinni, hogy a voltáriszok visszatérnek – utalt ezzel korábbi találkozására velük, amiről Senn nem is tudott, – és mikor itt lesznek... levadásszák az ősdallamokat és elpusztítanak mindent az útjukon. Ezt biztonságosabb helyre visszük – mutatta meg a dallamot.

Útjuk Tölgyerődön át Crown Peakbe vezetett, ahová Thalleous készült menni.

-Íme Crown Peak – szólt, miután sikeresen átutaztak a világ másik felére. A zászlókat nézegetve látták, hogy egy hiányzik. – Az ott K'arthén lenne. Nem olyan rég megtámadták a szomszédos királyságot, Szidóniát – a város tetejére érve egy Sulliman nevű fickóhoz mentek, akinél az ősdallamot lerakták. – Szeretném, ha vigyáznál egy ősdallamra.

Miután végeztek a nagyvárosban, Nagytérségben kivettek egy szobát az éjszakára.

-Thalleous, tudod, hogy honnan származom? – tette fel a benne régóta megfogalmazódott kérdést.

-A... szüleidet a voltáriszok ölték meg.

-Megértem. Köszönöm, hogy őszinte voltál.

Másnap napnyugtakor értek Szendáriába vissza, viszont Timber megérezte, hogy valami nincs rendben.

-Senn, várj! – viszont a pusztítás látványa elkerülhetetlen volt, ahogy a srác végig nézett a földön.

-Thalleous Sendaris... újra találkozunk – szólt egy ismerős mély gonosz hang.

Abigél végső csatája elkezdődik, az ardónok is belátják, hogy a voltáriszok visszatérnek, Felden serege is készül a Nekrománcorok elleni háborúra. Közben Senn Őrszemekkel úszik egy vízben, az Endermenek visszatérnek, és sor kerül a végső csatára az ardónok és a voltáriszok között.

https://youtu.be/J4XfvzUdUwc