Az éjszaka folyamán Lucan elért a vulkán mélyébe. A hely forró volt és telis-tele lávával, ami nem újdonság egy vulkántól. A helyet teljesen beépítették kővel, ami arra utalt, hogy már sok éve itt készülődhetnek. Hátulról viszont zombik érkeztek.

-Na, remek! – mondta, majd felvette a maszkot, hogy ő is Nekrománcornak tűnjön. Előrántotta a kardot, ha esetleg túl közel jönnének. – Várjunk egy percet – döbbent rá valamire, majd elővette a Wither csontváz fejet, odamutatta nekik, amire mintha hipnotizálódtak volna és banbán néztek. – Igen... úgy ni – de elszólta magát és a másik irányból is jöttek feléje szörnyek. Nekik is odamutatta a fejet, de ezután az előző csapat kezdett újra közelíteni feléje. Így forgolódott a kettő oldal között, majd kardját támadó pozícióba helyezte, de az élőholtak hirtelen megálltak és elkezdtek egy irányba, így Lucan is arra nézett. Egy másik Nekrománcor ugrott Lucan mellé és leütötte a kardját. Húzott egy félkörívet és felmutatta a magasba a csontváz fejet. Erre minden szörny szeme elkezdett fehéren világítani, majd a fejet eldobva az követték.

-Úgy hittem, mostanra tanultál már valamit – fordult meg Lucan felé. – Felteszem, te vagy az újonc – mondta, mire Lucan helyeslően hümmögött. – És gondolom a Feléna lány még nem halt meg – erre nemlegesen bólintott. – Mi történt az élőholtakkal az irányításod alatt? – ekkor felemelte a kezét és egy nem tudom választ ümgetett. – Nincs mit szégyellned a feladat sikertelen kiviteléért. Legalább túlélted. Azonban, a Feléna sokkal veszélyesebb és tájékozottabb, mint azt hittük. Ezt jelentenünk kell Őlordságának – ezzel elindult a vulkán közepe felé és Lucan követte, amint egy nagyot sóhajtott, hogy túlélte.

A mennyezetről láva folyt, egyes helyekről ketrecek lógtak, bennük creeperökkel [krípör]. A legalsó szinten látható utak voltak, amik köré gödröket ástak, ahol a zombik és a csontvázak voltak. Néha meglepő, hogy élőholtak és etetik őket, de biztosan megvan rá az okuk. Habár a csontvázak nem hiszem, hogy tudnak enni...

Lucan ott állt egy szirten és nézte a helyet. Közepén egy platform állt, amin láthatólag volt valaki. Valamin ügyködött, s mikor kész lett vele megfordult és felmutatta azt. Egy Wither gerince volt, rajta csak a középső feje. Az összes szörny feléje nézett és mintha megpróbálták volna ellenkezni akaratának, de nem sikerült. Lucan szíve hevesen dobogott az ijedtségtől, s ezt a Nekrolord is észrevette.

-Te, ott fent! – szólt rá a Nekrománcor. – Jöjj velünk. Új feladatot kaptunk – még egy pillantást vetett a Nekrolordra, majd követte a többieket.