Látomás
Aznap este nem csak a kő volt furcsa, de Abigél is valami ahhoz hasonlót álmodott. Egy kőépítményben ébredt, aminek tetején üveg volt, a mennyezetén ki lehetett látni. Az ég lila, és csillagok tömérdekjei lepték el. A hely valójában nem volt épülethez hasonló, amikor Abigél felébredt ott, sokkal inkább egy összegyűrt építmény, ami szép lassan kisimult. Olyan volt, mintha valami régen használt helyen járna, nem is beszélve az építési stílusról, amit jó sok évvel ezelőtt el is felejthettek.
Közepén egy trón állt, rajta egy lila korona. A hely még egyet hullámzott is miután visszanyerte eredeti alakját, mintha a korona lökte volna meg. Természetesen Abigél elindult afelé, de útközben oldalra nézett. Meglátta, ahogy Endermenek [Endörmen] nézik őt, ahogy közeledik a trón felé. De nem figyelt oda és csontokra lépett, amik hirtelen teremtek a lába előtt. Wither csontvázak jelentek meg a lények mögött és hátba szúrták őket, volt amelyik sikeresen el tudott teleportálni.
Abigél háta mögül is jöttek, mégpedig a Pokol és a serege, Kronosz király vezetésével. A föld átalakult, ahogy a király lépett előre, mögötte pedig már csak a Pokol birodalma látszott.
A lány elkezdett hátrálni, ahogy ők közeledtek, ami abban végződött, hogy Abigél leesett a trónhoz vezető út szélén és a végtelenbe zuhant. Ekkor ébredt fel ő is álmából, de szokatlan zajokra lett figyelmes. Kutyáját hallotta ugatni.
-Ide figyeljetek, ti tolvajokat! – hallotta a szomszéd hangját, majd kiment miután felkapta kardját, és látta ahogy Mr. Finch házából elviszik a követ. – Egyenesen az Ethéria Gárdának jelentem ezt, és ők majd ellát-
-Pofa be, öreg kecske! – szólalt fel végül a tolvaj is, majd egy öklöst ütött az öreg mellkasába. Sam viszont még mindig ugatott, és mikor a tolvajok elindultak volna, velük szemben állt Abigél is. – Menj szépen vissza, kicsi lány – próbálta szépen kérni, ami nem annak hangzott. – Az a kard a végén csak téged sebezne – mosolygott.
-Tedd le a követ, és tűnés! – szólal fel Abigél, a karddal rájuk mutatva. A mosoly szó szerint leolvadt a srác arcáról, amivel próbált kedves lenni.
-Nehogy elveszítsd nekem újra – adta át a sárkánykövet Grimnek, aki csak morgott, hogy nem az ő hibája volt. – Még egy utolsó esélyt adok neked, kislány – mondta, miközben elővette a tőrét és elkezdte a kezében pörgetni. Úgy tűnt, hogy csak mutogatni szeretné a fölényét azzal, hogy ide-oda forgatja a pengét a kezében, és nem támadt.
És Abigél elkezdte megunni és neki rontott, amit a tolvaj szépen hárított és hasba rúgta a lányt. Természetesen Abigél nem volt képes feladni, és a srác még többet mutatott trükkjeiből, és tőrét nem csak pörgette, de már dobálta is.
Eközben Sam Grimet ugratta, majd Abigél is felállt, de pár élcsattanás után egy újabb rúgás következett, de ezúttal oldalról. Majd a srác készült vágást ejteni, de a lány hirtelen a penge éle tette kardját. Ezen lefagyott a levegő, Grim és Sam is ámulva nézték a két ellen harcát.
Az előny most Abigél kezében volt, de a tolvaj meg szépen hárított.
-Nem rossz, kölyök, de erre most nincs időm – szorította magához, majd leütötte a lányt.
Videó további öt rész múlva
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro