Álmatlan volt az éjszaka a legtöbb személynek. Nagytérség épp csak keletre fekszik Tölgyerődtől, itt szállt meg Thalleous és Senn is éjszakára. De alvásból nem került sok használatra. Senn a szobájában ült az ágyán, nézve a Protesium dallamot, arra várva, hátha megtud belőle valamit. De hirtelen kintről hallott valamit. Széknyikorgás volt az, és elindult az erkély felé. Léptei halkak voltak, de Thalleous, aki kint ült, simán meghallotta, még mielőtt kiért volna.

-Aludnod kellene, Senn - szólalt meg.

-Tehát neked is - mondta, ahogy odaért mellé.

-Bárcsak - nézett félre. - Dallamok egész életen át történő használata bizonyos... káros hatásokkal vannak az egészségemre - ahogy beszélt, úgy Senn is leült. A srác tele van kérdésekkel, és most jó alkalomnak tűnik feltenni őket.

-Thalleous, milyen volt a Nagy Háború? - kérdezte.

-A neve lehet Nagy Háború, de csak pár tett volt benne nagy - hajtotta le a fejét. - Sokan haltak meg, és az ardónok- Az ardónok majdnem ki is haltak miatta - keletkezett majdnem könny a szemében.

-Találkoztál valaha is az Árdalnokkal?

-Még szép - sóhajtott. - Néhanapján együtt harcoltunk - vette kezébe kardját. - Az igazi neve Achillean Nestoris volt, és ő volt legnagyobb dallamhasználó... akit valaha is ismertem. Az igazi ereje, valójában - kezdett új mondatot mialatt visszarakta kardját, - abban rejlett, hogy egyesíteni és vezetni tudott sok különböző embert és frakciót.

-És a Haláldalnok ölte meg? - a kérdésre Thalleous csak sóhajtott.

-Senki sem tudja igazán, hogy ki kit ölt meg. De igen, mindkettőt megölték - feltételezte. - Amikor egy ardón meghal, a dallamaik visszamaradnak. A csata után mind az Árdalnok és a Haláldalnok dallamait megtalálták - fejtette ki elképzelését. - Páran megkérdőjelezték, hogy mi is történt igazán, de sokuk csak őrült, hogy végre vége a háborúnak - fejezte be, amit kínos csend követett.

-Thalleous... tudod, hogy honnan származom? - terelte a témát pár pillanattal később. A válasz előtt Thalleous még hallgatott, hogy összeszedje, mit is mondjon, mert ez nem kis dolog, amit kérdezett.

-A... szüleidet a voltáriszok ölték meg - kezdte bűnbánó hangon, - és csak te voltál az egyetlen, akit a testvéreid közül megmenthettem - hajtotta le a fejét. - Nem nevelhettelek magam, mivel sokat utaztam, így uh... kerestem valakit aki befogadna egy gyermeket - folytatta, hangja szinte már sírásba torkollott, de sikerült megőriznie higgadtságát. - De senki nem fogadna el egy klán nélküli gyermeket. Kivéve Osivian - nézett a fiúra. - Felnevelt és gondoskodott rólad. És habár nem voltál szendár, a klán után nevezett el: Senn, így mindig lesz egy hely, ahová visszatérhetsz - Senn lehajtotta a fejét, mert néha az igazság fáj. - Ó, tudom, hogy nem erre a válaszra számítottál, de talán az igazság segít neked... egy nap békét lelni - vigasztalta meg.

-Megértem. Köszönöm, hogy őszinte voltál - fordult el, hogy gondolkodhasson.

A csillagok a város felett is ezer fénnyel ragyogtak, Thalleous pedig ezt nézegette, ahogy az este elszállt felettük.