Az erdő szélén egy ház áll egy kis farmmal, és két lóval egy füves karámban. Jóízűen falatozták a füvet, amíg az erdőből ki nem jött két alak, akik látszólag sietségben voltak.

-Siess, Grim. A végén még az állatok viszik a fedelet! – siettette társát, miután átugrott a karám kerítésén. Grim cipelte a tojást, majd megpróbált átugrani a kerítésen, de nem sok sikerrel. A lovak nem igazán reagáltak túl jól az idegenekre, és ahogy a tetkós felmászott volna rá, valamit hallott a távolból.

Egy nyílvessző suhant el az arca előtt, ahogy visszaugrott a földre, így az a kerítést találta el. Az erdő szélén meglátta Abigélt és a kutyáját, ahogy készül még párat lőni. Grim és a társa egy szénabála mögé bújtak.

-Jaj, már megint a kiscsaj! Mondtam én, hogy elvesztünk az erdőben idefele – hibáztatta Grimet. – Azt mondtad, levágás – erre Grim csak morgott. Abigél meg csak egyre közeledett, de nyilai csak a bálát találták el. – Ezúttal tied a csaj, én megyek a lovakért – ezzel kiszedte a kezéből a tojást és rohant a lovak irányába.

Ahogy Grim kilépett a lány elé, Abigél úgy gondolta, hogy egy vessző nem lesz elég, így vett elő még egyet. Viszont a tolvaj sikeresen hárította mindkettőt, így új módszerhez kellett folyamodni. A lány elővette a kardját és elkezdett nekirohanni. De Grim hasra esett, ahogy Sam a lábánál fogva húzta őt, így elkezdve rugdosni a kutyát.

-Gyerünk már, Grim, ne hemperegj! – szólalt fel társa már a lovon ülve. Ő felkapta a fegyverét és felült ugyanarra a lóra. – Ne az én lovamra, te idióta, szerezz sajátot! – lökte le, még mielőtt rendesen felmászott volna.

Viszont ez a parti olyan sokáig húzódott el, hogy a terület tulajdonosa is kijött megnézni, mi folyik az udvaron.

-Cloud? Ide, kislány! – fütyült párat, mire a ló, amin a tolvaj ült, elindult a lány irányába, a váratlanul ért mozdulattól pedig leesett a hátáról. Sam pedig Grimet ugatta, így Abigél eltalálta őt egy vesszővel a vállába. Majd futott a tolvaj, kezében a kővel egyenesen tovább, amerre indultak.

-A lovaknak lőttek, Grim, fuss! – szólította fel, amire nem kellett többször kérni őt. Sam pedig csak ugatott utánuk.

-Abigél? Ez meg mégis mi volt? – érdeklődött a tulajdonos.

-Hali, Darlén. Elnézést a kellemetlenségekért. Azt reméltem, hogy még az erdőben utolérem őket – rakta el a kardját.

-Semmit baj, Abi. Senki sem sérült meg, és a tolvajok sem lopták el egy lovamat sem. Ide, Cloud! – intett lovának, majd fütyült egyet, a fehér vágtázó pedig odament hozzá. – Olyan rég volt, hogy erre jártál, Abi. Miért nem maradsz még egy kicsit? A pihenő után utolérhetjük őket lóháton – ajánlotta fel.

-Köszi, Darlén, ezt nagyra értékelem – ezzel bementek, egyet teáztak, Abigél is feltöltötte a kaja készletét, ezzel elindultak a tolvajok után.