Engem keresel?
Este volt, a helyszín pedig megegyezett a tegnapival. Lucan a tűz mellett ült, ezúttal csak várt, majd hirtelen árnyak kezdtek elsuhanni a mögötte lévő bokrok között. Körbe nézett, majd meglátta, ahogy zombik közelednek felé mindkét oldalról. Felvette a kardját és egyet le is szúrt.
-A Feléna nő, aki veled volt a múlt éjjel – kezdte mögüle egy Nekrománcor, – hol van most?
-Melyik múlt éjjelről beszélsz? A Feléna lányok mind egyformák – szórakozott.
-Ne játszadozz velem, te szemét! Tudnom kell, hogy hol- – akadt el szavában, ahogy penge hangját hallotta, ahogy az élőholtakat mészárolja. Ezen Lucan is kapott, és ráugrott a Nekrománcorra, míg Niika a zombikat intézte.
De a vezető okos volt, lerúgta magáról a srácot, majd Niika leütötte őt is.
-Engem keresel? – kérdezte, ahogy rátette a lábát a Nekrománcorra.
-Amúgy meg igen, így volt.
-Nos, itt lennék. Most pedig én kérdezek tőled!
-Nem mondok semmit sem! – tiltakozott. – A Nekrománcorok hamarosan felemelkednek és sötét lepellel fedik majd a- – mondata azonban félbe maradt, mert Niika leütötte.
-Mi?! Niika! – szólt megvetően Lucan.
-Mi van? Hallottad. Azt mondta nem mond semmit sem. Vagy élvezted a kis beszédét? – kérdezte.
-És most mi a terv, akkor? – közelített felé.
-Lehet, fel kéne vennem a ruháját. Talán követhetem az alagutakat vissza a bázisukhoz? – ötletelt.
-Uhh persze, csak egy probléma – vetette fel. – Ez itt egy férfi ember. Talán túl feltűnő lenne, ha egy Feléna nő térne vissza a helyére – állította. – Amúgy is férfi ember vagyok – mutatott magára.
-Rendben. Csak vedd fel a ruháját! – majd lehajolt, hogy közelebbről megvizsgálja a Nekrománcort. – Obszidián – húzott elő a ruha zsebéből egyet. – Errefelé merre található obszidián? – fordult Lucanhez.
-Itt csak egyetlen vulkán van: a Tempusz hegy – mondta, majd elkezdett öltözködni, mialatt panaszkodott, hogy mennyire szűk a ruha. Ezután elindultak az egyik közeli barlang bejáratához. – Melegem van... és viszketek! – szólt, ahogy vakarta magát.
-Ez már csak rosszabb lesz, ha a vulkánba érsz – válaszolt Niika.
-Remek – sóhajtott, majd elindult, de megállt, hogy mondjon még valamit. – Ó, és uh, vidd vissza a foglyunkat a Riverstead fogdába, amíg én elvagyok, rendben?
-Nem tudtam, hogy Riversteadnek van fogdája – értetlenkedett Niika.
-Nos, van ám – válaszolta.
-Ez tuti biztos? – kérdezett vissza továbbra is.
-Piszkosul igen.
-És ezt te honnan tudod?
-Mit? Semmi! Csak van és kész – zárta le a vitát. – Mennem kéne – erre elindult a barlang belsejébe.
-Hé! – szólt neki Niika. – Sok szerencsét. Nehogy meghalj nekem – erre megfordult, hogy visszavigye a foglyot.
-Nem csak szerencse fog kelleni – ezzel elindult a Nekrománcor bázis keresésére.
Videó további négy rész múlva
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro