„A béke helyreállt Ardóniában, és elkezdődött az újjáépítés és a gyógyulás ideje. A Haláldalnok által okozott sebeket azonban örökké érezni lehet majd."

-A Nagy Háború. Az Idő 11. fala – olvasta a feljegyzést az ardón, mialatt horkolás hangja hallatszott a háttérből. – Hm... Hát, Hawken [haken], és nem értem... – akadt el mondanivalója, amint meglátta az alvó Hawkent. – Hawken!?

-Uh-uh, ah, i-igen, pontosan! Tudod, mit jelet ez, Thalleous [fáliosz]? – ébredt fel hirtelen a srác, mire Thalleous csak sóhajtott.

-Hawken, te egész végig alud- – szólt volna, de a fickó közbevágott.

-Nézd ezt, itt. Hol említik az utolsó párbajt az Idők falán? – mutogatott a falon.

-Velgrin-hegy – mondta sóhajtva.

-Kétségtelenül! A legtöbb legenda; beleértve ezeket az elfuserált falakat; nem említik, hogy a végső párbajra a hegy csúcsán került sor – magyarázta.

-Szóval, mit jelent ez? – nézett értetlenül.

-Hallottam pletykákat valami jelenlétéről a Velgrin-hegy csúcsán, természetesen érdeklődő tudós létem miatt elküldtem néhány felderítőt, akik a pletykákat tényekké alakítják. Ez két héttel ezelőtt volt – nézett az ardón férfira.

-És...? Mit jelentettek? – érdeklődött.

-Nem is jelentettek! Mit gondolsz, miért lehet ez? – tette fel a kérdést, amire a válasza már megvolt.

-Nem va-, nem vagyok benne biztos- – mondott volna valamit, de Hawken már megint közbevágott.

-A voltáriszok, Thalleous, a voltáriszok!

-Úgy gondolod, hogy a Voltáriszok a Velgrin-hegyen vannak? - kérdezte.

-Kétségtelenül! – húzta ki magát. – Tudom, hogy voltáriszokra vadászol, amióta a Nagy Háború véget ért, így ide hoztalak, hogy tájékoztassalak erről az ügyről – mosolyodott el, mire Thalleous visszafordult a fal felé és elkezdett magában beszélni.

-Évek óta, hogy elvesztettem a voltáriszok nyomát – ezután visszafordult és folytatta. – Fel kellene utaznom a Velgrin-hegyre, és magam utána járnom!

-A-a-a! Lassan a testtel, Thalleous! – állította le a még el sem indult harcost. – Habár nem vagyok krónikás, úgy érzem el kell kísérjelek utadon és lerögzítsem a talált információt. Szeretném ugyanakkor feltárni azok sorsát is, akiket felderíteni küldtem – szólt bűnbánó hangon.

-Van esélye, hogy találkozunk a voltáriszokkal. És ki tudja, milyen más veszéllyel? – tárta szét karjait.

-Egyet se félj, Thalleous! Mivel harcra is készültem – erre előrántott egy halat, amiről azt gondolta, hogy a kardja. – Várjunk! Pillanat, valahol itt van valahol egy fegyverem is, hacsak nem vesztettem el – aggódott, mire végül megtalálta a kardot. – Á! Itt is van!

-Hát akkor, gyerünk! – intett társának. – Valószínűleg ez egy félreértés lehetett.

Majd elindultak kifele a havas táj felé és az Idő falaitól, Northwind királyságából, áthaladtak a Northwind átjárón és megkerülték Szendáriát. Hogtown és Biggerton városain keresztül áthaladtak az Ikerátjárón, ahol Ardónia szívén át megkerülték Crown Peak városát, így eljutottak a Velgrin-hegyre.