A rejtekhelyen Grek, Grim, Onyx és Senn egy kis tűzrakás körül ültek, Masani egy kicsit távolabb tőlük, mind Grek történeteit hallgatták.

-Tehát akkor ott... járkáltam egyedül a Lepel-szigeteken... amikor hirtelen egy csapat fosztogató támadt rám. Amott, Ardónia határán nincsenek törvények vagy erőszak elleni védelem. Rákényszerültem mind a hússzal harcolni!

-Legutóbb az még tíz volt, Grek! – vágott közbe Onyx.

-Sokan voltak, oké?! Nem igazán számolgattam őket. Visszatérve, azt hitték könnyű préda leszek... legnagyobb hiba, amit valaha elkövettek! – mutogatott szenvedélyesen. – Amint a vezetővel végeztem, a többi menekült... és a valaha volt legnagyobb jutalmat szereztem. Bemutatom: Léleklopót! – ezzel elővette dupla pengéjű kardját és párszor megpörgette. – Dupla gyémántpenge, a neve a nyelébe vésve, három méter hosszú. Nem vagyok biztos, honnan jött- de biztos nem a fosztogatók készítették. Bármilyen bestia használta ezt, tuti magasabb volt nálam. Ezt nézzétek – majd odadobta Senn-nek, aki alig bírta megtartani, ahogy elkapta, olyan nehéz volt. Ahogy nézte a fegyvert, úgy ámult el rajta.

-Ez hihetetlen – csodálkozott, mire Grim felmorgott, hogy figyelmet szeretne, majd megmutatta a kaszáját.

-Ó, igaz is – mondta Grek, majd elvette a fegyvert és azt is odadobta az ardón srácnak, aki kissé már kezdte úgy érezni, hogy több fegyvert tart a kezében, mint amennyit elbírna. – Grim Ethériában szerezte a fegyvert... vagyis mi úgy hisszük. Imádja ezt – ezt az állítást Grim sok apró bólintással igazolta. Onyx egész idő alatt keresztbe tett kézzel ült, majd végül változtatott ezen hosszú idő után.

-Igen, igen- nagy csini fegyverek. A munkát én két kézzel végzem el – Grek, mivel már hozzászokott a stílusához, figyelmen kívül hagyta a megjegyzését, majd Masani felé fordult, aki vesszőket tollazott a távolban.

-Talán Masani megmutatja az íját, ha szépen kéred – a mondatra a Feléna lány felnézett tompa arckifejezéssel. – Akkor mégsem. Amúgy meg! Mutasd, mid van, Senn – fordult felé, majd Senn lerakta az értékes fegyvereket maga mellé.

-Hát... a kardomnak még nincs története. Nem is gyémánt vagy enchantolt... de magam készítettem még Ataraxiában – beszélt, miközben elővette kardját, mire Onyx szeme elkerekedett.

-Hé, ez nem is annyira rossz. Addsza! – mondta Onyx, mire Senn habozva átadta neki a fegyvert. – Bár a legtöbb Magnorit nem használ fegyvert, a készítési képességeinkről híresek vagyunk. Ez egy elég jó kard – forgatta kezében, mialatt Hubris feléjük rohamozott, arckifejezése komoly volt.

-Fogjátok a holmitokat! Senn, te is jössz. Azonnal indulunk! – siettette őket.

-Mire a nagy sietség? Épp muriztunk!

-Egy csapat voltáriszt szúrtak ki, ahogy Az Ív felé tartanak... és nincsenek egyedül – hagyta félbe mondandóját ezzel növelve az izgalmakat. – A Haláldalnok is velük van – a helyen hirtelen mindenki abbahagyott mindent, amit csinált és Hubris felé fordultak aggódva.

-Ez mégis hogy lehetséges?! – akadt ki Onyx.

-Nem vagyok biztos, de igyekszem kideríteni. Megmutatjuk a világnak, hogy Ardónia Lovagjai magát a Haláldalnokot sem félik – majd kimentek és lóra szálltak, de Grek karjait keresztbe tartva ott állt.

-Nem számít, milyen gyorsak... semmiképp nem ülök fel erre a négylábú lényre.

-Ó, ne nyafogj már! – állt mellé Onyx, akinek futnia kell majd, mert túl nehéz, hogy lóra üljön.

-Ha Onyx futni fog, akkor én is – tiltakozott.

-Onyx túl nehéz lovagolni. Emellett, mivel Magnorit, nem fárasztja ki olyan gyorsan magát, mint te – magyarázta Hubris, mire Grek beadta a derekát és elkezdett felmászni a lóra. Megalázva érezte magát, nem bírta elviselni azokat a lényeket, akikre rá kellett ülni ahhoz, hogy elszállítsák.

-Grr, jól van. Maradj meg, te szörnyeteg – felmászott a lóra, ami elég ügyetlenül sikerült, és elhelyezkedett rendesen. De ahogy felnézett, Grimmel találkozott a szeme, aki egy körkörös mozdulatot tett a kezével. Akkor vette észre, hogy fordítva ült fel a lóra, majd ügyetlenségét folytatva megfordult.

Végül mindenki készen állt elmenni, és Hubrisra néztek további utasításokért.

-A világ nem hisz a közeledő veszélyben... és hogy tévedünk, hogy mi igen. Mindannyian bizalmat fogadtatok semmiért kölcsönbe. Ma itt az alkalom, hogy megmutassuk Ardóniának, hogy mi ott fogunk harcolni a-

-A maradék ráér, ha odaértünk – szólt Onyx, majd elfutott.

-Ó, ember... a beszéded elijesztette, Hubris – mondta Grek és követte a Magnoritot, majd pár pillanattal később Masani és Grim is utánuk lovagoltak. Már csak Senn és Hubris maradt, és a srác utóbbitól várt további parancsokat.

-Mindegy is... – rázta meg a fejét, ezzel követte a többieket, végül Senn is elindult. Sok különböző helyen száguldottak át, majd végül megérkeztek Az Ívhez. 

Videó helye lenne