Másnap reggel felhős idő volt és Felden erdei között a sereg Nekrománcor vezérelt élőholtakkal harcolt. Lucan kardjával lesuhintott pár fejet, majd Kiyoshi is megérkezett az alabárdjával és ő is megölt párat. Megtisztították a Zuka erődöt kívülről és ott összegyűltek.

Kiyoshi kicsit zaklatottnak tűnt, mert tudta, hogy sok lesz a veszteség, ha nem tudják visszaszerezni az erődöt.

-A Zuka erőd túl értékes, hogy Nekrománcor kezekre kerüljön. Az élőholtak nem kaphatják meg azokat a fegyvereket és felszereléseket – aggódott, amire Lucan válaszolt.

-Mégis akkor ki ötlete volt, hogy falat építsünk, ha a föld alól jönnek? – értetlenkedett, amire a kapitány meghökkent.

-Hát, nem minden ellenség a föld alatt utazik egy sereg élőholttal, ugye Lucan? – célzott ezzel rá, majd felnézett. – Minden harcban követni fog? – mutatott fel egy fára, majd Lucan is oda fordult, és nézték Niikát, ahogy egy fán egyensúlyozott.

-Niika! – szólt rá Lucan.

-Láttam a Nekrolordot az erődben. Egy botot használt, hogy irányítsa az élőholtakat. Ha bejutnék és elvenném-

-Akkor nem tudná irányítani a sereget – jött rá Lucan és fejezte be a mondatot.

-És ha elbuksz, mi lesz? Akkor csak szétszélednek. Egyszerre kell mindet támadni, nehogy szétszóródjanak – szólt parancsban.

-Nekem te nem parancsolsz, Kiyoshi – ezzel átugrott egy indára, majd felmászott a falon. Viszont mielőtt beugrott volna visszatekintett Lucanre és mosolygott, majd eltűnt a fal mögül. Ahogy utána nézett, Kiyoshi megfogta őt.

-Nehogy el merje szúrni – szólalt mérgesen. – Irány a főkapu- gyerünk! Mindenki nyomás! – ezzel mindannyian elindultak, hogy benyomuljanak az erődbe.