Niika
Bár az idő máshol rohant, Feldenben a katonák még mindig a Zuka erődöt törték be, ami egy kisebb erőfeszítéssel sikerült is.
-Szétszéledni, keressetek alagút bejáratokat – osztotta ki parancsba a kapitány, és mindenki elindult az erőd belsejébe, szélére, hátuljába. Lucan viszont elindult megkeresni Niikát. Az épületek között keringett, majd valaki leugrott mögé egy tetőről. Ahogy megfordult, meglátta Niikát, de valahogyan most más volt. A szeme, ahol fehérnek kellett volna lennie fekete volt, írisze és pupillája pedig fehér.
-Niika? – kérdezte aggódó hangon Lucan, hangjában viszont egy kis félelem is érezhető volt. Niika oldalra fordította a fejét, ami szörnyen ijesztő volt, hasonlóan, mint a Nekrolord. Majd hirtelen elővette kardjait és Lucanre támadt.
Azon múlott a szerencséje, hogy gyorsan elő tudta kapni a fegyverét és blokkolta Niika támadásait. Megpróbálta nem bántani őt, emiatt sikerült földre esnie. Niika erre lefele fordította kardját és elindult Lucan felé, végül ugrott, hogy fegyverét belé szúrja, de még mielőtt odaért volna hozzá, a levegőben valaki ellökte. A srác oldalra fordult, hogy lássa mi történt.
Kiyoshi volt az és alabárdját Nikkára szegezte. Kettejük közé állt, mintha védelmezné Lucant. Harcoltak, de Kiyoshi láthatóan jobb volt, emiatt Niika visszavonult, majd a kapitány Lucan felé fordult.
-Ő mindig ilyen? – majd kinyújtotta a kezét, hogy felsegítse, de Lucan ellökte azt, jelezve ezzel, hogy nem kér a segítségből, majd felállt magától.
-Sosem! Mármint- néha... de ez más volt – majd az alagutat kezdte nézni, amiben Niika eltűnt.
A Zuka erőd rendkívüli pusztításon esett át. Pár sátrat állítottak fel bent, és Kiyoshi a csatát hallgatta ki, arról beszéltek mindannyian. Közben egy ideges lélegzetvétellel igazolta frusztrációját, de nyugodt maradt.
-Egy újabb veszteség. Előbb Riverstead, most a Zuka erőd – mondta, miközben a térképen mutogatott. – Észak fele tartanak, a főváros felé, Felórába. A következő támadás Ferndale lesz. Szerencsére lassabban haladnak a föld alatt, ami időt ad felkészülni.
-Várj- nem is megyünk utánuk? – állította meg Lucan.
-Az alagutak az ő pályájuk. Odalent túlerőben vannak és vakok lennénk – indokolta.
-De Niika is ott van. Utána kell-
-És Ferndale teljesen lakott. A prioritásunk, hogy odamenjünk és kiürítsük a várost, amilyen gyorsan csak tudjuk – Lucan erre meghátrált. – Hogy ne is említsem, Northwind üzenetet küldött. Egy Krónikás fog csatlakozni hozzánk – erre mindenki meglepetten nézett, hogy milyen fordulatokat vett a történet. Mindenki tudta, ha Krónikás jön, akkor annak az eseménynek jelentősége van valamilyen szempontból, így valahányan akik ott voltak elkezdtek pusmogni.
-Ha Northwind egy Krónikást küld, akkor sokkal komolyabb a helyzet, mint gondoltuk. A Nekrománcorok elleni háború lehet az Idő következő falán lesz – jegyezte meg Alec, majd Kiyoshi Lucan felé fordult.
-Lucan. Mivel nem részesültél rendes katonai kiképzésben, megbízlak azzal, hogy vigyázz a Krónikásra. Egy Feléna nő... pont amilyenekre ráugranál – Lucan annyira megsértődött Kiyoshi kijelentésén, hogy szimplán átugrott az asztalon és a nyakánál fogva a földre terítette a kapitányt, de az őrök lefogták. – Engedjétek! – szólt rájuk, amire engedelmeskedtek, de ő még mindig dühösen nézett rá. Kiyoshi pedig mutatta az őröknek, hogy menjenek hátrább. – Ha meg akarsz küzdeni... akkor legalább fair legyen – ajánlotta fel.
Lucan ütött először, amit a kapitány szépen blokkolt, de a srác a másik kezével alulról mellkason ütötte.
-Ugyanaz az utcai patkány – szólt és vissza támadt. Lucan blokkolta, de Kiyoshi felugrott, lábait a srác nyaka köré rakta és a földre húzta őt, amire felnyögött. – Ne feledd a helyed, Lucan – ezzel eleresztette őt és felállt. Lucan hevesen vette a levegőt, majd a kapitány a katonák felé fordult. – Elutazom a többi királyságba és erősítést kérek. Jövök, amilyen gyorsan tudok – majd megállt és Lucant nézte, és visszafordult Alechez – És vigyétek egy orvoshoz. Ügyeljetek rá, hogy ellátják és jó formában legyen mire a Krónikás megérkezik.
-Igen, uram – szalutált, mire Lucan becsukta a szemeit. Tudta, hogy nem fog tudni egykönnyen elszabadulni, hogy megmenthesse Niikát.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro