Tartaruszban Igneous épp keresett egy házat. Míg a főváros földszintjén boltok és egyéb árusításra szolgáló helyek vannak, addig az első emeleten lakóhelyek, amik körzetekre vannak osztva az alapján, milyen érc terem ott. Ezek alapján van szén-, vas-, emeráld- és gyémánt körzet is és Igneous épp az utóbbiban járt. Egyszer csak bekopogott egy ajtón, ami Borgen leírása alapján Maxwell háza lehetett. Pár pillanattal később pedig ajtót is nyitottak neki.

-Segíthetek, uram?

-A láva medencénél hallottam, hogy K'arthén egyesítéséért harcol – a fickó meglepődött, ahogy ezt mondta.

-Ha! Zaklatni jött ide? Hogy elmondja, mennyire tévedek? Hogy az embereknek nincs joguk beleszólni? Köszönöm, nem kérem! – ezzel becsukta volna az ajtót, de Igneous behajolt, így az ajtót kitámasztotta. Bár fájdalmasan nézett ki, de a srác semmit sem érzett.

-Egyáltalán nem, uram! Egyetértek önnel... épp ezért jöttem. Szeretnék többet tudni az esetről, ha esetleg van szabad ideje – miután a férfi még párszor megpróbálkozott az ajtó becsukásával Igneous feje ellenébe, végül feladta és beengedte.

-Rendben, gyere akkor be – miután a srác már benn volt, Maxwell az ajtót becsapta, mert tudta, hogy ilyen témáról nem szabadna így beszélgetni. – Értékelem őszinteséged, de még dolgoznod kéne azon, mit mondasz nyilvánosan. Hozhatok valamit inni? – ajánlotta fel.

-Igen, azt megköszönném – ezzel a férfi elővett egy vödör lávát, amit Igneous három kortyban lehúzott. – Miért olyan veszélyes szabadon beszélni?

-Hát nem nyilvánvaló? A Magnoritok szinte úgy viselkednek, mint a birkák... nem sértésből. Inkább beolvadnak a többiek közé, minthogy kívül álljanak. – magyarázta. – Amikor Malakai szert tett a hatalomra és megtámadta Szidóniát, mindenki kérdés nélkül követte.

-De mért támadott K'arthén? Hogy kezdődött az egész? – kíváncsiskodott, mire Maxwell a falakon lévő festményeket kezdte nézni, amibe beleolvadt a történet képe.

-Még ezelőtt a... káosz előtt, Szidónia és K'arthén királyságai kölcsönös kereskedést folytattak. Mi láttuk el Szidóniát nélkülözhetetlen ércekkel, és ők cserébe élelemmel szolgáltak el az itt élő embereknek. Mert gondolom láttad, az itteni föld nem alkalmas gazdálkodásra. De minden ok vagy figyelmeztetés nélkül ők megemelték az árakat. Kompenzálásként a tanács elrendelte, hogy mindenki bányásszon egyre mélyebbre, még ha az ellátás is kifogy. Ekkor jutott Malakai hatalomhoz. Egy tervet dolgozott ki, hogy a kereskedést teljesen leállítsák, és készleteinket ehelyett fegyverek gyártására használtuk. Még mielőtt Szidónia észbe kapott volna, K'arthén addigra már délre tartott. Elpusztították a helyet és sóval szórták tele a termőföldeket, így sosem fog nőni rajtuk termés. De hisz tudnod kéne ezt... – miután befejezte a történetet, Igneous felé fordult, mert tudta, hogy a sztori fennmaradt. – Honnan származol te valójában?

-Valahol északon születtem, a királyságokon kívül. Nem Magnoritok között nevelkedtem, és így bennem nincs meg a rájuk jellemző agresszió. Bárhol jártam, az emberek aggódtak, hogy valami veszélyes szörny vagyok. Változtatni akarok, Maxwell – a férfi elmosolyodott őszinteségén, majd egy mély levegőt vett és belekezdett mondandójába.

-Jelenleg egy alagutat ásnak. A tanács úgy rendelte, hogy csak Magnoritok dolgozhatnak ott a láva miatt, de úgy vélem csak azért, mert a Magnoritok nem beszélnek az igazságról. Menj a bányába, ott talán válaszokra lelsz – ahogy Igneous haladt, a Magnoritok furcsán nézték őt.