Este a hold világította be Senn szobáját, de a Protesium dallam is közrejátszott. Megigéző hangja és ciklikus mozgása a szeme mélyére hatolt, majd jött Galleous is, amire gyorsan elrakta a tárgyat.

-Gyere Senn, sétáljunk – invitálta meg. Az este csöndjét tücsökciripelés törte meg. Ketten sétáltak egy parkszerű rész felé, hol egy forrás szeli ketté a lebegő szigetet. – Senn, nem voltam teljesen következetes veled. Hagytam, hogy az érzéseim elhomályosítsák ítéletemet, emiatt akadályozva az edzésedet. Ezért bocsánat – Senn zavarodott volt, nem értette, hogy mit akar.

-Galleous... nincs miért bocsánatot kérned- olyan sokat tanultam tőled – Galleous mosolygott a bókon, mialatt megérkeztek a kis szigetre.

-Mindig is kiváltságom és örömöm leletem mások tanításában, de attól tartok, közös edzésünk a végéhez ér.

-Ezt hogy érted? – kérdezte még mindig zavarodva Senn, amire Galleous békésen szétnézett a helyen.

-Nem használtam dallamot már kétszáz éve. Nem tudlak és nem foglak tanítani sajátod használatára – ezzel elővette Supporium dallamát, azt amelyik már azóta a polcon ült, hogy Senn megérkezett. – Csak ez az egy maradt, a többit másoknak adtam.

-Miért...?

-Mert nincs szükség rájuk – válaszolt, nyomatékosítva a szükség részét. – A dallamok erőt adnak, de el is vesznek kölcsönben... olyan módokon, amiket nem látunk. Mutasd a dallamod – Senn hezitált, de végül elővette és feltartotta. Egymás mellett tartva őket a sötét éjszakát bevilágították. – Protesium dallam, gondoltam, hogy valami hasonlót adott Thalleous. A dallam megvéd téged valahogy, de ne feledd, ez nem hibátlan- nem mindig fog megmenteni. Nem hagyhatod elveszteni az uralmat – majd elrakta a dallamát és Senn is úgy tett.

-Ha te nem tanítasz használni, akkor... ki fog? – érdeklődött.

-Üzentem egy régi tanítványomnak. Mától számítva harmadik napfelkeltekor felmész a szentélyhez Ataraxia felett és ott találkozol új tanítóddal.

A hold fényében az éjszaka is eltűnt, helyét a nap váltotta fel. De a hely más volt, a nap pedig visszájára fordult. A cselekményszálak visszalökték az időt délutánra.