A sivatagban Arén és Igneous egy dűnéről nézték K'arthén falait.

-Az ott a K'arthéni fal. Ha be akarsz jutni ostobábbnak kell lenned, mint egy séfnek, aki gombalevest árul... bár nem teljesen gombaleves, mer' nincs is benne gomba, és úgy próbálja eladni, hogy reméli nem veszed észre – hablatyolt össze valamit, amire Igneous felhúzta szemöldökét a furcsán konkrét példa hallatán. – Nos, miért is akarsz bemenni?

-Az okomat magamnak hagyom. Hogy jutunk át? – kérdezte komolyan.

-Sehogy. A falnak olyan üzenete van az emberekhez, hogy maradjanak távol. Viszont K'arthén azt nem üzenné, hogy nincs mindenhol védve a határ. Indulj nyugatnak a hegy mentén- majd megtalálod az átjárót – mondta neki.

-Köszönöm Arén – majd elindult Igneous az útjára.

-Sok szerencsét, Igneous! Te vagy a legbátrabb Magnorit bolond, akivel valaha találkoztam! Talán újra látjuk egymást – ezzel ő is elindult visszafele a sivatag homokviharában.

Nem sokkal később Igneous áthaladt K'arthén hegyein és bejutott a királyságba. A hely telis-tele volt kővel amerre a szem csak ellát. A közelben viszont egy Magnorit őr jött ki a Kealos [kélosz] hegyből és arra nézett, ahol Igneous volt az előbb, de eltűnt onnan. Odament és a szikla mögé nézett, de nem volt ott senki.

A srác tovább haladt, előbb egy szakadékon kelt át, majd végül megérkezett egy hatalmas helyre, K'arthén fővárosába, Tartaruszba.

Videó helye lenne