Az éjszaka közepén Hydraphel erdeiből zombik és csontvázak jöttek elő, pont egy farm felé tartottak a Pinkolson farmra. Egy kis község él ott, köztük két testvérpár, John és Dani. az idősebbik karddal a kezében ment ki, és elkezdte a zombikat ölni, majd Dani is kijött a pajtából egy köteg szalmával a kezében. Hirtelen John testvérét hívta, de nem nézett rá, mert a zombik még mindig jöttek.

-Dani! Menj, hozd Rozsdit! Siess! – szólt utána, mire a fiatal testvér eldobta a bálát és rohant is, de útját zombik állták. Egy kapa volt mellette nekitámasztva a falhoz, azzal küszködött, hogy azt gyorsan felkapja. Mire viszont felállt, addigra John megölte a zombikat. Ezzel Dani feladta és egy kisebb pajtához rohant, mialatt John és a falu többi lakója a farmot próbálták megvédeni. Viszont odaérve nem tudta kinyitni, így inkább abbahagyta és kopogott.

-Rozsdi! Rozsdi, segítség kell! – ahogy ez elhangzott, az ajtó tárva-nyitva állt, azon pedig egy vasgólem rontott ki. Az ajtó ahogy kicsapódott, úgy ütötte orrba Danit is, aki hátraesett, viszont Rozsdi odament hozzá és felsegítette, majd beszállt a csatába.

Lassan kezdtek elkopni a fegyverek és Rozsdi is kapott egypár ütést. Dani az oldalvonalban állt meg, néha megdobálta a zombikat kővel, mígnem egy hatalmas üvöltést nem hallottak. Mindenki elkezdett megrémülni, hogy mi lehet az, az élőholtak is a hang irányába fordultak.

Luna volt az, aki a sötétből szállt elő és elkezdte az élőholtak támadását. Párat megpróbált volna elégetni, de még mindig csak szikrák jöttek elő, így hát kénytelen volt pofon vágni a mancsával. Az élőholtak visszavonultak és John előlépett.

-Sohasem mertem álmodni arról, hogy egyszer sárkányt látok – szólt lenyűgözve, majd Luna és Abigél megfordult a testérpár felé. – Hálásak vagyunk a segítségéért, hölgyem, de hadd kérdezzem: mi hozta szerény farmunkra?

-Új Végzetlovagokat keresek- és azt hiszem találtam is egyet. A harcművelésed nagyon lenyűgöző – mosolygott.

-Én, mint Végzetlovag? Nem- nem lehet- csak egy földművelő vagyok. Miből gondolod ezt? – kérdésére Abigél elővette a Végzet szemet, hogy válaszoljon.

-Emiatt. Ide hozott a... várjunk... egy pillanat... – szólt, ahogy felemelve a szem elkezdett Dani irányába mozdulni, aki próbálta azt maga elől elhessegetni, de az visszatért hozzá. Ezt mind Abigél és John is észrevették és nézték őt.

-Mi van...? – kérdezte félénken, amire Abigél feléje közeledett kicsit.

-Úgy vélem te vagy a Végzetlovag – a mondat hallatán Dani felpattan, teljes sokkban állt előtte.

-Mi?!

-Mi?! – kérdezték egyszerre testvérével teljes szinkronban, és ha Rozsdi is tudott volna beszélni, ő is ezt kérdezte volna, de csak csikorgott, ahogy leesett az álla.

-A Végzet szem hozzád vezetett – tisztázta a helyzetet a sárkány gazdája.

-De- azt hittem a Végzetlovagok száz éve eltűntek – értetlenkedett.

-Visszatértek és őket keresem. A nevem Abigél – mutatkozott be,

-Dani vagyok. Dani Pinkolson – ráztak kezet, mialatt John megpróbálta megsimogatni Luna fejét, aki tartotta a távolságot.

-Ez aztán... meglepetés... kellemes meglepetés. A kisöcsém egy Végzetlovag – mosolygott büszkén.

-De nem lehetek- nincs bennem... semmi különleges... csak egy...

-Megértem, hogyan érzel. Nem olyan régen még én is földművelő voltam, mielőtt elindultam erre az útra – próbálta őt megnyugtatni.

-Hát mielőtt ti ketten elmennétek megmenteni a világot, jobban tennétek, ha aludnátok estére, és a szüleinkkel is meg kell ezt beszélni – szólalt fel John, beinvitálva a két lovagot.

-Ó, igen! Kérlek, gyere be. Azt hiszem most jöhet egy késő esti nasi! – mosolygott szélesen, egyezve bele bátyja ötletébe.

-Nos, jól jönne egy jó kis pihenés. Gyere Luna – majd mindhárman elindultak be, akiket Luna követett, és Abigél felkapta a lebegő szemet.

Videó további hat rész múlva lenne