Ria és Senn távolabb álltak egymástól, alig hittek a szemüknek. Ahogy egymásnak közeledtek, úgy kerekedtek el szemeik egyre jobban.

-Azt hittem meghaltál... – lepődött meg egyre inkább.

-Téged kerestelek mindenhol. Mikor megtudtam, hogy Thalleous meghalt, azt hittem- – egyszer csak megálltak szemtől szembe egymással, szó szerint csak milliméterek választották őket el. Egymás szemeit nézték, majd hirtelen Hubris szakította őket félbe.

-Ezek szerint ismeritek egymást? – Ria oldalára állt, ahogy ő oldalra nézett, próbálva felfogni, hogy most mi történt valójában.

-Igen... de ez most nem fontos... a küldetésre kell figyelnünk – ezzel elfordult Senntől, és Az Ív felé nézett. Senn kicsit csalódott volt, sokkal kevesebb melegséget érzett a lány felől, mint egykor. Viszont valami nem változott meg teljesen. Ria ugyanazt a lándzsát használta, amit Senn adott neki még Szendáriában, de már látszólag megjárta Ethériát is, mivel enchantolva volt. – Az Ív őrei nem fednék fel, hogy ősdallamot őriznek. Viszont tudtam őket figyelmeztetni, hogy egy támadás közeleg.

-És mennyi időnk van? – kérdezte Onyx, de mielőtt Ria válaszolhatott volna, Masani közbevágott.

-Már itt vannak.

-Ti négyen körbeveszitek őket és hátulról támadtok. Én előre megyek és eléjük vágok. Masani, fedezz minket és tartsd szemmel az erősítést – majd végül Senn felé fordult. – Senn, várj itt, ne mozdulj és maradj csöndben. Nyomás! – ezzel mindenki elindult, Senn pedig ott várt, értetlenül nézve, hogy most mi is történt az előbb.

Az Ív azonban nem csak egy torony a semmi közepén, hanem körbe kisebb őrtornyok figyelték a területet. Egy csapat voltárisz épp az egyiket támadta, oda sietett a négy lovag. Ahogy kezdtek volna harcolni, nyilak haladtak feléjük. Szerencsére nem nagyon sértették őket, mivel Grek gyorsan a többiekre ugrott, hogy fedezze őket. Végül felkelt, majd az utolsó pillanatban kardot rántott, mielőtt nyársvégre kerültek volna mindannyian.

Míg az izgalmasabb rész a hely túloldalán zajlott, addig Senn és Masani még mindig ott várt. A srác már idegességében a lábát rugdosta, tehetetlennek érezte magát.

-Én ezt nem értem... tudja, hogy jól harcolok – panaszkodott.

-Talán csak próbál megvédeni – a srác erre felnézett Masani irányába, aki csak megrántotta a vállát és nem beszélt tovább.

A harc egyre csak fokozódott, majd hirtelen Hubris a torony irányába nézett. Szemei elkerekedtek, ahogy rájött.

-Várjunk... a csapat csak elterelés volt... – ahogy kimondta, a torony teteje felrobbant, bár az obszidián tartotta magát. Mindenki arra nézett, és meglátták, hogy a Haláldalnok az első ősdallamot tartja a kezében. Úgy csodálta, mintha valami újdonság lett volna. Megigézte őt.

Ezalatt Masani is gyorsan reagált.

-Ott vannak már Az Ívnél! Senn, mi most... – mire megfordult, hogy a sráchoz beszéljen, ő addigra eltűnt. Mindenki közül ő reagált a leggyorsabban. – Senn?!

A Haláldalnok és Tygren egyenesen a hídhoz tartottak, majd megálltak. Sötét árny fedte be őket, ahogy Ria a híd túloldalán blokkolta útjukat.

-Állj félre, kicsi lány, vagy sorsod ugyanúgy végződik – emelte fel hangját Tygren, ahogy a távolság elválasztotta őket.

-Túl sokáig vadásztalak, hogy most félre álljak! – ahogy válaszolt, a Haláldalnok úgy lépett előre, így arcát a holdfény világította be.

-Tudod-e ki vagyok?

-Minden ardón ismeri azokat az átkozott jeleket.

-Akkor tudhatod, mi történt azokkal, akik beleavatkoztak a tervembe. Értékelem a bátorságod, de nincs szükség itt vesztegetned az életed. Hadd menjünk békében, és mi is ugyanezt ajánljuk – próbált üzletet ajánlani.

-A béke sosem volt opció, Haláldalnok! Megölted a nagy mestereket, egy háborút robbantottál és lekaszaboltad a klánomat. Miattuk Ardónia Lovagjai harcolni fognak – mondata végére Ria a lándzsáját szorosabban fogta.

-Sajnálom, hogy te ezt így látod – szólalt fel, de már nem kiabált. Egy pillanatig Ria újra gondolja, mit is mondott neki a Haláldalnok, mire Tygren előre lépett és Agresszium dallamát Riának küldte. A lány ijedtébe egy lépést hátrált, majd a semmiből egy Protesium pajzs vette őt körül. Erősen kitartott a dallam támadása ellen, mire Ria a mellette álló Sennre vetette tekintetét.

-Te, emlékszem rád! Igen... gyáván ott futottál, amikor megöltem Thalleous Sendarist – a hang ismerősen ütötte a srác fülét, bár korábban távolról hallotta csak azt, de a név ott ragadt a fülében.

-Tygren! Az a kard nem tartozik hozzád! – tett pár lépést közelebb, ahogy felidézte magában az emléket. Thalleous kardja csak őrölte benne a dühöt, amit iránta érzett.

-Akkor gyere, vedd el... puhány – erre a srác előre rohant, de Tygren a Mobilium dallammal levágta a távolságot, ami egy pillanatra meglepte Sennt, de gyorsan reagált. Nem sokáig harcoltak, mert látható volt, hogy Tygren sokkal jobban használja a kardot.

Ria is gyorsan csatlakozott a Tygren elleni harcba és hátra lökte őt. A Haláldalnokon viszont már látszott, hogy türelme utolsó szálai szakadoznak, így ő is beszállt és földre terítette a lányt.

-Fiatalként egész jól harcoltok, de bolondok voltatok, hogy szembe szálltatok velünk – a Haláldalnok beszéde közben egyre közeledett, míg Ria felkelt. – Talán a neveteket beírják a Krónikákba, miután meghaltatok – idő közben Ria magával rántotta Sennt a korláthoz, majd Tygren energia labdája vette őket célba, de a páros leugrott, így a dallam csak elment mellettük. Zuhanásuknak a nagy feketeség vetett véget.

Videó helye lenne