Meridián a fővárosa Szidóniának. A kikötőbe egy hajó futott be, majd az emberek szép lassan halk puffanásokkal ugrottak ki. Majd hirtelen minden megremegett, ahogy egy kőszerű lény ugrott le a hajóról. Igneous volt az, aki mosolygott, végül elindult a városba.

Mindenki gyanakvóan tekintett rá, mivel Magnorit és Szidóniában van. Egy ajtó fele haladt, ami felett egy tábla lógott, „Fletcher vesszők". Bekopogott és bement.

-Hát nézzenek oda! Téged meg hunnan bányásztak föl? A högynek van neve is? – Igneous kicsit megijedt, de rögtön válaszolt is.

-A nevem Igneous. Arénhez jöttem – az illető erre nekidőlt a falnak, mintha nem is érdekelné.

-Vannak, akik Arénnak hívnak, mások csak Fletchernek. Azok, akik nem kedvelnek ötletesebb nevekkel állnak elő – majd visszanézett Igneousre és sokkal kényelmesen kezdte kezelni a dolgokat. – Mit szeretnél?

-Galleous küldött, azt mondta-

-Galleous még életben van?! – zavarta meg mondanivalóját meglepetten. – Már bizonyára túlhaladta az Idők Falának korát is! Na de, miért is küldött egészen idáig téged, ha? – Igneous lassan elkezdte elveszíteni a türelmét, így határozottan ki is bökte, miért jött.

-Be kell jutnom K'arthénba – Arén erre elindult az asztal irányába.

-Ó, az egy remek ötlet, miután végeztél, a Pokolt is meglátogathatnád – humora nem tűnt túl humorosnak. – Mégis mit akarsz, megöletni magad? – ezzel leült az asztalhoz. – Még ha szeretnék is átkelni Szidónia homokbuckáin és valahogy téged K'arthénba juttatni, többre lesz szükségem, mint Galleous szavaira költségként – Igneous már nagyon feszült volt és egy pár aranyat hajított elé az asztalra, amik egy kis koppanással értek földet. A kereskedő felnézett rá és mosolygott.

Észak fele tartottak Szidónia homokos területein át. Útjukon közben megálltak egy városban, Kaeruban [kéru] is.