A múlt fájdalmáról
Egy kis edző területen Senn és Val együtt gyakorolt. Senn készült megidézni a dallamát első alkalommal, Val pedig figyelte.
-Gyerünk Senn, mindjárt megvan – biztatta, mire egy energiapajzs keletkezett Senn kerül, majd eltűnt.
-Ha! Láttad ezt? – mondta izgatottan.
-Olyan volt, mint egyfajta energia pajzs – Senn pihent egy kicsit, majd Val felé fordult.
-Van más dallamod is a szárnyaidon kívül? – kérdezte.
-Hát van egy Aggresszium dallamom, de... Galleous nem szeretné, ha edzés alatt használnánk – ezzel lenézett a műhely felé. – Azonban... Galleous nem néz minket. Gyere – mosolygott, majd távolabb ment, Senn pedig követte. – A legtöbb dallamot a testeddel is tudod használni, de az Aggressziummal képes vagy az energiájukat átvezetni egy jogaron vagy fegyveren is. Nálam most nincs egy sem, szóval... – ezzel kilőtte Aggrobbanás dallamát és az lakanyarodott a kovácsműhely felé, és beleütközött a falba. Mindkettejük szeme elkerekedett. – Most... ideje lenne elhúzni innen. Gyerünk! – ezzel leugrottak egy másik szigetre, amin keményen értek földet.
-Hát, ez jó volt – mosolygott Senn.
-Hé, akár rosszabb is lehetett volna – nevetett Val. – Galleous utája a dallamokat... főleg az Aggressziumot – majd leültek a sziget szélére egymás mellé, onnan nézték Ataraxiát.
-Mondta, hogy már nem használ dallamokat... de azt nem, hogy miért.
-Sok minden marad rejtély Galleousről. Annyit tudok csak, hogy régen... ardónokat tanított dallamhasználatra – ahogy beszélt, Galleous körbejárta a műhelyet komoly arckifejezéssel Ataraxiát nézve. – A Nagy Háború idején úgy hiszem sok tanítványa és testvére is meghalt. A dallamokat hibáztatja ezért- az ősdallamokat okolja a háborúért.
-Mit gondolsz?
-Úgy hiszem, több van a háttérben – mesélte. – Miután végzett a tanításommal, visszaküldött Mendóriába, hogy ott tanuljam meg a dallamhasználatot. Szerintem tudta, hogy háború közeleg – majd elcsendesedett egy pillanatra és folytatta. – De most visszatértek a voltáriszok... és a háború elkezdődött. Az edzésnek vége.
-Igazad van. A családomat a voltáriszok ölték meg... és semmit sem tettem, hogy megbosszuljam.
-Ez nem teljesen igaz. Sok mindent tanultál, amik segíthetnek neked egy harcban. Talán ideje lenne csatlakozni az igazi csatához – Senn elgondolkozott, majd visszanézett a naplementére, ami a lebegő szigetek között kezdett eltűnni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro