Izuku szemszöge:

Aika Shoto és Izuku újdonsült kapcsolatából fakadó öröme nagyjából nyolc óráig tartott. Mikor reggel Shotoval közösen értek le az étkezőbe, a lány rájuk mosolygott, de nyomban visszafordította a fejét a telefonjára.

Sápadt volt, és hozzá egyáltalán nem illő módon a körmét rágta idegességében. Sebesen olvasott valamit, de Izuku nem tudta kitalálni, mi lehet az. Aika különös viselkedése másoknak is szemet szúrt.

– Deku-kun... valami történt Aika-channal? – kérdezte halkan Uraraka, mikor teát töltöttek maguknak. – Olyan... nyugtalan.

A melléjük lépő Ashido hevesen bólogatott.

– Furcsa az egész, én mondom nektek – morogta a lány. – Mi lehet ennyire kiakasztó Aika-chan számára?

Az eset Kacchan figyelmét is magára vonta.

– Mi ilyen idegőrlő, Bakaguro? – hajolt át a lány válla fölött, és a csuklóját megfogva maga elé tartotta a telefont.

Szemét összehúzva olvasott, majd döbbenten elengedte Aika kezét.

– Ilyen nincsen bassza meg... – hebegte. – Csak nem?

Aika halálos komolysággal ránézett, és aprót bólintott.

– Nem igaz! – csattant fel Katsuki, s előkapta a saját telefonját.

– Kacchan, mi az?

– Mi?! Ez! Nézd, Deku! – Bakugo dühösen odacsörtetett hozzá, és az arcába tolta a mobilt. – Annyira el voltunk foglalva a fesztivállal, hogy fel se tűnt nekünk! A tanárok meg persze nem szólnának, hogy szakadna rájuk negyven bukott diák korrepetálása!

– Pár napja még rendőrségi titok volt – tette hozzá Aika. – Viszont nem tudták sokáig véka alá rejteni.

Izuku kíváncsian végigfutotta a sorokat.

Második betörés az évben

Október tizedikén, éjjel két órakor ismeretlen támadók hatoltak be a Tartarus börtönbe, s a méltán hírhedt, All For One nevű gonosztevő nyomtalanul eltűnt. Az eset nagyban hasonlít az alig két hónapja történt szöktetésre, amikor Hősgyilkos Stain oldott kereket. A halottak száma tizenhat, sérültek nincsenek.

A japán bűnüldözési szervezetek – a képességek feltűnése óta először – közösen kérelmet indítottak több közeli ország felé is, hogy minél hamarabb megoldják az egyre elharapódzóbb incidenseket.

Amennyiben külső segítséget vagyunk kénytelenek igényelni, feltehetjük a kérdést, hogy annyi időn át birtokolt vezetői szerepünket a Képességügyi Nemzetközi Tanács-ban még indokoltnak tarthatjuk-e.

Cikkünk írója a következő sorokban kitér a nemzetközi kapcsolatokra a Képességügyi Bűnüldözési Hivatal...

Izukunak meg kellett kapaszkodnia a konyhapult szélében. Shoto azonnal alátolt egy széket, s ő erőtlenül lehuppant rá.

– Lehetetlen... – suttogta.

Erre már többen is elővették a telefonjukat.

*

Mire eljött az ebédidő, az egész iskola kívülről fújta az esetet.

– Nem tudtok semmit? Hiszen mindig titeket pécézett ki a Szövetség – lépett oda az asztalukhoz Shinsou.

– Fogalmunk sincs – rázta a fejét Ojiro.

– Sajnos semmit sem tudunk, csak amennyit a média is leadott – pörgette a cikkeket a telefonján Hagakure. – Pedig azt hittem, idén már csak a hősavatás lesz az izgalmas.

– Ez nem izgalmas – mordult fel Aika rekedten. – Ez egy katasztrófa előjele.

Erre mindenki értetlenül nézett rá, kivéve Katsukit, aki komor tekintettel evett tovább.

Izuku ekkor jött rá, hogy Kacchan sokkal jobban be van avatva a történésekbe, mint bármelyikük.

*

– Szerintem beszélnünk kéne Aikával – nézett fel délután a házi feladatáról.

Todoroki szobájában ültek, és igyekeztek átrágni magukat a tömkelegnyi feladatsoron, amit a tanárok zavarodottságukat palástolva adtak fel nekik. Shoto, mintha csak erre várt volna, becsapta a matekfüzetét.

– Nem tudok koncentrálni – sóhajtott, és hanyatt dőlt a padlón. – Aika tud valamit, és azt Bakugo is tudja. Ezek összeesküsznek ellenünk.

– Na, ne mondj ilyet – Izuku négykézláb járva megkerülte a kis asztalt, és a barátja mellé dőlt.

Már egyáltalán nem érezte magát zavarban, hiszen tegnap átbeszélték az éjszakát, s ő végül a felemás fiú karjaiban aludt el. Hihetetlen volt, milyen gyorsan megszerette és megszokta az érzést. Nem is érette, eddig hogy bírt létezni nélküle.

– Biztos van valami magyarázatuk.

– Akkor azt Aika miért nem osztotta meg velem? – kesergett Shoto.

– Nem tudom. Kacchan és ő egy ideje sokkal jobban megértik egymást. Valami minden bizonnyal van köztük.

Izuku tudta, hogy ez a gyerekkori barátja felől erőteljes szerelemben nyilvánul meg, ám Aikában bizonytalan volt. Ilyen téren a lány kész rejtélynek számított.

– Úgy tudtam – sziszegte Shoto. – Bakugo nyilván kihasználta Aikát, és rávette, hogy elmondja neki minden titkát, miután behálózta az alattomos...

– Shoto! – ült fel Izuku. – Ne beszélj badarságokat! Kacchan sosem volt a kígyó módra áskálódó fajta, Aika-chan pedig minden bizonnyal nem esett volna bele egy ilyen...

– Masaru és Yuudai elhitették vele, hogy az apánk hobbija a muffin sütés – vágott a szavába Shoto. – Nem láttad te még azt a kínt, ahogy Todoroki Enji kötényben caplat Aika után, és igyekszik csinálni, amit a nevelt lánya mond.

Izuku prüszkölve felnevetett.

– M-Micsoda?! Mégis mikor...

– Nyáron történt, nem sokkal a tábor után. Az apám persze igyekezett Aika kedvére tenni, hogy minél hamarabb kiheverje a szeme elvesztését. Szerintem még mindig élénken él benne az a nap. Kisütött vagy ötven süteményt.

Izuku hanyatt dőlt a kacagástól.

– Ilyet sem hallottam még! A második számú hős sütit süt...

– Rózsaszín, fodros kötényben, mert csak az volt jó rá – tette hozzá vigyorogva Shoto, Izuku pedig már levegőt is alig bírt venni.

Mikor csillapodni kezdett a nevetése, nehézkesen, az oldalát szorongatva ismét felült.

– Tehát... Kacchan nem használta ki Aika-chant, nyugodj meg. Csak nagyon szoros barátság alakult ki köztük, ennyi. Ha átmegyünk Aikához, biztosan be fog avatni minket is. Hiszen az unokatestvére vagy, én pedig jó barátja.

– Egy próbát megér – nyújtózkodott Shoto. – Üsse kő, menjünk.

Este tíz óra is elmúlt már, így halkan osontak át a lányok folyosójára, nehogy Iida megneszelje a szabálysértést. Mikor Aika ajtaja elé értek, az rögtön kinyílt.

– Hallottam, hogy jöttök – mosolygott rájuk a lány. – Bújjatok be.

Vak szemén most nem volt szemfedő, így Izuku egy kissé elszomorodott az arcát átszelő sebet látva. A szeme színe pedig még mindig egy árnyalatnyival eltért az egészségesétől.

Izuku cseppet sem lepődött meg, mikor a szobába lépve Kacchant pillantotta meg. A fiú Aika ágyán üldögélt, a szokásos helyén. A padlón előtte egy papír hevert, amire a kezében tartott ceruzával hosszú listát írt fel.

– Mi van? – pillantott fel a párosra. – Megvolt a mai meleg pornó?

– Kacchan! – Izuku egy pillanat alatt elvörösödött.

– Hagyd már – szólt rá Katsukira Aika. – Jó is, hogy jönnek, lehet, hogy többet láttak.

– Te vagy az, aki a legtöbbet látta, mert te harcoltál vele! – csattant fel a szőke.

– De ha...

– Aika, fogd már fel: Ez a kettő jelen esetben teljesen haszontalan.

– Miért vagyunk haszontalanok? – vonta fel a szemöldökét Shoto.

– Aikával összeírjuk az All For One által használt képességeket. Valamennyit mi is láttunk, s most a netről bogarásszuk ki, hogy kiét vette el és mikor.

– Minek kell az nektek? – értetlenkedett Izuku. – Mit tudtok, amit mi nem?

– Ezt eddig én se tudtam, nyugi – mordult fel Katsuki. – Aika ma avatott be teljesen.

– Mégis mibe?! – Shoto hangja kétségbeesettre váltott. – Mit titkolsz a család elől, Aika?!

– Sok mindent – legyintett a lány. – Azonban most a legrelevánsabbról van szó.

– Mi az?!

Aika nagyot sóhajtott.

– Üljetek le. Hosszú lesz, de igyekszem gyorsan összefoglalni.

Shoto és Izuku Katsuki mellé telepedtek, Aika pedig velük szemben foglalt helyet.

– A lényeg, hogy van egy nagybátyám, Akaguro Kenji, aki az apám öccse. Ismert neve Sam, s ő a legkörözöttebb bérgyilkos a világon. Ő tört be mindkét alkalommal Tartarusba, ő szabadította ki az apámat, s most ő tette el láb alól All For One-t.

– Honnan tudod, hogy megölte? – hebegte Izuku.

– Másért nem ment volna érte – morogta Aika. – Kenjinek nem kellett más, csupán All For One képességei.

– A képességei? Kényszerítette, hogy adja át neki a képességeit? – kérdezte Shoto.

Aika azonban a fejét rázta.

– Korántsem. Kenjinek nem volt szüksége All For One együttműködéséhez. Ebben rejlik a képessége. Nehezebben, mint a Gonosztevők Szövetségének volt vezetője, de szintén képes örökre ellopni mások erejét.

– Át is tudja adni másnak? – kérdezte csillogó szemmel Izuku.

– Nem – intette le Aika. – Csupán lopni képes.

– Nem értem – rázta a fejét Shoto. – Hogy képes ellopni más erejét úgy, hogy utána nem tudja tovább adni?

– Kenji képességét Tolvajnak hívják – mondta lassan Aika, mintha nehezére esne elmondani az információt. – Apámhoz hasonlóan a vérhez kötött, hiszen az öccse. A lényeg, ha Kenji elfogyasztja az egyén testében lévő összes vért, örökre megszerzi belőle a képességét.

– Az... az összes vért? – suttogta döbbenten Shoto. – De hát az majdnem öt liter egy felnőtt férfi esetében!

– Fogalmam sincs, hogy csinálja – vonta meg a vállát Aika. – Valószínűleg a képessége része, hogy ennyi vért képes a gyomrába venni egyszerre, de az is lehet, hogy részletekben fogyasztja el; nem tudom. A legfontosabb az, hogy meg kell tudnom minél pontosabban, mennyi képességet birtokol a világ legerősebb gonosztevője, aki még a képessége használata nélkül is fel tudta venni a harcot velem, az apámmal, s a legtöbb ellenségével.

– Hogyan?! – kiáltott rémülten Izuku. – Azonnal szólnunk kell a tanároknak, All Mightnak...

– Az a lehető legrosszabb, amit tehetünk! – pattant fel Aika, mire Katsuki dühösen nézett Izukura. – Már azt is bánom, hogy ti hárman tudjátok mindezt... ha Kenji megtudja, hogy elmondtam másnak... ha nyilvánosságra kerül... ti nem ismeritek őt! A tökéletesség embere, soha, semmit sem hibázott el, és világéletében csak a saját érdekeit nézte! Ha megtudja, hogy tudtok erről, hogy kikotyogtam a titkait, megöl titeket, s mindenki mást, akit valamennyire is szeretek!

Aika szemébe könnyek gyűltek, s a lány remegni kezdett.

– Engem életben fog hagyni, mert az apám még valamennyire fontos neki, de titeket... olyan szinten fog bosszút állni, amit nem bírnék el ép ésszel.

Shoto tett egy bizonytalan lépést Aika felé, ám Bakugo gyorsabb volt nála. Felugrott a futonról, és átölelte Aikát, aki hevesen, biztonságot keresve a mellkasába fúrta a fejét. Shoto elhűlve meredt a párosukra, míg Bakugo rezzenéstelen arccal farkasszemet nézett vele. Izuku ekkor szögezte le magában, hogy Kacchan ezt a szerelmet nem pár hét alatt fogja kiheverni.

– Nem beszélhetünk, mert azzal az osztályt, a Todoroki családot, a tanári kart, de még külsősöket is veszélybe sodornánk, Aikát pedig visszarabolnák abba a helyzetbe, amiből pont te szabadítottad ki – mondta Katsuki Shototnak. – Tartsd tiszteletben, és higgy a szavainak.

Az ifjú Todoroki először úgy tűnt, nekiesik a szőkének, ám végül csupán sóhajtott egy nagyot, és leült a padlóra. Katsuki követte a példáját, magával húzva Aikát, aki még mindig reszketett. Izuku melléjük térdelt.

– Úgy sajnálom, Sho-chan... – motyogta Aika.

– Nem a te hibád – igyekezett nyugtatni Shoto. – Viszont muszáj kitalálnunk valamit.

– Erről beszéltünk, mielőtt ránk törtetek volna – morogta Katsuki. – S most, hogy már ti is benne vagytok a javában, meg kell védenetek a titkot.

– Ahogyan magatokat is – nézett rájuk komolyan Aika, és kihúzta magát. – Az apám megkérte Kenjit, hogy tanítson engem egy évig, így ismerem a harcstílusát, s meg tudlak tanítani titeket legalább a védekezésre. Elmenekülni nélkülem nem lesztek képesek így.

– Aika, miért hiszed, hogy nem tudnánk felvenni vele a harcot? – kérdezte Izuku kissé sértődötten. – A legjobb hősképzőbe járunk, és a legkiválóbb osztály tagjai vagyunk, akik már gonosztevőkkel is harcoltak. Legyőztük Chisakit...

– Chisaki könnyed sétagalopp a nagybátyámhoz képest – sziszegte a lány. – Izu, hidd el, nem nézek le titeket, csupán egy olyan emberről beszélek, aki világéletében ölt minden gond nélkül, s aki egyszer használta ellenem a képességét, akkor is játszi könnyedséggel sodorva engem a halál szélére. Nem becsüllek alá, hanem féltelek a lehető legnagyobb gonosztól, ami erre a világra született.

– Akkor mégis mit tegyünk? – kérdezte Shoto, és átkarolta Izuku vállát, aki szégyenkezve lesütötte zöld szemeit.

– Segítek nektek felkészülni – mondta határozottan Aika. – Mostantól minden nap edzeni fogtok velem, ami a képességeteket és a fizikai állóképességeteket is fejleszteni fogja. Hasznotok lesz belőle az iskolai edzések során, és talán túl fogjátok élni, ha ott lesztek, amikor ismét találkozni fogok Kenjivel.

– Mindenképp ott leszünk, ez nem is kérdés – szorította meg Aika kezét Katsuki, aki erre Izuku legnagyobb döbbenetére elpirult. – Nem hagyjuk, hogy egyedül nézz szembe ezzel az őrülttel.

– Ahogy mondod – nézett Bakugora Shoto, és bólintott.

– Vagy négyen küzdünk meg vele, vagy sehogy – mosolygott Aikára bátorítóan Izuku, mire a lány csillogó, vörös szemeibe hála és bizakodás költözött.

Yahho, mindenki! Igen, teljes nyugalommal kövezhettek meg amiért semmiféle részt nem köhögtem fel mostanában, de egyszerűen soha nem volt időm írni. A karácsonyi időszak kikészített, ahogy az egész november is. Nincs időm, nincs energiám, sajnálom. Ilyen esetben pedig lehet rengeteg ötletem, egyszerűen nem tudom őket leírni. Nem ígérek semmit, hiszen sosem tudom betartani, de esküszöm, igyekszem. Csak egyszerűen nem bírom a tempót.

A következő részig minden jót!