"Ez érdekes lesz"
Gondolta Kaín mialatt a tetőkön sétált. Mások megijedtek, meginogtak volna, de Kaín megtanulta, hogy a félelem akkor kell amikor baj van, és ha meginog meghal. Ezek elég nyomós érvek amellett hogy ne tegye egyiket sem.

Könnyedén haladt a meredek cserepeken, amik minél közelebb ért a céljához annál régibbek, töredezettebbek voltak. Körbenézett.

Az utcák szutykosak voltak alatta, koldusok kuporogtak a földön. A bűz másnak orrfacsaró lett volna- de ő már hozzászokott. Egy pillanatra eszébe jutott a nyomozó illata- frissen sült kenyér, és a becsület bűze.

Kaín kicsit billegett a tetőn, majd elvigyorodott.

Ha egy kis esze van, ide nem követi őt.

De nem lesz annyi esze.

Remek szórakozás lesz.

Kaín maga is meglepődött volna talán ha tudja mennyire igaza volt.

Jonathannak nem állt szándékában elengedni a prédáját.

Sosem járt még ilyen mélyen ezeken az utcákon. Az emberek ellenségesen méregetik, a lába után köpnek. Begyorsít, biztos magában. Tudja, hogy itt van. Itt kell lennie.

Némi kérdezgetéssel és pénzzel, sikerült kicsikarni, hogy hol lehet. Egy fogadó-bordély, ugyanolyan elhanyagolt és büdös mint a többi ház az utcában. Jonathan bement.

Egy terebélyes, korosodó asszony ült a pult mögött, annyi festékkel az arcán, hogy házat lehetett volna vele vakolni.
Ránézett a bejövőre, majd tubákot szipákolt fel.

-Ki vagy, és mit akarsz itt?

-Kaínt keresem

-Barátja vagy talán?

-Igen.

Magát is meglepte, hogy milyen könnyen jött a hazugság.
"A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve"- gondolta, majd elindul a szobához ahol Kaín van.

Kinyitotta az ajtót, mire valaki beleszaladt a mellkasába.