Onnantól kezdve, hogy megvertem, kerülni kezdett a srác.
Szinte a fellegekben jártam, amikor láttam, hogy nincs veled.
Már napok óta nem éktelenkedett rajtad semmi folt - nem szégyenített meg, nem bántott.
Én mégis legbelül undorodtam magamtól, hiszen azt a dolgot tettem a fiúval, amit ő veled.
Én a biztonság jegyében, ő nem tudom miért.
De egy és ugyanazon módszert használtunk.
Ütöttünk.
Tudod, meglepődtem, hogy ezek után is odajöttél hozzám.
Sőt, még beszélni is mertél jelenlétemben.
Amint meghallottam édes hangodat tudtam, jól cselekedtem.
Megköszönted, hogy megmentettelek - még ha a neveden és osztályodon kívül nem is tudtam rólad semmit.
Elmondtam neked, hogy nagyon féltettelek és nem akartam, hogy az a patkány akár egy ujjal is hozzád érjen.
Te csak mosolyogva adtál puszit arcomra, ahogy rögtön felpattanva mentél órádra - de előtte kacagva adtad meg telefonszámodat, majd sietősre is vetted a figurát.

Mondd csak, Jeongin. A kacagás is csak egy álca volt?