Azóta, hogy átmentünk Johnnyékhoz nagyon sokat sírtam. Johnny nem írt rám így nem is beszéltünk. De a suliban sem beszéltem senkinek Johnnyról. Még Heidivel sem. Amikor viszont pénteken hazaértem a suliból furcsa ötletem lett. Nem tudom miért és hogy jutott az eszembe de csináltam egy örültséget. Rá írtam Johhnyra.
-Szia!
-Szia!
-Van egy kis időd? Valamit el kell mondanom.
-Persze! Mond csak.
-Hát... hol is kezdjem. Szóval. Ugye mondtam, hogy szerelmes vagyok valakibe. Hát a helyzet az, hogy akibe szerelmes vagyok az.... te vagy.
Itt aztán rájöttem mit is csinálok és, hogy elküldtem az üzenetet amit látott is. De amit ezután csináltam az sem segitett.
-Nehogy elhidd ám. Csak vicceltem.
-HAHAHAHA...
-HAHAHAHA...szóval ne vegyél komolyan. Na szia!
Ezután kikapcsoltam a wi-fi-t és befeküdtem az ágyba és a párnába nyomott fejemmel ordítottam.
-Miért csináltam ezt?! Hogy lehetek ekkora hülye?!-ércelődtem magamban. Ezek után egész estig gondolkoztam mi legyen ezután. Mert én biztos, hogy elsüllyedek szégyenemben, ha a közeljövőben a szeme elé kell kerülnöm.

Johhny szemszöge:

-Hát... hol is kezdjem. Szóval. Ugye mondtam, hogy szerelmes vagyok valakibe. Hát a helyzet az, hogy akibe szerelmes vagyok az.... te vagy.
Teljesen lefagytam. De amit művelten az nagy ostobaság volt.
-HAHAHAHA...
Miért csináltad ezt? Hülye, hülye, hülye...
-HAHAHAHA... szóval ne vegyél komolyan. Na szia!-miután ezt írta lelépett. Nem tudtam, hogy most tényleg komolyan gondolja-e. De valami azt súgja, hogy igen.
-Johhny!!!-otdította anyám.
-Mondjad!
-Na kivel beszéltem az elöbb?
-Nem tudom. Kivel?
-Hát Chloe anyjával. Átjönnek a hétvégén megünnepelni a szülinapodat.-a szívem az utolsó résznél kihagyott egy ütemet. El is felejtettem, hogy szombaton lesz a szülinapom. És csak bámultam magam elé.
-Johhny. Föld hívja Johhnyt. Haló.-hadonászott a fejem előtt anyám.
-Ja bocsi csak kicsit elbambultam.
-Na örülsz Chloeéknak?
-Persze. Miért ne örülnék?-mondtam izgatottan, holott belül nagyon is aggódtam. Nem tudom, hogy viszonyulnak, majd Chloehoz ezután a beszélgetés után. De mindenesetre várom a szombatot. Remélem megtudjuk beszélni.

Chloe szemszöge:

Anyu este bejött a szobámba.
-Szia kicsim. Képzeld kivel beszéltem az előbb.
-Kivel?
-Johhny anyjával. Képzeld. Szombaton lesz a szülinapja és még vagyunk hívva. Mit szólsz?
-Nagyon jó. Alig várom.-mondtam tettetett izgatottsággal, miközben nagyon is aggódtam. Féltem Johhny szemébe nézni. Ez után a beszélgetés után nagyon is.

*szombat délután 2*

Johhny szemszöge:

Egész nap készülődtem. Már csak percek kérdése és Chloeék megérkeznek. Nem tudom, mit fogok neki mondani, de nagyon izgatott vagyok.
Pár pillanat múlva megszólalt a csengő...

Chloe szemszöge:

Nagyon ideges vagyok. Most érkeztünk meg Johhnyékhoz és szállunk ki a kocsiból. Hezitálok a kiszállásnál, de végül kilépek az autóból és követem anyukám az ajtóig.
Izgulok. Talán kicsit túlöltöztem. Mi van, ha Johhnynak nem tetszik? A gondolattól görcsberándult a gyomrom, de mindezek ellenére megnyomtam a csengőt, amit Johhny szinte azonnal ki is nyitott. Nagyon helyes volt, és elegáns.
-Jónapot! Szia Chloe. Csinos vagy.
-Köszi. Te is jól nézel ki.-mondtam enyhén elpirulva.

Johhny szemszöge:

-Jöjjenek csak be.
Amint bezártam az ajtót Chloe anyukája megszólalt.
-Hol találom anyukádat?
-A konyhában van tessék nyugodtan bemenni.
-Köszönöm Johhny. Érezzétek jól magatok.
-Meglesz.
Felmentünk a szobámba, majd leültünk az ágyra.
-Boldog szülinapot!-mondta amint át nyújtotta a kezében tartogatott csomagot. Egy régi fénykép volt rólunk, ahogy éppen játszunk.
-Nagyon szépen köszönöm.-mondtam majd megöleltem.

Chloe szemszöge:

-Mikor jön a többi vendég?
-Csak mi leszünk. Nem hívtam mást.
-Mi? Még Lilyt sem?
-Miért kellett volna meghívnom?
-Mert a barátnőd.
-Jah hát igen. Arról lehet, hogy egy picit füllentettem.-nem értettem semmit, mégis megkönnyebbültem az elöbbi szavaitól.
-Mi? De miért? És akkor ki Lily?
-Lily az egyik legjobb barátom és megkértem, hogy játssza el, hogy a barátnőm.
-De miért?
-Mert nem akartam, hogy megtudod kit szeretek.
-Miért? Kit szeretsz?
-Nem fontos. Neki úgyis más tetszik.
-És ezt honnan tudod?
-Ő mondta...-csalódottságot véltem felfedezni Johhny arcán.
-Nem értem azt a lányt. Hogy nem látja, hogy milyen tökéletes vagy?
-Tökéletes?
-Öhm... Inkább hagyjuk.-érzem,hogy elpirulok. Ez így nagyon nem jó.
-Rendben. Én nem eröltetek semmit.

A nap további részében nagyon jól elvoltunk. Azthittem kínosan fogom magam érezni a múltkori után, de nem. Felszabadúlt voltam és boldog. Minden egyes pillanattal egyre jobban beleszerettem Johhnyba.
Már odakint rég sötét van amikor anyám bejön hozzánk a szobába.
-Gyerekek ágyazzatok mostmár meg.
-Akkor most megyünk?-kérdeztem.
-Nem Chloe. Maradunk éjszakára.
-Ez most komoly?!-kérdeztem egy amolyan "Úristen, de izgatott vagyok" arckifejezéssel. Érzem, hogy ez az éjszaka sorsdöntő lesz...

(Sziasztok! Huh. Tudom. Naaaaagyon rég nem volt rész. És ezért bocsánatot kérek azoktól a csodálatos emberektől akik olvassák még egyáltalán a könyvem. Ha még mindíg itt vagytok akkor millió puszi nektek😘😘😘. De igazából azért nem volt ihlet, mert a barátnőm akiről elkezdtem írni a könyvet szakított a barátjával és most van másvalakije így nem nagyon volt ötletem az íráshoz. Remélem mostmár lesz ihletem, hogy nem kell a valósághoz viszonyítanom minden egyes részletet. Akik még itt vannak azok ha jelzik ezt kommentben azt nagyon megköszönném. Nagyon nagy motiváció lenne🥺. Előre is köszi. A következő fejezetben találkozunk!)