Miután bemutatkoztam, célba vettem az üres kanapét hogy ledőljek egy kis időre, mert az új hely által okozott adrenalin löket alább hagyott és már alig álltam a lábamon. De mielőtt elértem volna a hőn áhított tárgyat (bútort), sajnos elém állt valaki.
- Szia Midoriya! Vagyis JustBlood. Emlékszel rám??- kérdezte a lány. Hogy is felejthettelek volna el Toga Himiko?
- Emlékszem rád Toga. De ha nem haragszol, én most oda leülök.- mondtam majd lehuppantam a kanapéra.
- Jajj, persze, bocsii.- mondta, majd leült mellém.- Amúgy miért gondoltad meg magad?- kérdezte.
-Rájöttem hogy nem vagyok oda való...- vagyis ráébresztettek...tettem hozzá magamban.
- Oh, hát én soha nem is gondoltam hogy közéjük való vagyok. Tudod nekem az a képessége hogyha egy embernek megszerzem a vérét akkor fel tudom venni az alakját. Persze nem örökké.- mondta, mire meglepődtem.
- Tényleg?- kérdeztem vissza.
- Igen...- nevetett fel- ugye milyen furcsa. Ilyen képességgel ha akartam volna se lehettem volna hős.- jelentette ki majd rám mosolygott.- És itt hogy érzed magad?- kérdezte végül.
- Mint, mint aki haza ért.- mondtam ki, mire megölelt. Na erre nem számítottam, így csak ültem ott kerek szemekkel és próbáltam felfogni a helyzetet.
- Bocsi, csak nagyon örülök neked. De most gyere, megmutatom a szobádat.- mondta, és elengedett, de cserébe elkezdett rángatni egy számomra még ismeretlen irányba.
- Ez lenne az.- nyitott be egy teljesen letisztult ajtón, ahol egy teljesen átlagos szoba fogadott.- Meglepődtél,mii?- nevetett.- Ha akarod akkor kitapétázhatod vagy kirakhatod a késeidet mint én. De most magadra is hagylak. Amúgy nem leszel ide bezárva vagy ilyesmi, oda mész ahova akarsz. Csak ha Shigaraki hív minket akkor akció van és jó ha nem maradsz le róla.- mondta majd ki is ment, magamra hagyva a teljesen letisztult szobámban. Ezt majd egy kicsit át kell alakítanom.
Úgy gondoltam hogy meglátogatom anyámat, mármint bámulom kicsit messziről.
Felkaptam a fejemre a kapucnit, majd klisésen ugyan, de távoztam az ablakon.
Felmentem a szokásos épület tetejére, és hosszasan bámultam ahogy anyám kinnt ül a ház előtti széken, kötöget, és közben azt várja, mikor térek végre haza. A szívem bele fájdult szomorú látványába....hogy tehetem én ezt vele?!
De sajnálom, nem mehetek haza.
Kicsit elkalandoztam,de gondolataimból jól kizökkentett egy hangos sikoly.
Bármennyi közül felismertem volna. Ez az édesanyám sikolya volt.
Azonnal lenéztem, és megláttam egy gonosztevőt aki éppen anyám felé közeledett, de mielőtt oda érhetett volna, szembe találta magát az előtte elsuhanó késemmel. Nem állt szándékomban megölni, csupán elriasztani.
Mire felnézett, és amint meglátott rögtön otthagyta anyámat és elment.
A riadt nő csak nézett ki a fejéből, sokkolta az eset úgy tűnik.
Majd miután leesett neki hogy mi is történt, a tető felé pillantott, amin én épp csöveztem. Oh, a rohadt életbe. Most kereshetek új "rejtekhelyet" a figyéshez. Na szerintem most szépen elhúzok innen. Felvettem a kapucnimat és elindultam...volna.
-Na te meg ki vagy? Már ne sértődj meg de elég gyanúsan festessz.- szólított meg kemény barátom.
Már rossz aki rosszra gondol én Kirishima Eijiro-ra gondoltam.
-...- na igen. Ez volt a válaszom, és ezzel a lendülettel el kezdtem szaladni. Igen, a tetőn. Nem körbe- körbe , nehogy valaki úgy vegye.
A tetőről leugrottam, és számítottam a képességemre. Aztán rájöttem hogy ha használnám akkor valószínűleg rájönnek hogy ki is vagyok. Úgy hogy csak egy út maradt. Ez érzem hogy fájni fog.
Viszont mielőtt a földbe csapódtam Kurogiri kapuja "alám teleportált".
-Figyelj, ha meg akarsz halni, akkor szólj előtte kérlek Blood, mert abban az esetben nem hívunk többet, illetve nem számítunk rád vészhelyzetben sem.- kezdte. A ki oktatásomat Kurogiri.
-Nyugi, nem terveztem meghalni, csak ez volt a legjobb döntés abban az adott pillanatban, ha használom a képességek, az éppen ott tartózkodó volt osztálytársam felismert volna. Ha ott maradok szintúgy.-magyaráztam el neki az "öngyilkos akcióm" okát.
-Értem. Akkor tényleg ez volt a legjobb amit tehettél, de mázlid hogy az alakításodat látta Dabi, és rögtön szólt.
-Oh, igazán?- kérdeztem meglepve.
-Igen így volt- szólt Dabi.-De ha legközelebb megint megmentem a segged a földbe csapódástól akkor utána felégetlek.- mondta egy enyhe mosollyal.Ami inkább tűnt egy gonosz vigyornak, de részletkérdés.
-Köszönöm.- mondtam hálát az "életem" képletes megmentőjének.
- Sziasztok!- köszönt vidáman Toga.- Oo Bloodi te hogy kerülsz ide? - becézgetett a szőkeség.

-Hát hogy is mondjam, én csak erre jártam....- hülyültem.

-Erre jártál?- kérdezte, és ilyen "tudom én hogy nem csak erről van szó" fejet vágott.Esküszöm zseni ez a csaj...

- Épp meg akart halni amikor rátaláltam.-mondta Dabi, akit egyáltalán nem érdekelt az hogy ez volt abban a helyzetben a legjobb megoldás...

-Miért? Mondjuk a halál jól állna neked...-gondolkodott el, amit én inkább próbáltam figyelmen kívül hagyni, mivel nem akartam azt hallgatni hogy a vér milyen jól passzol a bőrszínemhez.

- Na,de most nem ez a lényeg.-mondtam, mire valaki mögöttem közbeszólt.

-Úgy van most ez egyáltalán nem fontos.-kezdte Shigaraki, de azért hozzá tette.-Azért örülök vagy mi,hogy nem haltál meg.De ez mind csak Dabi és Kurogiri érdeme.- mondta- Ellenben igazad van hogy ez volt a legmegfelelőbb megoldás. De a lényeg, hogy kimozdulunk egyet.- közölte,mire Dabi véletlenül felgyújtotta az éppen kezében lévő újságot, aminek címlapján az állt: "ELTŰNT", "Midoriya Izuku még mindig nem került elő".

- Kimozdulunk??- kérdeztem csillogó szemekkel,-és hova megyünk??-folytattam a lelkesedést.

-Te nem jössz sehova!-mondta Dabi elég határozottan.

-Mégis miért nem??-kérdeztem kissé csalódottan.

-Mert ezalatt a kicsiny idő alatt többet voltál a címlapon mint All Might ebben az évtizedben.-jelentette ki kezében a félig felégett újság lapot lobogtatva, amin még pont látszott a képem amelyen úgy vigyorgok mintha minden oké lenne.Sose volt az...

-Én akkor is menni akarok, majd veszek fel álruhát.- mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

-Az álruha jó ötlet...-gondolkodott el kezes barátom.- de előtte el kéne mennünk vásárolni. A plázában van egy jó ruhabolt.

-Na, már megint azt hiszi hogy talál kesztyűket az egész családjára.-mondta Dabi, vagy inkább motyogta.

-Dabi,ne szórakozz velem mert véletlenül megsimogatlak.- kezdett el Shigi fenyegetőzni a "Porból lettünk porrá leszünk" elvvel. De azért mi Togával már elég nehezen bírtuk nevetés nélkül.

- Vigyázz mert ha túl közel mész a tűzhöz megégeted magad. Vagy a családot...- hülyült Dabi továbbra is. Mire belőlünk Togával kitört a nevetés, Kurogiri még bírta.- Szokták mondani a család össze tart..A te esetedben szó szerint kell érteni.- mondta ki a végszót mire mi Togával már a földön fetrengtünk Kurogiri pedig próbálta nevetését eltakarni egy másik újsággal.

-Amúgy akkor hova is megyünk?- kérdeztem.

-A U.A.-ben tanító All Mightot fogjuk elkapni. Kaptam egy olyan fülest hogy a U.S.J.- területén fog tartózkodni. Mi pedig rajta ütünk ott ahol senki se számítana rá.-mosolygott Shigaraki.

Sziasztok drágáim!
Van akinél még nincs suli?
(Az elég mázlista)
Aki pedig már vissza csöppent az iskola gyönyörűséges világába, annak kitartást!! <3
Köszi hogy elolvastad!

Puszi: Blanki <3