- Tehát Shigaraki.- néztem rá. Gyanús nekem ez az alak.- Ki is vagy te?
- Erre egyenlőre nem válaszolhatok. De te velem jöhetsz ha gondolod...- nézett rám sejtelmesen. Tudja ez hogyan kell kíváncsivá tenni az embert.
- Hát jó, menjünk.- mondtam, mire el is indultunk. Egy kocsma szerű helyre tértünk be, majd lementünk egy rövid lépcsős részen, és ott találtam magam egy tucatnyi  fegyvert és kést magánál hordó ember között.
- Shigaraki! Sziaa! Vissza jöttél? Hogy ment a városban? Ő meg ki?- záporozta be Shigarakit egy szőke ,két kontyos lány a kérdéseivel. Bolondos csaj. Érdekes.
- Elég lesz Toga! Igen vissza jöttem mint láthatod, semmi nem volt a városban, ő pedig,- mondta volna tovább Shigaraki de félbeszakítottam.
- Az én nevem Midoriya Izuku. És te?- kérdeztem.
- Uuu én Toga Himiko vagyok. És te most csatlakozol hozzánk?- kérdezte. Ezt most hogy értheti??
- Toga, már megint úgy jártatod a szádat mint egy tini csaj.- nézett rá egy fekete hajú, kék szemű,megégett alak.
- Nyugi Dabi. Nem baj hogy megtudja hol van.- mondta Shigaraki, majd folytatta.- Ez itt a Gonoszok szövetségének a találkozó helye és egyben főhadiszállása. Csak azért hozzalak ide mert úgy gondolom hogy van benned potenciál. Tehát. Nem szeretnél hozzánk csatlakozni? Titokban. Közben élvezed a mindennapi életedet.
- Öhmm..Köszönöm, de ezt az ajánlatot sajnos vissza kell hogy utasítsam.- néztem rá, mire meglepődött.
- Semmi probléma. Ha bármikor meggondolnád magad mi itt leszünk.- mondta, és én ki is mentem a "főhadiszállásukról".
Haza indultam.
De mikor ki próbáltam nyitni az ajtót, zárva találtam. A lámpa fel volt kapcsolva. Bekopogtam. Hallottam anyám lépteit, láttam azt hogy kinéz az ablakon, meglátja hogy én vagyok, és vissza sétál a kanapéhoz. Lekapcsolja a villanyt. Ezek szerint nem szívesen lát már engem itt. Jól van, megértettem. Bemásztam az ablakon és össze szedtem a szükséges holmijaimat. Ezek után felmásztam a szemben lévő magas épület tetejére, és berendeztem magamnak. Pihentem, és egyszer csak arra lettem figyelmes hogy anyám kijön a házból, körül néz, és persze engem már nem talál ott. Elkezdett keservesen sírni, és nekem kiabálni nekem. Sajnálom anya, szeretlek, de innentől nem fogjuk látni egymást.
~~másnap az iskolában~~
- Na nézd ki van itt! A nagy menő aki irányítani tudja az embereket.- szólalt meg valaki mögöttem.
- Igen, igen....nem való egy hősképzőbe.- mondta egy másik hang.
Beléptem az osztályomban, ahol mindenki ijedten nézett rám.
- Srácok, ugye ti nem féltek tőlem?- kérdeztem rémülten.
- Midoriya, én természetesen nem tartok tőled, de mondhattam volna hogy van egy ilyen nagyszerű képességed.- mondta Iida, de hangjában éreztem az enyhe, de jelen lévő félelmet. Értem tehát innentől mindenkivel így állunk.
- Midoriya! Én egyáltalán nem tartok tőled!- mondta Uraraka. Őszinte volt. Ez megnyugtatott.

-Midoriya!- kiáltott rám valaki a folyosó irányából. All Might volt.- beszédem van veled. - mondta, de hangja egyáltalán nem olyan kedvesen és nyugodtan hangzott, hanem inkább úgy mint amikor valaki olyannal kell beszélned akit nem bírsz...

- Igazából, már megbántam hogy neked adtam át a képességem, de arra nem kérhetlek hogy add vissza. - mondta mire lefagytam.

- Most az a probléma hogy nem mondtam el hogy van képességem?- kérdeztem kétségbeesést szimulálva. Ezzel próbáltam fedni a végtelen szomorúság érzetet, ami csak úgy elnyelt az utóbbi fél órában.

-Egyrészt. Másrészt, a képességed tényleg nem éppen hőshöz illő... És a vér, soha nem válik vízzé- mondta ki Ő. Ő, az egyetlen ember akiről tényleg azt hittem hogy kiáll majd értem.  A többieknek csak ennyi kellett, amint All Might hátat fordított nekem, rögtön elkezdtek záporozni a rosszabbnál rosszabban eső beszólások. Először csak olyanok voltak hogy: -A hősképzőbe nem való egy ilyen "gonosztevő". vagy -Milyen alacsonnyá válik manapság a U.A.-i színvonala..., de volt egy kettő, ami be kell valljam, fájt. Pl.: Az emberiségnek jobb lett volna ha meg se született volna ez a szörnyeteg. az ilyeneket egyáltalán nem értettem. Nem is ismernek, de elítélnek. Tipikus.  

Hát nincs mit tenni. Itt nem bőghetek mindenki előtt! Hát akkor legyen igazuk. Elhúzok innen. Bementem egy üzletbe majd felpróbáltam egy két  fekete kapucnis pulcsit, meg egy fehér inget. A változáshoz szükség van új kiállásra is. Felvettem az egyik pulcsit és magamhoz vettem a többi cuccot amit kiválogattam, ezekután elindultam ki a boltból. 

- Bocsáss meg! De azt ki kell fizetned mielőtt elmész- kiálltott rám az eladó, de nekem most nem volt hangulatom ahhoz hogy fizessek.

- Innentől ne emlékezz az arcomra, se a hangomra,se semmire ami velem kapcsolatos. Emellett ezt ajándékba adod nekem.- mondtam a szemébe nézve és kisétáltam az épüéetből. A tegnapi tetőre mentem, elővettem egy ollót és felnyírtam egyik oldalt a hajamat, ami olyan normálisan sikerült hogy nem is lehetett felismerni. Majd néztem ahogy anyám kiül az ajtó elé és...és sír.  Ha vissza mehetnék hozzád az tényleg jó lenne, de ez lehetetlen. Sajnálom. Anya. Majd innen vigyázok rád.

Egy ki alvás után, össze készültem. Most teljesen megváltozik az életem. Beletűzköttem a késeimet az övembe, felvettem az inget, majd a fekete pulcsit. A cipzárt csak annyira húztam fel hogy a nyakkendő amit még apámtól kaptam kilátszódjon. Betérteem egy edző terembe ahol 4 órán keresztül ütöttem egy boxzsákot. Bírtam volna még de a zsák befuccsolt és leszakadt. Ezek után elindultam az új életem első és egyben legfontosabb helyszínéhez. Azon a lépcsőn sétálva már teljesen biztos voltam benne hogy ezt akarom. 

- Midoriya!- szólított meg,- tudtam hogy vissza jössz!- majd jelentette ki Shigaraki Tomura. 

- Igen. Ha nem baj, meggondoltam magam. Ha lehet csatlakoznék.-mondtam ki, mire Shigaraki lecsendesítette a népet.-

-Figyeljetek! Bemutatom nektek az új feletteseteket. Íme Midoriya Izuku. Vele és a képességével All Might, a béke szimbóluma legyőzése gyerekjáték lesz.- jelentette ki, mi a pince szerű helyen egyöntetű ujjogás tört ki.

Tehát innentől ide tartozom. Jó érzés tertozni valahova. 

- Hello. Ha lehet szólítsatok inkább JustBlood-nak.( írói szerk. japánul Tada no chi)- mondtam mire újabban kitört az üdv rivallgás és elkezdtek éljenezni. Úgy érzem haza értem.

Sziasztok! Remélem tetszett a rész és köszöönöm hogy ennyien olvassátok!

Puszi: Blanki <3