Ma reggel anyám keltett azzal hogy jött egy levelem, méghozzá a U.A.- től.
Megfogtam a levelet és besétáltam a szobámba. Mikor kinyitottam hirtelen All Might-ot láttam meg. Ez mindenhol ott van....
- Szervusz fiam! Biztos sok kérdésed van,- kezdte mire az én gondolataim elszabadultak, sok kérdés, oh ugyan csak olyanok vannak hogy "Miért én?" "Miért ő?" "FELVETTEK?!"...- de most csak annyit mondok hogy azért látsz engem most itt mert idéntől én is a U.A. tanári karának tartozom. És nem, nem kivételeztem veled, mivel a felvételi bizottságnak nem voltam a tagja.- ez nagyon érdekes meg minden, de nyögd már ki hogy felvettek-e!- Hogy mi? ...  Ne térjek el a szövegemtől? Jó csak még ...  Lényegtelen. Szóval. Örömmel értesítünk hogy felvettek a U.A. hősképző hőstagozatára, méghozzá az 1.A osztályba. Szám szerint, első helyen végeztél a felvételi vizsgán. Gratulálok Midoriya Fiú.- mondta ki mire nekem egy önelégült vigyor hagyta el a számat. Nem mintha nem sejtettem volna, sőt teljesen biztos voltam benne hogy első lettem a felvételin. Valahogy most, hogy kimondta All Might hogy felvettek, mégis úgy érzem hogy ez nem az én utam. De nincs mit tenni. Most már hivatalosan is a U.A.  1.A osztályának tagja vagyok.  Ezzel a gondolattal kimentem  anyumhoz hogy közöljem vele a jó hírt. Mondatom után sírva borult a nyakamba, és csak azt tudta mondogatni hogy "sajnálom" vagy "olyan büszke vagyok rád" A nap további részén készültem a holnapra, amikor is elkezdem járni az utamat. Aminek még mindig nem tudom hogy mi lehet a végén.  Egész éjjel arról gondolkodtam hogy hogyan kéne viselkednem. Legyek normális? Ugyanis az nálam a rideg szóval tud azonosulni. Vagy inkább játsszam meg magam és legyek én a "szerencsétlen" mégis zseni srác, a legjobb felvételivel. Igen ez lesz a megfelelő választás.  Holnaptól egy másik emberként lépek be azon a kapun. És végül ezzel a gondolattal sikerült elaludnom, már éjfél elmúltával. 

~~~~~~~~~Másnap~~~~~~~~

Na. Eljött ez a nap is. Felvettem az egyenruhámat amit még tegnap küldtek a U.A.-től, és elindultam az iskola fele. 

- Izuku!!- kiáltott utánam anyám.- Nem szeretnél reggelizni mielőtt elmész??- nézett rám érdeklődően.

- Nem, köszönöm. Per pillanat nem vagyok éhes. Legyen szép napod, anyu!- mondtam neki. 

-Neked is kicsim. És sok siker!- mondta majd még hosszasan nézte ahogy egyre jobban távolodtam a háztól. 

Itt is van. Ez a U.A.. Na akkor most vagy soha! Eme gondolattal a fejemben beléptem új iskolán kapuján.
Az épületbe érve el is kezdtem keresni az 1a osztály termét. Szerencsémre jó a tájékozódási képességem. Na de hoppá. Most valahogy el kéne tudnom játszani a szerencsétlent. Na akkor irány még egy kör. Igen, igen, ezen a folyosón már harmadjára megyek el. Most már szerintem eleget szerencsétlenkedtem, úgyhogy most ideje vissza menni az osztályteremhez.
-Szia! Midoriya, igaz?- szólított meg egy női hang a hátam mögül. Oh, az a lány akit a felvételin "megmentettem".
Nem lehet olyan nehéz idiótának tűnni.
-Öhmm..Jó napo...akarom mondani helló, vagyis szia.- tökéletes alakítás. Büszke vagyok magamra.
-Jajj, nagyon izgulsz?- kérdezi mosolyogva. Ne mosolyogjál már amíg én épp szenvedek, mert esküszöm lecsaplak egy forró serpenyővel. Akarom mondani, örülök hogy nem gondolat olvasó a csaj.
- Ennyire látszik?- vettem ismét ártatlanra a figurát.
- Öhm, dehogy. De mostmár mennünk kéne órára. - mondta. Hát nem nagyon erőltetted meg magad a téma elterelése ügyében, de sebaj.
Oda mentünk. A teremhez, amit én ma már kölülbelül háromszor kerültem el szándékosan, és benyitottunk.
- Áh, tudtam hogy itt lesz!!- üvöltötte el magát egy szemüveges kék hajú, mondhatni hozzám képest óriás.- Te vagy Midoriya Izuku. Aki a felvételin a legtöbb pontot érte el.- erre a mondatra minden szem rám szegezősött. Na, kössz szépen te szemüvegfétises jeti....

-Hát igen, én volnék..-mondtam halkan.

-Én Iida Tenya vagyok. Örülök a szerencsének hogy egy osztályba kerültünk. - mondta. Jézusom, ez aztán a komolyság.

- Én is örvendek!- mondtam az 1000 wattos mosolyomat elővéve. 

- HOL VAN AZ AKI A LEGJOBB FELVÉTELIT CSINÁLTA???? LEHETETLEN HOGY NÁLAM JOB FELVÉTELIT CSINÁLJON VALAKI!!-  üvöltötte egy egészen ismerős hang. Áhá, megvan. Ez az a nagypofájú gyerek akit megmentettem. 

- Úgy tűnik mégis lehetséges...- suttogtam. 

- Hallottalak ám! Várj csak odamegyek és felrobbantalak!- mondta a gyerek elég idegesen. Ha ide meri tolni a képét hogy "felrobbantson"... Nem tudom mit csinálok vele.

Már el is indult felém, és én is elkezdtem felkészülni lelkileg hogy jól beverek egyet a nagy képébe, de minimum akkorát hogy a felére menjen össze, amikor is megjelent egy hálózsákba bugyolált, táskás szemű férfi.

- Leülni!- szólalt meg nyugodt hangon, mégis azonnal mindeki a helyére ment.  Hát Aizawa-sensei tekintélye nem semmi. 

Elmondta a legfontosabb dolgokat ,majd azt mondta hogy most haza lehet menni. Össze szedtem a cuccomat, és elindultam haza. Előtte Iidától elköszöntem természetesen, szimpatikus az a srác. Erős a kisugárzása, mégse egy ...öhm..hogy is mondjam szépen....segfej? Miután haza értem anyám szembe jött velem és megszólított. Hangja mérgesen visszhangzott a folyosónkon.

-Izuku!- kezdte,- Ez micsoda?- a kezében a kés szettemet tarotta. Oh shit. 

- Ez kérem szépen, gumikacsa.- mondtam ki, hátha egy kicsit oldani tudom kettőnk között a feszültséget, de visszafelé sült el a dolog.

- Egyáltalán nem vagy vicces!!!!! Azt kérdeztem hogy ez micsoda? Mire használtad? Tudnom kéne valamiről? Válaszolj már!!!!- üvöltötte rám. Megijesztett. Sose láttam még ilyennek. Nem értem miért kellett ennyire felhúznia magát ezen... Nem öltem meg senkit. Még.

- Neked nem tök mindegy mire használom? Most megyek. - mondtam felvettem a kapucnis pulcsi az, kikaptam anyám kezéből a késszettet, majd az ajtót becsapva magam után kirohantam az utcára. A városban sétálgattak, mikor is megszólított egy hang.

- Hé, Te! Folytassuk amit reggel elkezdtünk!- ez soha nem adja föl? Kérdeztem magamtól mikor is szembe találtam magam Bakugou Katsuki- val. Az osztálytársammal.- gyere! Megpörköllek! - üvöltötte mire többen is megálltak, és elkezdték bámulni a történéseket. De most ez nem jött neki össze.

- Most rossz kedvemben találtál öcsi! Imádkozz mert fasirtot csinálok belőled!- néztem rá fenyegetően, és egyben mosolyogva, ami elrettentőnek hatott , így "ellenfelem" hátra lépett egyet.- És mivel most egyáltalán nincs hozzád kedvem,- ekkor erősen bele néztem a szemébe, és "aktiváltam" a képességem. Mármint nem azt amit All Might- tól kaptam. Mert az...hogy is mondjam, vicces lett volna. - Menj. Haza.- mondtam ki, mire Bakugou el is indult, és meg sem állt az otthonáig. Ekkor egyszer csak egy kezet éreztem a vállamon.

- Azt ne mond hogy még több ismerős alak az osztályból...- mondtam ki, úgy tűnik hangosan.

- Nem. Én egész más helyről jöttem. Úgy érzem valamiben hasonlítunk.
A nevem, Shigaraki. Shigaraki Tomura.

Sziasztok! Sajnálom hogy ennyit kellett várni a részre, de itt van Remélem tetszett!❤️
Puszi: Blanki