3.,A FELVÉTELI
Reggel korán felkeltem felöltöztem (amúgy utcai ruhába, ami nálam annyit takar hogy felvettem egy fehér trikót és egy fekete bő nadrágot, rá pedig egy bőrdzsekit ) és elindultam a felvételire. Nem nagyon izgultam... na jó, eléggé izgultam de aztán mikor már félúton voltam elkezdett elmúlni. Lehet hogy be kéne szereznem egy motort, ha már van hozzá vizsgám, legalább nem kéne mindenhova gyalog mennem. És ezen addig gondolkodtam míg elém nem tárult a U.A. hatalmas épülete. Rápillantottam az órámra és megnyugodtam hogy teljesen időben vagyok. De egyszer csak valaki belém jött hátulról, és el kezdett lefelé zuhanni. Ááá most mit csináljak... Segítsek neki vagy ne? Istenem én olyan rendes vagyok! Ez a gondolat jáárt az eszemben miközben elkaptam a lányt.
-Köszönöm....- mondta kissé idegesen.Egész szép lány, örülök hogy megmentettem. Vagy nem, de ezt sose tudjuk meg.
-Szívesen.-mondtam majd mentem volna tovább de elkapta a dzsekim ujját és megszólalt.
-Várj, öhmm....-látszott hogy éppen témát keres a beszélgetéshez, így inkább akarva/akaratlanul ott maradtam és megtámaszkodtam féloldalasan a lépcső korlátjában.- te is a felvételire jöttél?- kérdezte mire nekem elkerekedett a szemem és úgy gondoltam hogy akkor most szórakozom egy kicsikét.
-Nem, csak úgy betévettem... Mert mi ez a hely? Sajonos külföldi vagyok, és nem láttam még ehhez hasonló épületet errefelé. Szóval I'am so happy. - mondtam mire a csaj úgy nézett rám mint aki először néz horror filmet.- Nyugi poén volt....Nem kell ám mindent komolyan venni amit az emberek mondanak neked.- mondtam mire a korlát másik feléről megint nekem tolatott valaki.- Istenem itt mindenki vak??- kérdeztem kikelve magamból majd hátra néztem és egy másik lány állt ott. Nem szabad velük bunkónak lenni anya szerint. De ugye amiről nem tud az nem fáj neki...- Figyelj már légyszives jobban! De mindegy is.
-Amúgy Uraraka Ochako vagyok...- mondta a másik lány.
- Örülök a találkozásnak, én pedig...- mondtam (volna) ha a másik lány nem szól bele...
- Én pedig Mei Hatsume vagyok.- mondta a másik lány, illetve Hatsume.
-Szia!- Mondtam majd újból az órámra néztem és ezzel el is köszöntem.
-Na hali! Én a helyetekben azért elindulnék- mondtam majd elkezdtem befele futni. A két lány meg utánam. ~~~~Felkészülések után~~~~~~~~~~
- Most pedig kezdetét veszi az írásbeli felvételi vizsga! Kezdhetitek!- mire el is kezdtem.... De a kérdések szörnyen egyszerűek voltak! Nem tudom hogy ez kinek ne menne, bár mondjuka teremben elég sok ember nem tudta. ( jah, igen ez az alap képességemmel jár, hogy ha akarom érzem az ő érzelmeiket. Így tudhatom hogy a fele banda már a vizsga elején lemondott arról hogy bejut a suliba).
15perc alatt megírtam,(45 állt rendelkezésre) majd kivittem mire a vizsga felelős:
- Ne add fel vidd töltsd ki!- mondta mire rácsodálkoztam.
- De hisz ki van töltve?!- mire belenézett és rohadtul meglepődött mivel tele volt írva a lapom.
- Szuper gyors vagy?- kérdezte képességre utalva.
- Nem?! De amúgy mehetek?- kérdeztem.
- Oo hát persze... 35 perc múlva kezdődik a gyakorlati így addig azt javaslom pihenj le- majd rám nézett és látta hogy tök jól vagyok- ha úgy gondolod...
- Jó.Viszlát!- mondtam majd kimentem.
~~~~~~~~~A gyakorlati vizsga~~~~~~
- Mindenkit köszöntöm én is! A gyakorlati vizsgán 3 féle robot ellen fogtok harcolni. Amikkel nem érdemes harcolni azok a zero pontos robotok. Mivel a nevükből adódóan, 0 pontot érnek. Sok sikert mindenkinek!
És ezzel kezdetét is vette a gyakorlati vizsga.
Én csak nyugodtan sétáltam az utcákon és az összes robotot elpusztítottam, aminek következtében a vizsga háromnegyedénél nekem már 85 támadási pontom volt. Őszintén, teljesen biztos vagyok benne hogy ez a vizsga nem csak ebből áll. De fogalmam sincs hogy miért kaphatnék még most pontot.
Egyszer csak hatalmas visítozást hallottam meg és elkezdtem arra fele venni az irányt. Ott volt a zero pontos robot. Már fordultam is volna meg hogy normális robotot keressek még magamnak, de megláttam azt a lányt akivel reggel találkoztam, azt hiszem Uraraka Ochako volt a neve, teljesen maga alá temette a lábait a törmelék.
A 0 pontos robot pont felé tartott. Istenem, azt azért nem akarom hogy meghaljon. Mindenki csak menekul, oda se figyel hogy van- e sérült. Tudtommal ez egy hősképző, méghozzá egy elég nívós hősképző.
Ha nem sietek még baja esik. Istenem, miért vagyok ilyen jó.
És elkezdtem a hatalmas robot felé szaladni. Mindenki úgy nézett rám mint a hülyére, de pont nem érdekelt.
Hogy is mondta All Might:
~~Néhány órával ezelőtt~~~
- Edd meg!
-Mii? Nem!Fúj.
Néztem az előttem tartott hajszálra.
- Edd meg, és akkor beléd kerül
Dns-em. Ezzel tovább adom neked a képességem. Sajnos nem volt elég időnk hogy használni is megtanuld.
De most nagyjából elmagyarázni hogyan használd. Össze kell húznod a farpofáidat és a szíved mélyéről kiáltani hogy SMASH!
-SMASH!- Üvöltöttem, felugrottam és oda csaptak a robotnak,de közben kicsit megpróbáltam magam vissza fogni. Sikerült kiütnöm egy ütéssel, és csak kicsit megfájdult a lábam meg a kezem. Igazából a landoláson még nem nagyon gondolkodtam....
Öhmmm.... Mi legyen? Megvan. Ha a lábamba koncentrálnom az erőm 5% át az éppen elég hogy leérkezésnél ne Essen bajom. Így is tettem és teljes épségben földet értem.
- Már csak 2 perc maradt a gyakorlati vizsgából!Gyerünk gyerekek, az állás még változhat!- Hallottuk meg Hangszóró Mike hangját.
- Gyere. - halásztam ki az Ochako lányt a törmelék alól.
- Köszönöm!- mondta.
- Lábra tudsz állni?- kérdeztem.
- Persze, menj csak pontot szerezni.
- Jó. További sok sikert.- mondtam és elfutottam.
Egy 100 pontot illene össze hoznom. És ez. A gondolat után elhatároztam hogy folyamatosan bekapcsolva fogom hagyni az erőnek és hagyom hogy szétáramoljon a testemben. De csak 20-30 % át engedem ki a képességnek.
Így ugráltam végig a város utcáin, miközben azt figyeltem hogy hol vannak még robotok.
- És Game over! Gyakorlati vizsgának ezennel vége!- hallottuk meg lehendő angol tanárunkat.(Már aki bejut)
Szuper 103 pontot szedtem össze.
Ezek után haza mentem, elmeséltem anyunak a történteket, és lefeküdtem aludni.
Sajnos a Wattpad letörölte a rész végét így most tudtam kiegészíteni (de sebaj) szóval nagyon bocsi a hirtelen befejezésért!
Puszi:Blanki✨
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro