~~~~~~~~~~Midoriya Izuku~~~~~~~~~

És akkor megláttam egy gonosztevőt, aki éppen egy fiút folytogatott. Gondolkodtam. Megmentsem? Vagy inkább úgy kérdezem, sikerülhet megmentenem?
Úgy döntöttem egy próbát megér, és mivel láttam a srác szánalmas fejét, késztetést éreztem rá hogy azonnal elinduljak.  Oda futottam és behúztam egyet a szörnyetegnek. Meg se kottyant neki. Úgy érzem muszáj lesz egy kicsit fitoktatnom a tudásom. A szörnyeteg azonnal elengedte a fiút. A hősök csak tátott szájjal néztek. Az a szánalmas All Might. Remélem ő is így érzi magát. Hogy lehet a világ legnagyobb és legjobb hőse, ha még egy fiút se tud megmenteni?! De ne értsetek félre. Én nem akarok hős lenni. Ezért jelentkezem a U.A. hősképzőbe. Hát ja. Az azért van mert anyum azt akarja hogy oda menjek. Mert kis koromban nagyon akartam oda járni. Akkor még hittem hogy lehetek hős, képesség nélkül. Nekem nem jött elő  a képességem. Egészen 1 évvel ezelőttig.
Nem szóltam senkinek. Nem tartozott rájuk. Irányítani tudom az embereket feltétel nélkül. Csak a szemembe kell nézniük és már az én uralmam alatt vannak. Persze csak ha akarom is. Nem fogok mindenkit uralni aki csak a szemembe néz. Egyenlőre.
Mindenki körém gyűlt.
- Hogy hívnak te rettenthetetlen hős?- kérdezte az egyik riporter.
És beugrott egy terv. Eldöntöttem.
- Még csak diák vagyok. És a U.A. be szeretnék járni. Szóval még nincs hősnevem.
-Szóval a U.A.... - gondolkodott hosszasan, majd újra megszólalt.- el kéne nekik egy ilyen bátor,becsületes és tisztaszívű hős.- áhh..szerintem is.
- Köszönöm!- mondtam majd megfordultam.
A srác állt előttem, akit megmentettem.
- Nehogy azt hidd hogy meg fogom köszönni.- mondta. Szánalmas...
- Nehogy azt hidd hogy legközelebb is megmentem a búrád. - majd kicsit meg villogtattam zöld szemeim(szó szerint)és tovább álltam. Még mielőtt elmentem láttam a srác rémült és egyben ideges fejét. Hát ez van.
Ahogy haza értem anyu fogadott.
-Kicsikém!- nézett rám.
-Szia.- köszöntem.
- Ez te vagy? Tényleg te vagy?- mutatott a gépre. A támadásról készült videó. Ohh, édes Istenem.
- Jah...- mondtam, mire a nyakamba borult sírva.
- Úgy sajnálom... Hogy akkor azt mondtam. Vagyis nem mondtam semmit....- kicsit meglepett.
- Nem baj Anya.- mosolyogtam rá.
- Szóval U.A.?- kérdezte.
- Ahaa...- jajj...ha lebukok nekem annyi.
- Sok sikert kicsikém. Hidd el képesség nélkül is hatalmas hős lesz belőled.- Húhh, nem is gyanakodik rám. Hála az égnek.
- Köszi.- majd bementem a szobámba.
Este kimentem sétálni, mire bele futottam egy elég gyengének tűnő fazonba. Úgy nézett ki mintha már vagy egy éve nem evett volna rendesen.
- Ohh, hála az égnek.- mondta mire nem tudtam mit szólni.
- Megkérdezhetem hogy miért?- kérdeztem.
- Jah...téged kerestelek. De mielőtt akármit is mondok meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek.- ahaa....nyugi van. Így is sok titkom van. Plusz egy nem probléma.
- Ígérem. De tessék mondani mert anyum aggódni fog értem, és azt nem akarom.
Itt belekezdett a históriájába, és kiderült hogy ő All Might. Tudtam ám!
Na jó... Sose gondoltam volna. Először nem is hittem neki. Aztán "átalakult".
Azt mondta hogy nekem adja a képességét. Ezt el is magyarázta, hogy hogy lehetséges. Azt mondta meg kell erősödnöm. Háh, mit nekem a fizikai erő ha itt a szemem. Jah tényleg...arról senki nem tud.
- Nagyon megtisztelő hogy nekem szánta a képességét, de ha megkérdezhetem akkor miért is?- kérdeztem.
-Azért mert te képesség nélkül is képes voltál legyőzni egy gonosztevőt, csak azért hogy meg ments egy fiút.- mondta meggyőződve. És ha még így is lenne....- Úgyhogy megfelelő utódom lennél. Holnaptól kezdjük az edzést.
-Jó. Viszlát!
A beszélgetés után haza mentem.
Anyu megkérdezte hol voltam eddig, és azt mondtam neki hogy edzettem. Jobb ha hozzá szok a gondolathoz.
Alig várom a U.A. felvételiét.

Ennyi mára drágáim. Halika!
Xoxo: Blanki💕