Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Prológus

A Márki belefáradt a keresgélésbe. A múlt héten megpróbált alkut kötni egy bukott varázslóval, aki majdnem kezébe adta nyamvadt kis lelkét, a végső pillanatban mégis úgy döntött, inkább végez magával, mintsem megerősödjön, hogy aztán porig égethesse egykori rosszakaróit. A Márki nem értette az embereket, bár egykor maga is közéjük tartozott.

Sürgősen találnia kellett valakit, aki elég elkeseredett ahhoz, hogy alkut kössön vele, a démonok nagykövetével. Rangja és hatalma nem tarthatott örökké: amint elfelejtik nevét a földiek, neki befellegzett. Ha nem tesz semmit eltűnik, mintha soha nem is létezett volna. Tetszett neki a halhatatlan lét, nem akarta ilyen könnyen eldobni. Tehát próbálkozott, javarészt sikertelenül.

Amikor úgy érezte, megunta a rohangálást és az arcátlan halandókat, akkor találkozott először a Kölyökkel. Eredetileg egy katonát szeretett volna behálózni, viszont a férfinak semmi tehetsége sem volt a sötét tudományok művészetéhez, így hamar lemondott róla. Nem a nyers erőt, hanem az értelmet kereste.

A katona vezette el őt abba az aprócska viskóba, ahol a Kölyök anyjával, apjával és a húgával élt. A gárdisták tettek arról, hogy az idilli család szétszakadjon; a katona saját kezűleg végzett a királyukat eláruló szülőkkel. A Kölyökben elpattant valami, amikor a véres kard a nyaka előtt állt meg.

Kérlek, szedd elő a szekrényből a húgodat és menekülj!

A fiatal fiú a katonára szegezte jégkék szemeit. Az rezzenéstelen arccal nézett vissza rá.

Nem fogsz elengedni. Ismerem a fajtádat. Most adsz egy kis előnyt, de amint elfordulok, te hátbaszúrsz? 

Gyerekgyilkosnak nézel?

A Kölyök habozott a válasszal.

Xavér Sandoval! - egy magas, őszülő hajú férfi rúgta be az ajtót, nyomában egy megtermett zsoldos. Mindketten a Gárda vörös köpenyét és makkot mintázó címerét viselték. - Végezz a kis taknyossal és induljunk haza!

Xavér - a Márki hosszan ízlelgette a nevet. Látta, ahogy a katona kezében megremeg a kard, majd egy utolsó pillantást vet a rémült gyerekre. Ha lesújt rá, a fiú arca örök életében kísérteni fogja. Ha nem végez vele, elvesztheti pozícióját és mások szeme láttára szégyenülhet meg. Ha ő nem, akkor társai ölik meg a Kölyköt. Xavér Sandoval gyorsan meghozta döntését, és a fiúra támadott.

A Márki elégedetten nézte a Kölyök szenvedését. Élvezte, ha másokkal történik a rossz, és nem vele. Ki tudja, hány kivégzést nézhet még végig létezése végéig?

Hazug! - A fiú szájától a mellkasáig mély vágást ejtett a fegyver, de nem adta fel egykönnyen. Arrébb kúszott, és feltépte a padlódeszkát, ami alá néhai apja egy tőrt rejtett, végszükség esetére. Két kézzel, hátán fekve tartotta maga elé védekezően. Nem sokat ért vele, a katona kettévágta a pengét, majd fegyvere vasát a Kölyökbe mélyesztette, hogy megszabadítsa szenvedésétől.

Harcias kis teremtés. Fiatal, könnyelmű... a Márki az élettel teli jelzőt már nem akarta használni a további dicsérésére.

Indulhatunk, Lukács? - Xavér szavai halkak és erőtlenek voltak.

Hozd magaddal a tőrét, majd eladjuk jó pénzért- az őszülő figura elégedettnek látszott. A Márki úgy érezte, a háromfős társaságból vele tudná leginkább megtalálni a közös hangot.

Barmok - Xavér kirontott az ajtón- Ássatok nekik egy sírt, legalább a földben lehessenek együtt.

Lukács és a zsoldos az ingerült társuk után indult, mintha mi sem történt volna. A Márkinak nem akaródzott velük mennie. A Kölyök mellé térdelt, alakja láthatóvá vált. Kezét végigsimította halványbarna haján - Te is szerettél volna élni még néhány évet, mi? Talán nem is különbözünk annyira, mint hittem.

- Segítsen a bátyámon! - a szekrényből az emlegetett kishúg mászott ki. Látta a démont, mivel az úgy akarta.

- A bátyádon már nem lehet segíteni- mosolyodott el a Márki. - Nincs orvos, aki vissza tudná hozni az életbe.

- De te nem vagy orvos! - makacskodott a lány, ajkát lefelé biggyesztette.

A Márki régen csinált olyat, amire készült. Legutóbb ezer éve, még emberként próbálkozott a halottak megidézésével. Megigazította nyakkendőjét, majd megfogta a Kölyök kihűlt kezeit. Kicsit kijött a gyakorlatból, de ez nem tántoríthatta el. - Való igaz. én csak egy kontár vagyok!- Újból elvigyorodott, majd átlépett a halotti síkra.

A Kölyköt egy árnyékszerű fának dőlve találta meg. Nem sírt, viszont szemei vészjóslóan villantak meg, amikor a Márki közelebb lépett hozzá. - Látom még holtan sem akarod feladni a harcot.

- Ki maga?

Az fontosabb, hogy te ki szeretnél lenni, drága Larionom.

A Kölyök felkapta a fejét - Honnan tudja a nevemet, Uram?

- Drágám, ez alapvető trükk egy magamfajta démontól!- A Márki elnevette magát.

Larion arrébb húzódott a Márkitól -Tehát démon vagy... ez valóban a Pokol. Ezek szerint te fogsz kínozni a világmindenség végéig? Remélem, legalább jó beszélgetőpartner leszel.

- Nem kell itt bevégezned - ingatta a fejét a Márki - Alkut ajánlok; visszahozlak az életbe, ha cserébe...nos... - az állát vakargatta, miközben a megfelelő szót kereste - Ó, igen. Megosztod velem földi porhüvelyedet.

- Alkut kötni egy démonnal az életben maradásért hatékony, de rossz ötlet.

- Pedig már csak ebbe kapaszkodhatsz, ha nem akarod ilyen fiatalon a Túlvilágon végezni. Annyi elvarratlan szál, megannyi düh és látom a szemedben, mit érzel az iránt a katona iránt...

- Gyűlöletet - Larion elmosolyodott. - Bármit megadnék azért, hogy bosszút állhassak.

- Tehát bármit. Add nekem cserébe azt, amit a legjobban szeretsz, és megkaphatod a hőn áhított vendettádat! - a Márki az állatot simogatta.- Máskülönben honnan tudhatnám biztosan, hogy megtartod az alku rád eső felét? Minek az elvételével bizonyíthatnám a hűségedet?

- Vidd a húgomat- vont vállat a fiú. - Ő biztos jól érezné magát a magadfajták között.

- Íme a testvérek mintaképe. Bezzeg a kicsi húgica még így is imád téged. Esedezett, hogy mentselek meg a haláltól- a Márki megigazgatta inge gallérját. - Larion, amit a legjobban szeretsz, azt nem adod ki ilyen könnyen.

Larion nagyot nyelt, de szája széle továbbra is felfelé görbült. - Ez segített átvészelni a legrosszabb éveket, a szörnyűségeket amiket láttál, fiú. Nem a hősiességed, a húgod vagy az az éles eszed. A mosolyod, fiú!

Larion átgondolta a hallottakat. Nagy áldozat egy még nagyobb célért. A kezét nyújtotta. - Tönkre fogom tenni annak a katonának az életét. Szétszakítom, ahogy csak tudom. Meg fogom ölni Xavér Sandovalt.

A Márki rátette tenyerét a fiú kézfejére. - Igen, Larion. Meg fogjuk ölni Xavér Sandovalt.

A Márki újra életet lehelt belé, de az alku tárgya, a fiú mosolya soha többé nem volt ugyanolyan. Minden egyes alkalommal, amikor felderült, valami kísérteties, démoni erő áradt a Kölyök egész lényéből. Várt évekig, hogy beteljesíthesse célját: csakis arra a pillanatra, amikor kardja lesújthat a kapitány fejére. Csendben tervezgette azokat a perceket, és szüntelenül mosolygott minden lépésnél. A bosszúja napja tagadhatatlanul közel volt. 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro