Xavér nem várta meg, hogy az ülés ténylegesen véget érjen. Nem várta be Félixszet, hanem gyorsan összecsomagolta legszükségesebb dolgait. Telt az idő, és jelenlegi helyzetében minden perc számított. Kiszedett tárcájából egy kisebb összeget, kardját, a Rekviemet gondosan rongyokba csavarta, és a hátára kötötte. Ruhájáról levette kitűzőjét, ami jelképezte gárdista mivoltát. Habozott, hogy az asztalon hagyja-e, végül úgy döntött, jobb ha magánál tartja.

Sietve vágott át a Gárda folyosóin és a kerten. Az Arénába indult, hogy egy utolsó pillantást vethessen Gideonra, mielőtt útnak indul, azonban egy ismerős dallam megállította. Megfordult, és megpillantotta Alizt, aki az "Ég a Gárda" kezdetű dal átköltését dúdolta. Levedlette szigorú ábrázatát, amit a tanácsteremben öltött fel.

- Ég a Gárda, megmentőnk, Xavér úr, mily önfejű - Aliz közelebb lépett, és átkarolta Xavér vállát. - Kész a káosz, orrvérzős...

- ... Lukács boldog, bont pezsgőt - fejezte be Xavér a rigmus átírását.

- Azt hittem, hogy a "Démon táncol keringőt" sort értelmesebben költöd át. Többet vártam tőled! - mosolyodott el a nő.

- Igen, valóban van valami démoni az öregben, de azt hiszem, már a gondolatra is elborzadok, hogy Lukácsot keringőzni lássam. Szóval köszönöm, de a pezsgős rím szimpatikusabb.

Xavér az Aréna felé pillantott. Aliz több volt számára, mint egyszerű munkatárs, és -bár már nem érezte azt iránta, mint évekkel ezelőtt, hogy vele szeretné leélni egész életét- szerette őt. Ha máshogy nem is, barátilag biztosan. - Lehetetlenre vállalkoztam.

- Te mindig lehetetlenre vállalkozol - kezét levette a férfi válláról, és matatni kezdett az övére csatolt táskájában. Egy aprócska, szépen megmunkált ezüst pisztolygolyót húzott elő, és Xavér felé nyújtotta. - Artézban van egy kétes hírű, André nevű hajóskapitány, aki az adósom. Érti a mesterségét, gyorsan hazahoz. Mutasd meg neki ezt a töltényt, és akár a világ peremére is elfuvaroz téged.

- És hogyha ellenkezik?- Xavér átvette, és megvizsgálta a golyót. - Ha azt mondja, sosem látta még ezt? Mit tegyek akkor?

- Et Legio inonie aeim.

- A Légió megtalál - bólintott Xavér, majd eltette az értékes tárgyat. A Légió említésére bárkiből kezesbárány válhat. A Légió átszőtte az egész kontinenst, de hatalmától még a határokon és a tengereken túl is rettegtek. Az emberek titkosszolgálatként, és végrehajtó hivatalként tekintettek rá.

- Nehogy eladd az első utadba eső kereskedőnek ezt az ereklyét! És most menj, látom Gideonhoz készültél! - Aliz megpaskolta Xavér hátát, és megfordult, hogy visszamenjen a Gárda főépületébe. - Add át üdvözletemet, remélem jól halad a vívással!

Xavér bólintott, és gyorsított léptein. Hamar beért az Arénába, és végigsétált a gyakorlópálya körül futó lelátón. Igyekezett nem feltűnést kelteni, összehúzta magán fekete utazóköpenyét, de Titusz, az éles szemű, külhoni fegyvermester mégis észrevette. Eddig a korlátra támaszkodva figyelte tanítványait, Xavért megpillantva azonban kitárt karokkal indult a férfi felé. - Xavér, barátom! Jó téged is látni!

Xavér kitért az ölelése elől, és védekezően maga elé emelte kezeit - Igen Titusz, téged is- a homokkal fedett gyakorlópálya felé pillantott, tekintetével Gideont kereste. Gyorsan megtalálta: éppen a földön feküdt, és idegesen nézett a fölötte magasodó kislányra, aki a fakardját szegezte rá. Xavér arcán fájdalmas kifejezés suhant át.

- Gideon technikájának még van mit fejlődnie. Nincsen saját stílusa, csak a begyakorolt elemeket használja fel, ő nem egészíti ki azokat semmivel.

Xavér megköszörülte torkát, és egy könnyed mozdulattal átugrotta a korlátot. - Adok neki pár tippet, rendben?

Gideon letörten ült a homokban, és a kardját nézegette. Xavér mellé guggolt. - Ki ez a lány, akivel gyakoroltál?

A fiú megrémült, de amikor meglátta Xavért, egyből lenyugodott, és letette a fegyverét maga mellé - Titusz azt mondta, mellette sokat fejlődhetek. A neve Lana, ő Larion kishúga.

Xavér meglepődött. Nem elég abból a csermelyentúliból egy, egy kisebb változata is szaladgál a Gárdán belül? Keze ökölbe szorult. Azon az éjszakán, amikor a Csermely partra vetette kettejüket, ő csak a "nagytesó" mentésében segédkezett, a kislányról eddig nem is hallott. Úgy néz ki, a "felderítői" nem végzik manapság a legjobb munkát. Intett Gideonnak, hogy álljon fel, és kövesse.

A pálya szélén lévő állványhoz ment, ahol a gyakorlókardokat tárolták. - Gideon, tudod miért nem tudsz győzni?

Gideon megrázta a fejét. Azt hitte, hogy nagybátyja az ellenfelét fogja kritizálni, azonban Xavér az ő gyengéire mutatott rá. Ez meglepte.

- Mivel félsz csalni. Nem mersz mocskosabb eszközöket bevetni, pedig egy igazi csatában csak azzal győzedelmeskedsz.

- De én szeretnék becsületesen nyerni, Xavér bácsi! - Gideon lehajtotta a fejét.

Xavér kivett egy törött kardot a többi közül, és unokaöccse felé fordult. - A becsületed nem sokat ér, ha meghalsz, nem igaz? Többet ér egy alattomos támadás, amivel az ellenfeledet a földre terítheted. Egy váratlan mozdulat, egy gyors gáncsvetés, esetleg... - hirtelen, és észrevétlenül tett egy szúró mozdulatot a törött fegyverrel: Gideon csak arra eszmélt fel, amikor az már a mellkasa előtt állt. - ... egy tőr a szívbe.

Gideon megborzongott. Nem ilyen leckére számított. - Tehát... nekem is ilyen eszközöket kellene használjak?

Xavér megfogta a fiú kezét, és belecsúsztatta a törött kardot. Témát váltott, nem akarta az ártatlan kis Gideon szemébe mondani a keserű igazságot. - El kell mennem néhány napra a Gárdából. Addig Félix gondoskodik rólad.

- Megint? - nagybátyja annak idején katona volt, most irodistaként tevékenykedett, ezért Gideon megszokta az évek alatt, hogy gyakran hagyja őt magára akár hetekre, hónapokra.

- Megint - Xavér a kijárat felé indult. - Legyél ügyes fiú, és gondolkozz el visszatértemig a tanácsomon! Ne terrorizáld Félixet!

Gideon szótlanul nézett nagybátyja után, majd a kezében lévő fegyverre pillantott. Könnyebb volt az ép kardjánál, és jobban illett a kezébe.

- Mi az, Vöröske? - Lana előtűnt a lelátó felől. Láthatóan kipihente magát, és most újult erővel közelített Gideon felé. - Olyan reménytelen eset vagy, hogy a híres-neves bácsikád különórái sem segítenek?

Lana kreatív volt a gúnynevek kitalálásában. Az elmúlt hetekben a lány ráaggatott egy halom idegesítő becézést - Vesztes, Földfaló, Kétbalkezes -, de Gideon legjobban a Vöröskét utálta, ami a fekete hajába festett lángvörös tincseire utalt. Néhány hónapja megkérte Félixet, hogy Xavér tiltása ellenére fesse a hajába a csíkot - akkor még azt hitte, ettől harciasabban fog kinézni. A varázsló eleget tett kérésének, de a művelet közben saját módszerét alkalmazta, aminek eredményeképpen a festékanyag túlzottan is tartós, már-már mágikus lett - azóta sem jött ki a vörös szín fiú hajából.

Gideon megforgatta kardját, és Lanára mosolygott. Ideje volt elgondolkodnia nagybátyja leckéjén - Tanultam egy-két trükköt, ameddig nem voltál itt. Lehet, hogy meg foglak lepni.