**Park Yoonah**

A vacsora közben Chan minden kérésemre figyelt. Amit kihoztak ételt pedig mind egy szemig megettem. Nem tudom mi lehetett valami Ai funghi di bosco vagy mi volt ilyen gombás szószos tészta. Szerintem nagyon finom volt mivel a gombát is nagyon szeretem.
- Nagyon finom volt. - szólaltam meg.
- Örülök, hogy ízlett. - sóhajtott - szerintem finom, de te azért sokkal finomabbakat csinálsz. Azokhoz hozzátudnék szokni. - mosolyodott el.
Belepirultam amiket mondott, de nem akartam, hogy túl hamar, az ölébe rohanni.
- Yoonah. Még nem válaszoltál a kérdésemre.
- Melyikre?
- Hogy meg tudsz-e nekem bocsátani. - sóhajtott fel.
- Még nem döntöttem el. Köszönöm a vacsorát, de most már haza mennék. - húztam ki a széket magam alól.
- Kérlek, ne menny. Még nagyon korán van. Nem folytathatnánk az iszogatást és beszélgetést nálam? - állt mellém.
- Miért is mennék oda? Hisz szombat van... - emeltem fel a szemöldökét.
- Mert van be hűtve a múltkori borból. Mit szólsz? - nézett a szemembe.
- Hmm... Mivel úgy sincs mit tennem otthon, meggyőztél. - amikorra kimondtam elmosolyodtam mire neki is hatalmas mosoly jelent meg az arcán. Már nem aggódott annyira.

Bangchan kifizette a számlánkat majd együtt beültünk egy taxiba és hozzámentünk.

Beérve a kanapéra lehuppantam Chan pedig az öltönykabátot levette, lerakta majd a hűtő fele vette az irányt. Két pohárral és a múltkori édesebb borral a kezébe mellém ült majd töltött egy pohárral.
- Köszönöm, hogy visszajöttél. - nézett a szememben, majd koccintottunk. Mire egyre vörösebb lettem. A múltkori csókunkra gondoltam, ugyan itt, ugyan ezzel a borral.
- Tudod - nézett a szemembe miután belekortyolt a poharába - most is úgy érzem, hogy a múltkor a bor tényleg jobb volt hogy utána megcsókoltalak...- egyre vörösebb lettem, az arcom is égett, belekortyoltam a borba és megszólaltam.
- Hát, igen nekem is finomabb volt úgy. - majd elnéztem oldalra, mire Chan kezét éreztem az arcomon, maga felé fordított és a számra tapadt.

Elkezdte mozgatni finoman lágyan párnácskáit amire visszacsókoltam. Belesóhajtott a csókba, mint akinek hiányoztam volna. Alhasamba mint ha csak pillangók repkedtek volna, testem megremegett csókja alatt. Majd elváltunk levegőért kapkodva... Ezután olyat tett Chan amire nem számítottam.

🔞Innentől csak saját felelősségre!🔞

Ittam egy kortyot a boromból mire kivette a kezemből a poharat, az asztalra rakta és újból ajkaimra tapadt. Ezúttal minden szenvedélyt minden érzelmet átadott vele, egyre hevesebben marta szám,a kezét a csípőmre rakta, amikor hirtelen megdöntött és a kanapén felém mászott.
- Chan... - szólaltam volna meg de újra párnácskáimra tapadt.
Alsó ajkamra harapott amire belenyögtem a szájába és nyelve az én számba tévedt.
- Ezt nem itt kellene... - sóhajtottam fel mikor Bangchan a nyakam kezdte el ostromolni csókokkal.
De erre abbahagyta, kacéran rám mosolygott és leszállt felőlem mire felszusszantam. Hirtelen Chan felkapott az ölébe és úgy vitt fel egyenesen a hálóba. Óvatosan az ágyra rakott és újból felém mászott.

Szívem nagyon hevesen vert, egyre jobban kívántam Chant, mire a nyakkendőjénél fogva rántottam magamra, hogy újra forró csókjait érezzem, de erre a hevességemre Chan belemosolygott a csókba.
-Yoonah. - nézett rám vágyakozó tekintettel - megengeded...? - célzott arra, hogy eléggé kényelmetlenné vált a nadrágja.

Némán bólintottam, mire Chan féloldalas mosolyra húzta száját és a kezét a combomra rakta. Simogatni kezdte előbb az oldalát majd a belsőrészét és egyre feljebb haladt mire megrándultam. Megsimította a nőiességem, amire felnyögtem.
- Imádom, hogy már most ennyire nedves vagy. - amire az arcomra nézett. A piros minden színbe pompázhattam, amire felnevetett. - Olyan aranyos vagy, amikor zavarba tudlak hozni.

Lekapta a ingét magáról, az izmos, kidolgozott felső testét néztem, a ruhám aljához ért és elkezdett kihámozni belőle.
Már csak egy szál bugyiba és melltartóba voltam alatta, amire eltakartam magam.
- Gyönyörű vagy, ne bújj el. - kezeimre fogott és a fejem felé fogta le óvatosan majd újra ajkaimra mart. Egyre jobban éreztem a tüzet ami köztünk van, épp hogy levegőt kapkodva vált el tőlem, türelmetlenül a nadrágja gombjára kaptam és kigomboltam.
Megszabadult a nadrágjától majd újra lábaim között volt, lehúzta rólam a bugyit és nőiességemre hajolt, amire egyszer csak felnyögtem. Forró száját és nyelvét éreztem meg ahogy vadul köröz nőiességemnél.
- Chan!? - nyögtem fel - Kérlek!
Mire felém hajolt.
- Mit szeretnél? - nézett rám ördögien.
- Téged. - majd alsója korcához értem mire felnyögött, majd egy mozdulattal megszabadult tőle és én is a maradék ruhadarabomtól.
Behúzódott a combjaim közé majd egy mozdulattal belém nyomta férfiasságát. Hatalmasat nyögtem fel mire megéreztem teljes hosszát magamba és türelmetlenül elkezdtem mozgatni a csípőm, amikor rám mosolygott és újra a számra tapasztotta ajkait.
Egy idő után nyakamat ostromolta és növelte a tempót, amire egyre nagyobbakat nyögtem.
- Imádom a hangod hallani baby, ne tartsd bent. Csak mi vagyunk!
És újból nagyobb tempóba mozgatta csípőét.
- Chan ... Én.. - Szólaltam meg a sok kéj hatására alig bírtam beszélni.
- Tudom, mindjárt én is, várj meg. - majd újra a számra tapadt és mikor azt hittem ettől a tempótól nincs tovább, de tévedtem. Chan észveszejtően mozgott.
- Most baby - majd nyögött egyet amire én is a karmaimat a hátába eresztettem, testem teljesen megfeszült alatta és együtt átléptük a gyönyör kapuját.
Chan nyomott pár levezető lökést és lihegve dőlt mellém az ágyra.
- Yoonah. - szólalt meg egy kis idő után Chan. - Azt hiszem, le kellene cserélni holnap az ágyneműt - nevette el magát.
Mire én az arcára néztem, láttam szemében a csillogást, azt az édes gödröcskéit majd a szájára pusziltam.
- Rendben. Holnap ígérem lecserélem.
- Köszönöm. - puszilt homlokon majd hozzám bújt. - mikor érdemlem ki a bocsánatod?
- Te bolond vagy - nevettem el magam mire ő csúnyán nézett rám. - már rég megbocsátottam.
- Oh, hát így állunk? Kínzol?
- De én nem?! - majd felült mellőlem és elkezdett csiklandozni amire egyre jobban kapálóztam és nevettem.
- Chan~!? Elég lesz! - sikítottam - Channie~!?
- Édes a hangod nagyon. - majd a számra hajolt és abba hagyta a csiklandozást - Annyira jó hallani amikor nevetsz. - egy darabig csak feküdtünk.

-Mit szolnál ha együtt fürdenénk?- törte meg a csendet Chris.
- Benne vagyok. - felállt és segített felkelni és elindultunk a fürdőbe ahol a hatalmas kád foglalt helyet.
Chan elkezdte beleengedni a vizet, míg én megálltam a tükör előtt.

Egyszerűen nem bírtam felfogni, hogy nem álmodok. Egy kicsit megfagyott bennem a vér amikor Chan mögém állt és hozzám simult úgy hogy egy papírlapot se lehetett volna elhúzni kettőnk között.
- Gyönyörű vagy. - elhúzta a hajam az útból és a kulcscsontomra csókolt.
- Chris, talán nem a legjobb az ízlésed.
- Ugyan, az én ízlésemmel nincs gond - húzta oldalra a száját- és ahogy elnézem neked se.
Felkuncogtam amire maga felé fordított.
- Miért gondolod, hogy rossz az ízlésem?
- Tudod jól, én csak egy házvezetőnő vagyok... - majd az ujját az ajkamnak nyomta.
- Az lehet, de nem ez határozza meg kibe eshetek bele, vagy sem. - és az arcomra simított.- Na gyere. - nézett a kádra - kész a vizünk.
Majd beleült Chan, én pedig az ölébe ültem szorosan hozzábújva és a fejem a mellkasának nyomtam.
- Nem akarom, hogy ez a pillanat véget érjen. - szólalt meg percek múlván és a hajamba puszilt.

Én sem Chris... Én sem...