1 hónappal később

-Szalagokat melyik fiókban találod?-néztem a fiatal lányra késő délután, hollófekete haja tökéletesen keretezte arcát, míg kék szeme kutatóan mérte fel a terepet.

-Második fiók.-vágta rá egyből.

-Csillámporok?-fontam karba kezeimet magam előtt.

-Másik oldal első.-nevetett fel az abszurd helyzeten amibe csöppent, mikor ő csak egy állásinterjúra akart menni.

-Oké, tökéletes. A memóriád, az önéletrajzod is nagyon tetszett, és az iskolai végzettséged is, illetve amit most tanulsz több, mint megfelelő, nem is értem ilyen átlagokkal miért itt keresel munkát.-tártam szét kezeimet. –De hát te tudod, természetesen. A munkát pedig nyilván megkapod.-mosolyodtam el szélesen. –Tanulmányaidat, illetve bármilyen elfoglaltságot amiről, ha szólsz, annak figyelembevételével állítom össze a beosztásodat. Pénteken, szombaton és vasárnap biztosan nem vagyok itt, még a városban sem, akkor örülnék nagyon, ha tudnál jönni. A virágok beszállítását pedig ezekre a napokra megoldottam.-tettem hozzá, és eszembe jutott Yves feje ahogy kelletlenül, de belement.

-Mindent megoldok és kézben tartok, ha baj van a számodat tudom, de nyugi amúgy minden rendben lesz.-jelentette ki bíztató jelleggel, és tényleg céltért.

Tiffanyt, Yves anyukája ajánlotta, amikor egy közös vacsorára invitálva őket jelentettem be, hogy a Ferrari vezérigazgató helyettesét köszönthetik szerény személyemben és a holnapi futamon, a húszas szezon első futamán fogok debütálni, így a boltot meg egyedül nem tudom kinyitni, és nagy eséllyel eljött az ideje egy kis segítségnek, így került Tiffany a virágok közé, holott egészen máshol kellene lenni az eszéhez és tanulmányi eredményeihez képest.

-Jules, kicsi életem, bepakoltál már vagy segítsek?-léptem be a szobájába este amikor a virágboltból hazaértem és már Yves is hazament. Csak a tabletjének minimális fénye világított be a szobáját, de leginkább a kis arcát.

Jules-nak beadagolni, hogy holnap utazunk méghozzá egy szezonnyitó futamra a koronavírus kellős közepén, nos nem életem legegyszerűbb feladata volt.

-Segítesz?-tette le maga mellé a készüléket én pedig feloltottam a lámpát.

-Persze.-mosolyodtam el.

Viszont, mint az életben mindennek, ennek is eljött az ideje. Elmondtam neki, hogy a papája már fentről figyeli és valószínűleg az apukája mellett ülve vigyáznak rá, mint az őrangyalai. Elmeséltem neki, hogy azért nem ismerhette őt és a nagyanyját, mert az élet olykor nagyon kegyetlen és ezt bizony egészen egyszerűen az ember testközelből is kénytelen megtapasztalni, ő pedig még olyan kicsi, mégis annyian hulltak már el körülötte, és egyszer, ha nagy lesz, kész tények elé fog állítani, nekem pedig színt kell vallanom, ez oké is, hisz joga van tudni az igazságot, de kérdés az is, hogy ezt a lelke mennyire bírná el így egyben?

Másnap reggel Jules és én egy helyijáratos géppel indultunk el Ausztriába, a szezonnyitó futamra és amikor odaértünk rájöttem, hogy mennyire hiányzik az utazás az, hogy világot lássak, és, hogy Jules-nak világot megmutassaam a világ nagy csodáit, ritka kegyetlen tett volt az, hogy eddig megvontam tőle az utazás és a föld páratlan szépségeit, erre leginkább akkor jöttem rá amikor a pálya felé tartottunk és az utat hatalmas fák vették körbe, mögöttük pedig hegyoldalak húzódtak meg. Csodálatos volt.

-Signora megérkeztünk.-jelentette ki a sofőr és szívem szerint kijavítottam volna, hogy csak Lisa vagy bármi.

Mattia Binotto. Ami legelsőnek az ember eszébe jut róla az Harry Potter. Rögtön ezután szakmai szemmel nézve szörnyű csapatfőnök, aki a saját pilótáit hibáztatja és véletlenül sem azt a tragacsot amit jóváhagyott és engedni, hogy egyáltalán pályára guruljon.

-Mattia Binotto-nyújtott kezet a férfi. –Csapatfőnök.-tette hozzá, mintha nem lenne számomra egyértelmű és az elmúlt egy hónap alatt nem tanulmányoztam volna át az összes itt a pályán, illetve a gyárban tevékenykedő dolgozók nevét és adatait.

-Lisa-Jane Ferrari.-fogtam vele kezet a formaság kedvéért, mert természetesen ő is tökéletesen tisztában volt azzal ki vagyok és miért jöttem.

-Nyilván ez mindenkinek új helyzet, úgyhogy mivel éppen a futamra ért ide javasolnám, hogy inkább csak nézze, a vírus miatt amúgy is zártpályás futam van, így újságírok illetve nézők be sem tehetik a lábukat, és a versenyzők, illetve kísérőik is teszten esnek át, úgyhogy ez alól önök sem kivételek, szaporán utánam.-adta ki az utasítást majd elindult egy kőépület felé.

A tesztes procedúrát letudva indultunk el a csapat paddockjába.

-Anya ez nagyon menő.-szorította meg a kezem Jules miközben ide-oda kapkodta a fejét, mert annyi kocsi volt a garázsban és annyi szerelő tüsténkedett az egész boxutcában.

-Oh Seb.-csettintett ujjaival Binotto felhívva a nevető férfi figyelmét, aki amint meghallotta Potter hangját a nevetés, mint olyan egyből eltűnt ajkairól. –Lisa-Jane Ferrari, Sebastian Vettel. Négyszeres világbajnok, a hölgyemény pedig a Ferrari vezérigazgató helyettese, ám nem gyakorolja a hivatást, csak, mint örökös lesz jelen a csapat életében.-mutatott be minket és enyhe utalást lreztem azzal kapcsolatban, hogy tudjam már hol a helyem.

-Azt a négyet se itt szedtem össze.-motyogta az orra alatt miközben kezet fogtunk. Szükségem volt némi lélekjelenlétre, hogy ne törjön ki belőlem a nevetés, mert egyértelmű volt, hogy a két férfi nem ápol túlzottan felhőtlen kapcsolatot, sőt. –Nagyon örülök egyébként.-mosolygott rám, majd Jules mellé guggolt le. –Szia.-nyújtott neki is kezet amit Jules nagy boldogan elfogadott és megrázott.

Jules nagyon nyitott volt az emberekkel és ez mindig annyira nagy súlyt szakított le a szívemről.

-Van egy Ferrari makettem és a te számod van rajta.-jelentette ki büszkén Jules. Amikor elmondtam neki, hogy bizony néhány futamra el kell majd mennünk első kérdése az volt milyen egy forma 1-es kocsi, én pedig, hogy szemléltethettem volna jobban, ha nem így? Eközben amíg én dolgozni voltam Yves-sel néhány futamot visszanézett, hogy tisztában legyen a pilótákkal és a kocsikkal. Névről én is ismertem őket, arcot pedig úgy voltam, hogy a mai nap után fogok kötni az összes pilótához.

-És itt jön Charles Leclerc. Csapatunk reménye.-csapta össze tenyereit a csapatfőnök én pedig futólag Sebre néztem aki szomorúan vette tudomásul, hogy tényleg kezd kiöregedni.

-Na anya nekem ő a második nagy kedvencem.-nézett rám nagy barna csillogó szemekkel.

-És ki az első?-kérdezte mellékesen Vettel.

-Te.-mosolygott szélesen Jules, én pedig nevetve néztem rá, majd amikor odaért mellénk bizonyos Charles és a mellette sétáló lány, aki valószínűleg a barátnője a mosoly a arcomra fagyott.

-Te vagy Lisa-Jane Ferrari?-nézett a férfi mélyen a szemembe, én pedig döbbenten dolgoztam fel a tényt, hogy anno ő volt a férfi aki betért virágért a barátnőjének, és végülis eléggé megnyílt nekem.

-Te pedig Charles Leclerc, nos, nagyon örvendek.-nyújtottam kezet, hogy oldjam a feszült és nevetségesen kínos pillanatot.

A férfi pedig csak nézett és nézett, mint aki még sohasem látott embert, a barátnője pedig ott állt mellette és összehúzott szemekkel vizslatott hol engem, hol pedig a párját, és tudtam, fejében a legdurvább megcsalós jelenetek egyikei játszódhattak le.

. ✿❀✿❀✿❀✿❀✿❀✿ .

Sziasztok!💖

Ha van csúszás a földön, akkor én ezt a részekkel kapcsolatban gyönyörűszépen produkáltam.

És emiatt csak elnézést tudok kérni, de ünnepek, és elvileg szünet is volt, ami nekem inkább tanulásból állt, szóval, igen megcsúsztam, nagyon, és emiatt elnézést kérek.

Illetve! Nálunk gyönyörűszépen süt a nap, szóval aki csak teheti élvezze ki ez az utolsó ünnepi délutánt.

Megkésve, de Kellemes Ünnepeket kívánok és vigyázzatok magatokra!

U. I.: Jövőhéten csütörtökön tervezem publikálni a részeket, de előtte egy fenomenális könyvnek az ajánlóját szeretném közzétenni majd, ismét, igen.💖